Így tarolta le Trump Amerikát

Térkép forrása: Online Maps Blog

Donald Trump jött (vissza), látott (sokat) és győzött (elég nagyot). E sorok írója magának és másnak azt tippelte a választás előtt, hogy Trump fog befutni, de szűk győzelemmel, és jön majd a szokásos amerikai, esemény utáni káosz és kavarás tüntetésekkel, akár zavargásokkal, no meg perek miriádjaival.

De egyelőre úgy tűnik, ez nem következik be: Trump ezúttal számszerűleg is több millióval több szavazatot kapott ellenfelénél, és az elektori kollégiumban is biztos többsége lesz. Nem érkeznek hírek feltűnő, tömeges csalásgyanús eseményekről, egyik oldalról sem.

Az Egyesült Államok lakosságszámra és területre is hatalmas ország: területére nézve Magyarországnál több mint százszor nagyobb, lakosságra 33-szor népesebb állam. 

A tagállami szintű választási térképeket sokan ismerik és sokan látjuk választások idején – de Amerika mindenkori valóságáról még jobb képet kapunk, ha a megyei szintű választási térképre pillantunk. Amerika tagállamai megyékre oszlanak, sok államban igen nagy számú (és nem túl nagy lélekszámú, szinte járásnyi) megye van – ezekből adódnak össze a tagállami eredmények.

Ez tehát az Egyesült Államok idei választásának megyei szintű térképe:

Vörös tenger, mondhatni. A vörös színnel jelölt republikánusok, élükön Donald Trump elnökjelölttel letarolták Amerika nagy részét – a vidéki Amerikát, amit kevéssé ismerünk a hollywoodi filmekből, vagy ha foglalkoznak is velük, megoldják néhány cowboyos vagy redneckes, sok esetben sértő közhelyekkel és karakterekkel.

Két extrém példa: a Texas fölötti Oklahoma nyugati nyúlványának Cimarron megyéjében 92 százalékot ért el Trump (és az állam összes megyéjében is nyert); a szövetségi fővárosban, Washingtonban viszont Kamala Harris kapott több mint 90 százaléknyi szavazatot (Trumpra a fővárosban 6 százaléknyian szavaztak mindössze).

A trend nem új, de választásról választásra erősödik, polarizálódik: 

Nem volt ez mindig így, nagyon nem. Gondoljunk csak arra az alapvető tényre, hogy a hatvanas évek nagy változásai, azt megelőzően pedig a harmincas évek New Deal korszaka előtt Amerika két ősöreg nagy pártja a maihoz képest gyakorlatilag az ellenkező pólusokat foglalta el. Egy jó évszázada a republikánusok – Lincoln pártja – voltak az északi, északkeleti, urbános, iparosodott, liberálisabb és haladóbb szellemiségű államok képviselői; a demokraták pedig a vidékiesebb, agrárius, fejletlenebb Délt képviselték. (A Ku-Klux Klan univerzumra most inkább nem is térek ki).

A két párt történelmi léptékű helycseréje a nyolcvanas években zárult le, azóta Reagan, a Bush-dinasztia, majd most Trump korszakában csak még inkább megerősödött ez az újabb, immár több nemzedék óta tartó felállás. A republikánusoké a Mély Dél, a Közép-Nyugat, a prériállamok és a Sziklás-hegység nagy része; a demokratáké az északkeleti Új-Anglia és a közép-atlanti államok, és a híres-hírhedt nyugati part, az ultraliberális Kalifornia, Oregon és Washington.

Ha végigtekintünk az elmúlt évtizedek amerikai választásain, láthatjuk: e két tábor nagyjából egyenlő méretet tett ki, és az ingadozó szavazók, no meg a néhány billegő állam döntötték el a választások eredményeit.

Amerika egykori dübörgő ipari szíve, az északkeleti vidékek belső államai régen az ország legfontosabb és legfejlettebb régiói voltak, Pennsylvaniától Michiganig; emellett pedig hagyományosan a régi, kékgalléros, melóspárti Demokrata Párt bástyái – amíg a progresszióban elmerült és elitizmustól eltelt baloldali-liberális párt magára nem hagyta őket.

Donald Trump, ez az ízig-vérig New York-i, nagy lábon élő, hedonista liberális pénzember pedig valami hihetetlen ösztöntől vezérelve és rendkívüli politikai vonzerőt gyakorolva ezen, mára lehanyatlott vidékek dolgozó – vagy épp munka nélkül küszködő – rétegeit tudta megszólítani, hozzácsapva sok millió új szavazót és új, meghódított tagállamokat a republikánusok addig is hatalmas táborához. 

Trump nagy sikerrel szólította meg őket 2016-ban, de négy évvel később csak félsikert tudott felmutatni – Joe Biden még mindig kapcsolódni tudott a rozsdaövezetek lakóihoz, a régi Demokrata Pártot felidézve bennük –; idén viszont Trump újra nagy győztesként zsebelhette be e vidékek szavazatait az elnökválasztáson.

különösen a latino szavazók körében, és még a feketék között is van bázisa – hüledeznek is a felháborodott demokraták, hogyan mernek kisebbségiek helyettük Trumpra szavazni. Ezzel pedig Trump az egyre inkább ellatinosodó délnyugati amerikai régiókban is minimum versenyben tartotta a republikánusokat, de megnyitotta a jövő útját a latino kisebbség még nagyobb mértékű megszólítása felé is.

Mindez együttvéve – lásd a térképet – a Trump-féle republikánus irányvonal (amit a mainstream liberális hangadók szinte mind ez idáig egy veszélyes és vállalhatatlan kisebbségnek próbáltak beállítani) egyszerre lett az amerikai jobboldal és a komplett vidéki Amerika hangja. Új-Anglia erdővidékeitől az arizonai sivatagig, az oregoni óceánparttól Floridáig, Texas-külsőtől a Nagy-tavak poszt-indusztriális kisvárosaiig Trump győzött.

Ha alaposan megnézzük a térképeket, még az északkeleti metropoliszok vagy akár a kaliforniai nagyvárosok szomszédságaiban is a republikánus jelölt győzött.

A Trump-féle új, sokszínű, többségi republikánus koalíció, ha a megválasztott elnök nem rontja el, nemzedéknyi időre meghatározhatja az amerikai politikát. Trump még egyszer nem indulhat már az elnökválasztáson – és négy év múlva már ő is 82 éves lesz, mint Joe Biden most –; de ha az örökséget egyben tudják tartani, azt az újabb republikánus nemzedék viheti majd tovább igen jó esélyekkel – felkészül J.D. Vance.

És hogy milyen lehet most nagyvárosi liberálisként kimerészkedni a vidéki Amerikába? A Family Guy már megcsinálta!

Griffinék kirándulnak