„Ez volt életem legfontosabb két hete” – Várallyay Gyula forradalmár '56-ról

Magyarországról indult, '56-os forradalmár lett mérnökhallgatóként, majd amerikai elitegyetemeket végezve a Világbank munkatársaként dolgozott a világ fejlődő országaiban három évtizedig. Várallyay Gyula a 20. század tanújaként és világpolgárként tekintett vissza a Danube Institute Magyar Tudományos Akadémián tartott '56-os rendezvényén a forradalommal kapcsolatos emlékeire.

„Brzezinski egyszer azt mondta nekem: »Gyula, ne mondj három pontnál többet«” – kezdte beszédét Várallyay, aki mondandója lényegét össze is foglalta három pontban. Ezek szerint az egyetemi diákoknak jelentős szerepük volt az '56-os forradalomban, a diákoknak alapvetően nagy presztízsük volt a korabeli társadalomban, a forradalom idején pedig nagymérvű szolidaritás jellemezte a magyar társadalmat.

Szabad szólás

Várallyay emlékeztetett arra: 1848 óta fontos szerepe volt itthon a diákságnak a nemzet ügyeiben. Sztálin halála után újra hallatta a hangját az egyetemi ifjúság. Míg sokan nyitott szemmel követték a fejleményeket, egyes munkás-paraszt származású diákok meglepődtek a változásokon. 1956 nyarán fontos volt a Petőfi Kör szerepe, de amikor szeptemberben a diákok visszatértek az egyetemi padokba, kritikus tömeg alakult ki az egyetemeken. Októberre tovább forrósodott a helyzet Rajk László újratemetése és az egyre hangosabb tüntetések miatt.

A szegedi diákok követeléseket fogalmaztak meg, majd Budapestre jöttek, és mintegy kétezer ember zsúfolódott össze a Műszaki Egyetem aulájában, hogy megvitathassák a helyzetet. „Mindenki szabadon beszélhetett és kérdezhetett, olyan volt ez, mint a szikra, hamar elkezdődött a »ruszkik haza!« skandálása” – emlékezik vissza Várallyay.

A diákok elfogadták a 14 pontot, bennük a nemzeti ügyekkel a szovjetek kivonulásától kezdve a szabad választások és Nagy Imre miniszterelnöknek való kinevezésének követeléséig. Október 23-a fő célja is a 14 pont rádióban való beolvasása volt. Várallyay Gyula beszélt arról is, hogy a diákok miként próbálták magukat megszervezni a forradalom első napjaiban. Nagy Imre fogadta a diákokat, akik aztán belekeveredtek a harcokba is. Várallyay a Bartók Béla út környékén volt ezekben a napokban, voltak benzint követelni a Zalka laktanyában, látta, amint ávósokkal harcolnak a forradalmárok.

Összetartozunk

Várallyay Gyula egyik legmeghatározóbb élménye '56-ról az általános társadalmi szolidaritás volt. „Ha elfogyott az élelem a kollégiumban, vidéki ismeretségeket mozgósítottunk az élelemért.” Visszaemlékezése szerint az emberek türelmesen elfogadtak minden nehézséget, nélkülözést, sorban állást a forradalom napjaiban. „A pénzt az utcán gyűjtötték, senki nem vitte el magával. Mindenki önkénteskedett, ügyelt, kórházaktól a pékségekig.” Várallyay kitért arra is, hogy az egyszerű rendőrök is a forradalmárok mellé álltak. „Különleges szolidaritás volt a társadalomban, a barikádok erkölcsi erőt adtak mindenkinek.”

Az egykori forradalmár arról is beszélt: ez volt élete legfontosabb két hete. „Soha nem látott idegenekkel fogtunk össze egy közös célért. Rájöttem arra, hogy összetartozunk.” Várallyay ugyanakkor megérti, hogy az '56-os nemzeti összetartozás-élmény nem volt sokáig fenntartható. Ő maga előbb menekült, majd amerikai állampolgár lett, de aztán újra felvette a magyar állampolgárságot. Büszke is rá.

***

A rendezvényen szintén felszólaló Horváth János előadásáról itt olvashatnak.