– A bankok hitelezésük során pénzt teremtenek (vagyis mind az eszköz, mind a forrásoldala nő a mérlegüknek), az utóbbi évtizedekben pedig egyre inkább a jelzáloghitelezés felé fordultak. Más szóval a bankok egyre több pénzt teremtettek általában már létező (általában nem újonnan épült) ingatlanok vásárlásához. A jelzáloghitelezés térnyerésével párhuzamosan pedig egyre nőtt annak makrogazdasági jelentősége is. A monetáris politika például a hitelezés/pénzteremtés ciklikusságának tompítása érdekében, gazdasági nehézségek esetében a jelzáloghitelezést is ösztönzi alacsonyabb kamatlábakon vagy egyéb célzott programokon keresztül. A jelzáloghitelezés előretörése egyébként többféle folyamattal is összefügg. Kiemelendő a szabályozói környezet változása, az értékpapírosítás, valamint az, hogy az utóbbi évtizedekben a bankok egyre inkább a fedezet-alapú hitelezés felé fordultak a korábban jellemző kapcsolati alapú hitelezés (relationship banking) helyett, és az ingatlanok kedvelt fedezeti formaként szolgáltak.
– A nagy jegybankok eszközvásárlásai pénzt pumpáltak a pénzügyi rendszerbe.
– A jó lokációnak nem csupán a használati értéke nagy, hanem a befektetők (akik az előző tényezők miatt is növelték vagyonukat), mint értékmegőrző befektetésre is tekintenek.
– Az államok a társadalom egy részének otthonszerzéssel kapcsolatos nehézségeit enyhíteni szándékozva, programjaikkal manapság elsősorban a keresleti oldalt támogatják: vagyis pénzt vagy kedvezményes hitelt nyújtanak a lakás megszerzéséhez. Ilyen például a Help to Buy program az Egyesült Királyságban. (...)
Az egyenlőtlenség a tulajdonban lévő ingatlan elhelyezkedése szerint is éleződött, ami feltehetően nem független a fent említett tényezőktől, illetve a legkeresettebb lokációk korlátozott mivoltától. Egy tanulmány például azt találta 6 országot és 22-30 éves időtartamot vizsgálva, hogy a fővárosi ingatlanok ára évente átlagosan 0,6-3,5 százalékponttal jobban növekedett, mint az ingatlanárak az országok többi részében.