Mindenkit átvert Budapesten a svéd adatmágus

Butább vagy, mint egy majom, vagy okosabb, mint egy Nobel-díjas?

Ola Rosling a statisztika újdonsült sztárja, akinek a napokban jelent meg magyarul önmagát szerényen a Tények címmel jelölő könyve. Rosling szerint mi emberek általában úgy látjuk, hogy az emberiség és a világunk helyzete nagyon rossz, mert nem tényekre alapozzuk a gondolkodásunkat – írtuk a könyvbemutatóról szóló tudósításunkban.

„Rosling feleségével, Anna Roslinggal és apjával, az orvos-kutató, akadémikus Hans Roslinggal együtt alapította az ideológia- és politikamentes tényalapú oktatásért küzdő Gapminder Alapítványt”. A svéd család rendkívül szemléletes online eszközöket fejlesztett, amelyekkel egyszerűen és szórakozva böngészhetjük az elmúlt évszázadok gazdasági fejlődését. Az eszközökkel nincs is semmi baj, csupán arra érdemes figyelnünk, hogy ne fogadjuk el feltétel nélkül a készítők következtetéseit.

Bár a híradókban naponta háborúval, terrorizmussal, éhínséggel és természeti katasztrófákkal találkozunk, Rosling szerint a helyzet sokkal jobb. Hogy ezt bizonyítsa, néhány alapvető tényre kérdező tesztet állított össze és ezzel turnézik a világban:

például arra a kérdésre, hogy 2016-ban a Földön élő gyerekek milyen arányban voltak ellátva védőoltásokkal (88 százalék), a világ leginkább elismert kutatói közül átlagosan 4 és 27 százalék közt adtak helyes választ.

A tesztet Rosling persze kitöltette egy csoport majommal is, akik természetesen sokkal jobb eredményeket értek el, mint korunk legjobb szakértői.

A következtetés egyszerű: le kell győznünk a félelmeinket és a gondolkodásunk torzításait, hogy tényalapon szemlélhessük a világot. De vajon ha követjük a könyv egyszerű tanácsait és fejből soroljuk a világ szédületes fejlődését alátámasztó néhány statisztikát, akkor már mi is tényalapú világnézettel rendelkezünk?

Márpedig ki ne szeretne végre tisztán látni a tények alapján? Milyen jó lenne, ha végre nem véleményünk, hanem tényünk lenne? Nem kellene többé vitázni. Ez ténykérdés – halljuk sokszor olyan emberektől, akik kezdenek kifogyni az érvekből.

az egész világról, mindenről és bármiről. 

Miért nem tudod, hogy régen minden rosszabb volt?

Rosling terméke jól működik, hiszen a közönség együtt nevethet saját tájékozatlanságán, attól tartva, hogy a globális sikertörténetet nem ismeri jobban egy majomnál. De felkínálja a lehetőséget, hogy okosabbnak érezzük magunkat a tesztet elég rossz eredménnyel kitöltő Nobel-díjasoknál.

Egyesek már-már bűntudatot érezhetnek, amiért nem tudjuk véletlenszerűen összeválogatott statisztikáit fejből.

A szerző weboldalán akár bizonyítványt is kaphatunk, ha a 12 kérdéses tesztet helyesen töltöttük ki (ha nem tudjuk a jó választ, érdemes a legoptimistábbat választani). A teszt persze annyira igyekszik kiegyensúlyozott lenni, mintha Vágó István, a szkeptikus függetlenobjektív racionalitás atyamestere, Gyurcsány Ferenc kormányzásáról készítene statisztikai kvízjátékot. 

Egyébként az is kérdés, hogy a lexikális tudás fontosságának háttérbe szorulásával mire jók az efféle statisztikai kvízjátékok, de legyünk megengedők, egyes trendekre valóban segíthetnek rácsodálkozni.

Ez márpedig ténykérdés

Tényalapú világképet kínál Rosling, ami önellentmondásnak tűnik, hiszen minden világkép felsorakoztathat tényeket önmaga igazolására. A nácizmus „tényalapját” a „faji tudományok” vagy az eugenika adhatta: nem kevés tudós volt azzal elfoglalva, hogy emberek koponyájának alakjából és méretéből következtessen arra, hogy mennyire intelligens fajról van szó.

A „tények” tehát elég sokféle világképhez rendelkezésre állhatnak és sokszor nem is biztos, hogy a ténynek van értelme, relevanciája. A tényeket általában össze is tévesztjük a tudományossággal. A közgazdász-óriás John Maynard Keynes például az emberi kezek formáinak és méreteinek vizsgálatáért rajongott – a tudományosan hangzó chirognómiáért – és végtelenül elkeseredett, amikor a versailles-i békekonferencián Wilson amerikai elnök kesztyűben fogott vele kezet, hiszen Keynes úgy vélte, hogy a kézfej a lélek tudományos tükre. 

Azt se feledjük, hogy ha rákeresünk a világkép szinonimáira, azok között kiemelt helyen találjuk meg a kevésbé jól csengő ideológia szót is. Nicholas Trouvé svéd nagykövet a könyvbemutatón elmondta, hogy Ola és felesége még ha nem is egy ideológiát, de egy gondolkodásmódot fejlesztettek. Olyat, ami az optimizmusnak ad teret. És még ha az optimizmus olykor naivnak is tűnik a mai világban, lehetünk optimisták tényalapon is – mondta,

elismerve, hogy ha optimisták akarunk lenni, akkor keressünk hozzá tényeket.

Nagy taps az UNICEF-nek

„A helyes válasz… mármint amit az adatok mondanak nekünk” – pontosított Rosling, mikor arról faggatta a közönséget, hogy szerintük a szegények aránya a világban felére csökkent, stagnált, vagy megduplázódott-e. Valóban nem mindegy, de vajon a hallgatóság fejében is tisztán különválik az „igazság” és az, amit az adatokból kiolvashatunk? Mert az adatok ritkán beszélnek igazságról.

Ám még ha a tények helytállóak is, azok tálalása szintén lehetőséget ad a manipulációra. A tényeket pedig sokszor azok csomagolják, akik a beszélő mögött állnak. Ebből a szempontból különös volt, amikor

Rosling arra szólította fel közönségét, hogy tapsolják meg az UNICEF-et.

Az előadás előtt az első sorok egyébként az UNICEF – és a KPMG – számára voltak fenntartva. 

Túl derűs

Rosling története épp olyan derűs, mint amilyen a Corvinuson tartott könyvbemutató tavaszi délutánja volt. De Rosling története épp oly csalóka, mint a kora tavaszi nyár – könyve első kiadását követően több kritikát kapott, amiért szuperoptimista könyve első kiadásába nem fért bele a globális klímaváltozás problémáinak megjelenítése. 

„Válogassuk ki azokat a tényeket, amelyektől jól érezzük magunkat”

– ezért is javasolja a könyv új címének Frank Götmark, aki szerint a könyv tényei szinte mind az emberekről és az emberek néhány sikeréről szólnak, márpedig ez az emberközpontú világkép sem igazán objektív.

Talán azért nem fért e téma kifejtése az adatmágus történetébe, mert ahogy a könyv címe jelzi – Tíz ok, amiért tévesen ítéljük meg a világot –, a tényalapú racionalitás kiválóan megfér a bulvárcikkek toptízes listáinak formátumával. 

“Az egyik legfontosabb könyv, amit valaha olvastam” – mondta az optimista könyvről az optimizmusra sokmilliárd okkal rendelkező Bill Gates.

Gates egyébként legszívesebben minden egyetemistának ezt a könyvet adná útravalóként,

sőt, ingyenesen letölthetővé is tette azt korábban diákok számára.

Szépen fejlődünk, a jövőben sem lehet baj

Rosling az álhírekkel kapcsolatban úgy véli, hogy adatterápiára van szükségünk. Nagyvonalúan nem az újságírókat hibáztatja az álhírekért, hanem az olvasók képzésére és nevelésére helyezné a hangsúlyt. Ne hibáztassunk és ne féljünk, inkább tanuljuk meg megkérdőjelezni az ösztöneinket, mert nem a propaganda, hanem az emberi agy működése a hibás számos tévhit miatt – állítja. 

Rosling nem vesződött sokat azzal, hogy az ellentétes világtrendeket szembeállítsa egymással,

azok súlyát megpróbálja mérlegelni vagy a jövőnkbe tekintsen, felfedve a potenciális veszélyeket. A statisztikus izgalmas ténykavalkádjából viszont kiderült, hogy míg 1906-ban csupán egy új film jelent meg egy évben, 2016-ban nagyjából 11 ezer. Hasonlóan nagyívű trendeket az internet-lefedettség, az ivóvízellátás, a mobiltelefonok száma, a gyermekhalandóság, a gyermekmunka, a betegségek vagy éppen a repülőbalesetek terén is találhatunk.

Nagy szerencse, hogy nincsenek problémáink

És bár találhatnánk 10-12 elkeserítő tényt is a világról, az optimizmus svéd prófétája – aki az optimizmus szót kerüli és a jövőbeli lehetőségekről beszél – magunkra hagy minket mindezzel.

Így viszont honnan tudjuk meg tényszerűen, hogy milyen globális kihívásokat kellene megoldanunk? 

Mert noha Rosling három olyan állatot is előhúz adatbűvész süvegéből, amelyek 1996-ban még a kihalás szélén álltak, de mára megmenekültek és szépen gyarapodik létszámuk, e háromnak a többszöröse halt ki csak 2018-ban és több ezer van most is a kihalás szélén. A világ előtt álló ma is látható nehézségekről alig látunk statisztikákat.

Lehet, hogy azért, mert ez a tükörképe, vagy a „sötét oldala” a Rosling által bemutatott civilizációs sikersztorinak, akit egyébként több kutató is kritizált súlyos egyoldalúsága miatt – e cikk megkeresésére azonban nem reagált.

Bill Gates is úgy mos fogat, mint mi

A Tények című könyvre – a cím angol verzióját talán ténytudatosságnak nevezhetnénk – és gondolatkörre tehát tényalapú szakpolitikát semmiképp sem érdemes építeni. Még azt gondolnánk, hogy minden világok legjobbikában élünk, ahol a környezeti vagy migrációs problémák nem is annyira meghatározók – ahogy a nemzetek kultúrája, vallása, jogrendszere sem létező valami.

Hogy miért nem? 

Mert Rosling megmutatta, hogy Bill Gates is olyan műanyag fogkefével mos fogat, mint mi, és egy azonos jövedelmi szintű kínai és amerikai ember életmódja, lakása, használati tárgyai rendkívül hasonlóságot mutatnak egymással (itt lehet böngészni az egyébként izgalmas oldal fotóit). Mind hasonlítunk egymáshoz és ez a sosem látott gazdagodásunkkal még inkább így lesz a jövőben.

Efféle trükköket és bűvészkedést látunk a képekkel, a történetekkel, a számokkal Rosling előadásában – csak a valódi bűvészek büszkén ismerik el, hogy megtévesztenek. Ezért fontos a tudatos és értő információfogyasztás, ahogy Rosling nevezné, a ténytudatosság. 

Lehet, hogy szigorúbbak vagyunk vele a kelleténél, de a könyv címadása annyira provokatív, hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül. A svéd sztár terméke e téren is kiválóan működik, jól reklámozza magát a kritikusokon keresztül is.
 

Fotók: Németh Dániel, Libri Kiadó Facebook.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.