Donald Trump adópolitikai tévedése

„Az eszközeinket olyan helyekre vinni ahol alacsonyabbak az adók, egy dolog. A valós gazdasági növekedés létrehozása egy másik. Az üzleti vezetők olykor összetévesztik a kettőt. Talán némelyek azt hiszik, hogy az egyik a másikat eredményezi. De ha megvizsgáljuk a gazdasági helyzetet, akkor nem úgy látszik, mintha nem lenne elég pénz a gazdaságban. Az üzleti megállapodások, az eszközök értékei és a vállalati adósságok is rekordmagasságban állnak. A pénz ott van. A munkahelyek nincsenek.

Azt mondanám, hogy ez a fogyasztói kereslet hiánya miatt van így. (...) 

Egy gazdaságban, ahol a fogyasztói költekezés felel a GDP hetven százalékáért, elég nagy probléma, ha a kereslet elmarad a szükséges szinttől. Az átlagos amerikaiaknak a kilencvenes évek eleje óta nem volt béremelése a reálértéket nézve.

A vállalatvezetők azt mondják majd, hogy csökkentsük az adókat és hozzuk vissza olcsón a külföldön lévő 2,6 trillió dolláros pénzállományt, így majd munkahelyeket és keresletet hozunk létre. Bárcsak képes lennék ezt elhinni. De ahhoz figyelmen kívül kellene hagyni a történelmi bizonyítékokat, amelyek szerint a pénz hazahozatala a részvényeseknek, nem pedig a dolgozóknak kedvez.

Természetesen csökkenthetjük az adókat. De ez nem változtat a tényen, hogy egy olyan piaci rendszerünk van, amely már nem szolgálja a reálgazdaságot. Azon üzleti vezetőkek, akiknek számít a hosszú távú növekedés és versenyképesség, komolyan el kell gondolkodniuk, hogy miként oldjuk ezt meg, és be kell fejezniük azt az önbecsapást, hogy egy a lecsorgás elméletén alapuló adócsomag a válasz.”