A multik a termelést külföldre viszik, de az innovációs folyamatokat otthon tartják

Számos tényező van, amelyek vonzóvá tesznek egy térséget egy multi számára. Ilyen a helyszín közlekedési (pl. repülőterek) és tudományos (egyetemek kutatási tevékenysége) kapcsolatrendszere. Az átlagos bérszint, a vállalati adók és a kormányzati kutatási és fejlesztési ösztönzők szintén sokat számítanak abban, hogy egy vállalat mely országba telepíti termelését.

Ebből azonban nem következik az, hogy a termelés és az innováció azonos helyszínen történik. Sőt, a multinacionális vállalatok nem követik a kutatási és fejlesztési illetve innovációs beruházásaikkal a korábbi termelési befektetéseiket egyes országokban, az innováció tehát nem mindig követi a termelést. Az intenzív műszaki tartalommal bíró iparágakban azonban valamennyire megfigyelhető, hogy a termelés és az innováció szorosabban összekapcsolódik térben is.

Nem alátámasztható tehát a nyugati országok lakóinak aggodalma, miszerint a termelés külföldre vitele után a kutatás-fejlesztési beruházások külföldre vitele következik. Az persze igaz, hogy ha egy vállalat mégis kutatási befektetéseket tervez külföldön, akkor már szívesebben választja azokat a helyeket, ahová korábban termelési kapacitásokat telepített.

A fejlett országoknak nem kell amiatt aggódniuk, hogy a termelés „kiszervezése” miatt innovatív képességeiket is elveszítik majd hosszú távon. Valójában a hazai és külföldi innovációs tevékenységek kiegészítik egymást: a külföldi fejlesztési, tesztelési és tervezési beruházások az otthoni kutatás-fejlesztési eredményekre építenek, másrészt a külföldi piacszerzés, tesztelés és tervezés az otthoni kutatás-fejlesztési tevékenységet is ösztönzi.