Tényleg minden okuk megvan az európai népeknek, hogy ne bízzanak a vezetőikben

Nyitókép: MTI/EPA/Julien Warnand

„Mi itt Magyarországon egy jó helyen vagyunk, amely működik és még jelenlegi formájában fenntartható. Szó szerint a tágabb környezetünk omlik össze, még csak nem is a környező országok, a hagyományos magyar kapcsolatrendszer, hanem az a Nyugat, amely mindig és persze most is csak erőforrásként tekintett Közép-Európa népeire. Az elmúlt 120 év európai történelme azt mutatja, hogy legkevésbé a nyugati elitekben bízhatunk, mert azok a saját javukat is csak pár éves távlatban, választási ciklusokban értelmezve képesek értelmezni és ott is csak korlátozottan.

A nyugati elitek totális alkalmatlansága, mint mindig, a válságjelek tagadásában és a konfrontációk eszkalálásában nyilvánul meg. Részérdekek rövid távú érvényesítése érdekében is képesek létfontosságú, hosszútávú érdekeket erodálni vagy akár feladni. A világ már nagyon nem olyan, mit a két korábbi nagy háború idején, simán lehet olyan nagy európai belháborút csinálni, ami nem fajul világháborúvá, de lehetővé teszi az összes olyan világpolitikai aktornak, főleg persze a gyakorlatilag szuverénné vált multinacionális nagyvállalatoknak, hogy pont úgy fosszák ki Európát, mint most Ukrajnát vagy ahogy bepróbálkoztak az oroszokkal is a kilencvenes években. Soha nem volt igazabb a mondás, mint most, hogy »emberemlékezet óta« nem volt olyan, hogy hirtelen sokkal, de sokkal rosszabb is lehet az élet, a világ, minden kilátásunk, mint amit nemzedékek óta megszoktunk.

Ezek a nyugati elitek nem mentenek meg bennünket, hiszen a saját országaikat sem fogják. Ez eldőlt. A magyar választók eddig inkább a saját lokális elitjeikre hallgattak, mint a globalisták szirénénekére. De ha a nyugati emberek nem tanulnak sürgősen a saját eddig sorsukból, Európa olyan lesz, mit amilyennek a sötét középkort a buta liberálisok maguknak elképzelik.”