Sokszor befolyásolta egy-egy jelentős októberi esemény az amerikai elnökválasztás végkimenetelét: az idei év is is hozott meglepetéseket!
fotó: fordított amerikai lobogó a Helene hurrikán érkezésekor Floridában (fotó: Bryan R. SMITH / AFP)
Szerző: Alapjogokért Központ
Az amerikai alkotmány értelmében az elnökválasztásokat minden szökőév novemberében, az első hétfőt követő első kedden tartják, tehát valamikor november 2. és 8. között. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a – ma már – egész évre elhúzódó választási kampány legfontosabb hónapja az október. A bizonytalan választópolgárok többsége ilyenkor dönti el, hogy elmenjen-e egyáltalán szavazni, és ha igen, akkor kire adja a voksát. Nem ritkán egyetlen botrány vagy váratlan esemény adja meg a végső lökést egyik vagy másik irányba.
A szakzsargon „októberi meglepetésnek” nevezi azt,
amikor egy előre nem látott történésről okkal feltételezhetjük, hogy a szavazók jelentős részét befolyásolja.
Az októberi meglepetések gyakran valóban nagy horderejű véletlenek voltak, vagy olyan jelentős fejlemények, melyeket sem az amerikai nép, sem maguk a jelöltek és pártjaik nem láttak előre. Ilyen volt például az 1956-os választási évben a magyar forradalom és a szuezi válság is. A „meglepetés” azonban igen gyakran csupán az átlagpolgárok számára váratlan, és valójában arról van szó, hogy a vetélkedő pártok jó előre bekészítenek egy botrányt, és a választásokra időzítik annak kirobbanását. Már 1840-ben – az akkor hatalmon lévő – demokraták vádat emeltek a kihívó Whig Párt vezetői ellen „választási csalás” címén. Nincs új a nap alatt. Ez a csíny végül kudarcba fulladt, és novemberben a whig jelölt elsöprő győzelmet aratott.
A közelmúltból álljon itt három példa arról, hogy milyen praktikákat alkalmaztak a pártok, illetve milyen külső hatások változtatták meg a választási széljárást. 2016. október 7-én élesítették a demokraták az „Access Hollywood” botrányt Donald Trump lejáratását célozva. Az elnevezés egy szórakoztató műsor címére utal, melynek Trump többször is nyilatkozott az évek során. 2005-ben (tehát 11 évvel a botrány robbanása előtt) a show egyik munkatársa rögzített egy magánbeszélgetést a későbbi republikánus jelölttel, mely során igencsak durva és tiszteletlen hangnemben beszélt a nőkről. A fősodratú média mindent megtett annak érdekében, hogy felfújja a valóban botrányos hangfelvételt, ám az élet – és egy igazi októberi meglepetés – közbeszólt. A Wikileaks szintén október 7-re időzítette a „Podesta-iratok” publikálását, melyek leleplezték, hogy a demokrata pártelit miként manipulálta a saját előválasztását (tényleg nincs új a nap alatt). Az utóbbi ügy – nem utolsó sorban azért, mert a teljes amerikai társadalmat meglepetésként érte – letarolta az információs teret, és jelentősen hozzájárulhatott Hillary Clinton novemberi vereségéhez. 2020-ban a republikánusok készítettek elő igen alaposan egy botrányt. Október 2-án robbant Hunter Biden laptopjának híre, mely minden emberi számítás szerint súlyos károkat okozhatott volna Joe Bidennek,
ám a mainstream média és a techóriások összefogtak annak érdekében, hogy blokkolják a hír terjedését.
A múltat ismerve nem lehetett különösebb kétségünk afelől, hogy a két nagy párt idén is készült egy-egy nagyobb leleplezéssel, melyet igen körültekintően októberre időzítettek. A kérdés csupán az volt, hogy vajon lesz-e „igazi” – azaz nem a pártok által menedzselt – októberi meglepetés.
Lett, és nem is akármilyen. Ám haladjunk idősorrendben.
A demokraták idei októberi meglepetése csúfosan besült, nem utolsó sorban azért, mert hiányzott az általuk felerősíteni kívánt ügy meglepetés jellege. Valamikor a nyár során iráni hekkerek feltörték a Trump-kampány információs rendszerét. A republikánus jelölt erről augusztus 10-én tájékoztatta a közvéleményt, majd az FBI is megerősítette az információt. Ekkor ez még nem volt nyilvános, de Trump csapata és az FBI is tudott arról, hogy az irániak a megszerzett titkos adatokat továbbították a Biden-kampánynak (tehát a támadás egész biztosan Biden július 21-i visszalépése előtt történt). Az utóbbi értesülést azonban csupán szeptember végén hozta nyilvánosságra az FBI. A botrány előélete nagyban kihúzta annak méregfogát. Amikor egy demokrata aktivista, Ken Klippenstein nyilvánosságra hozta a lopott adatokból összeállított „Vance dossziét”, a hagyományos sajtó és az új média képviselői csupán a szemüket forgatták, de a legradikálisabb baloldali médiumok kivételével senki sem vette át. Az FBI leleplezése miatt Kamala Harris sem kampányolhat az üggyel, hiszen nagyon visszaütne, ha iráni segítséggel fordulna Trump ellen.
A demokrata bomba tehát nem robbant, ám megérkezett minden idők egyik legnagyobb valódi októberi meglepetése: alig több mint tíz nap eltéréssel
két hurrikán is lecsapott az Egyesült Államokra.
A Helene szeptember 26-án érte el az USA délkeleti államait, és önmagában is akkora pusztítást hozott, mellyel kiérdemelte volna az „októberi meglepetés” címet. Ám október 7-én megérkezett a Milton nevet viselő trópusi vihar is, mely semmivel sem volt gyengébb elődjénél, sőt! Ráadásul a Helene által már komolyan próbára tett Florida állam egészét érintette, és a többszázezres lakosságú nagyváros, Tampa Bay közvetlen közelében ért partot.
A hasonló természeti csapásoknak egyértelműen van politikai vetülete, és kampányidőszakban ez hatványozottan igaz. A katasztrófák rendszerint a hatalmon lévő vezetőket segítik (rally 'round the flag effect). A polgárok az új nehézségek közepette a már megismert politikusoktól várják a biztonság megőrzését vagy helyreállítását. Azonban egy (vagy akár két) hurrikán nem egy előreláthatatlan csapás, amire lehetetlen felkészülni – pláne nem a hurrikánszezon kellős közepén, olyan államokban, melyek rendszeresen elszenvedik a hasonló viharokat. Amikor október első heteiben elkezdtek szivárogni az egyre rémisztőbb hírek a hurrikán sújtotta államokból, amelyek szerint a szövetségi katasztrófavédelem (FEMA) képtelen volt megfelelő hatékonysággal segíteni a bajbajutottakon, Harris kampánycsapata komoly pánikba esett. Ezután Biden belbiztonsági minisztere, Alejandro Majorkas tovább tetézte a bajt, amikor bejelentette, hogy kiürült a FEMA költségvetésének azon fejezete, mely a hurrikánvédekezésre előirányzott költségeket tartalmazta. Kamala Harris kapkodó kommunikációba kezdett, és igyekezett saját magát a Milton hurrikán elleni védekezés központjába állítani. Rövidesen súlyos szóváltásba keveredett Florida igen népszerű republikánus kormányzójával, Ron DeSantis-szal, aki nyilvánosan rápirított, felszólítva, hogy engedje dolgozni azokat, akik – vele ellentétben – értenek is a katasztrófa kezeléséhez. Végül a Helene több mint kétszáz ember halálát okozta, míg a Milton a vártnál kegyesebb volt, de így is több, mint húsz amerikai életét oltotta ki.
Az utolsó októberi meglepetés idén Kamala Harris plágiumbotránya volt.
A plágiumvád mögött egy osztrák szaktekintély, Stefan Weber áll, ám okkal gyanakodhatunk arra, hogy a republikánusok által menedzselt, bekészített üggyel van dolgunk. Weber majd’ két évtizede szenvedélyes „plágiumvadász”, és több befolyásos személyt leplezett le, köztük a német külügyminisztert, Annalena Baerbockot is. Minden bizonnyal most is arról volt szó, hogy meg kívánt leckéztetni egy nagy hatalommal bíró személyt. Az ő érdeke is az volt, hogy az elemzése profi tálalásban robbanjon be a köztudatba. Ebben a híres konzervatív aktivista, Christopher F. Rufo segítette, akiről tudjuk, hogy Donald Trump elkötelezett támogatója.
A baloldali média elkeseredett utóvédharcba kezdett, de végül még a CNN-nek is el kellett ismernie, hogy a vád megállja a helyét, Harris valóban plagizált 2009-es „Smart on Crime” című könyvében. Márpedig ez főbenjáró bűn az amerikai értelmiség szemében. Harris tettét az menti némileg, hogy elsősorban digitális anyagokat emelt át hivatkozás nélkül. Nem arról volt szó, hogy más szerzők gondolatait lopta volna el, hanem arról, hogy közleményekből és más internetes tartalmakból idézett szó szerint, forrásmegjelölés nélkül. Az eset azonban így is komoly károkat okozott azzal, hogy többek között a Wikipédiáról is másolt az elnökjelölt.
Komolyan vehető politikus ilyesmit nem engedhet meg magának.
Nyilvánvaló, hogy végső soron csak kedden, november 5-én derül ki, hogy ki mozgósított jól, és természetesen a választást kell megnyerni, nem az októberi meglepetések csatáját.
Annyi azonban biztos, hogy Donald Trump csapata jobban alkalmazta ezt az ősi trükköt, és idén a republikánusok által bekészített ügy jóval nagyobbat szólt, mint a demokratáké. A Harris-kampány ugyanakkor kimondottan rosszul reagált a valódi októberi meglepetésre, amivel a természet rukkolt elő két pusztító hurrikán formájában. Ha Kamala Harris végül elbukja az elnöki székért vívott harcot, ő és pártja októberi teljesítménye lesz az első magyarázat, amit az elemzők említenek majd.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
A külügyminiszterük nagyon dicsérte az ukránok kitartását, de mondott kacifántos dolgokat is az Euronews stúdiójában.
Már, ami a bombázásokat illeti. Zelenszkij szerint viszont nem, ez pedig jó indok arra, hogy a közelgő tárgyalásokra már egészen más állásponttal érkezzen.
A teljes összeomlás szélén az ukrán energetikai rendszer.
India is reagált az amerikai elnök bejelentésére.
Figyelmeztető jelként értelmezik az amerikaiak a régióban végzett orosz légi tevékenységet.
Fontos megállapodásokat kötött az amerikai elnök.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
