S aztán jön az utolsó fázis, ami jogi és etikai szempontokat vet fel vaskosan: az autonóm drón kérdése, amikor a megkapott és feldolgozott infó alapján az MI dönt a támadásról. Vagyis egy gép, emberi beavatkozás nélkül eldönti, hogy lelövi-e esetleg az ellenséges eszközt, vagy akár ellenséges katonát.
„Ilyesmire volt már példa Líbiában, de ott még nem az MI döntött, hanem ki volt neki adva a beprogramozott viselkedésminta szerint, hogy mit kell tennie”.
Ekkor még csak egy szem drónról volt szó – de vajon hogy fog kinézni egy drónok uralta háború, már ha kiindulunk a százezres számokból és abból, mikre képesek ezek a rendkívül adaptív és sokféle eszközök. „Valahogy úgy fog kinézni, mint a Harrison Ford-féle Végjáték című filmben” – vélekedik Somkuti.
Drónrajok, illetve drónelhárító drónok rajai csapnak majd össze, akár ezres létszámban, öntevékeny módon, összehangolt támadást hajtva végre a másik ellen, s végül a győztesek megsemmisítik a célpontot, ami ellen küldték őket.
Ezek a légi drónok, amelyek szárazföldi célpontok ellen a leghatásosabbak – ugyanakkor a szárazföldi drónok ehhez képest a terepakadályok sokfélesége miatt még gyermekcipőben botladoznak, mondja a szakértő. Hiszen még a városi önjáró autózásban sem mindig jön össze a balesetmentes közlekedés, noha ott a terep rendezett, inkább kétdimenziós, mint három.