Ez még nem a Terminator világa, de vészesen közeledünk hozzá

Nyitókép illusztráció: VICTOR HABBICK VISIONS / SCIENCE P / VHB / Science Photo Library via AFP

Tavaly májusban egy megdöbbentő felvétel járta be a médiát: noha a második évét taposó ukrán háborúban már akkortájt az hittük, kevés dolog tud megrázni vagy megdöbbenteni minket, történelmi pillanatot közvetített az X: Bahmutnál 

A drón – pontosabban az onnan ki tudja, hány kilométerre ülő pilótája – elfogadta a megadást, és el is kalauzolta a dezertőrt addig a pontig, ahol az ukránok hadifogságba ejthették.

Az MI mindenhova betüremkedett

Alighanem ez volt a világtörténelem első olyan alkalma, amikor gép ejtett fogságba embert – nem véletlenül került szóba több előadás során is ez a momentum az AI Summit szeptemberi budapesti rendezvényen, ahol a honvédelem, a hadiipar és a mesterséges intelligencia viszonyát próbálták megfejteni a résztvevők. Szalay-Bobrovnickzy Kristóf honvédelmi miniszter itt szólította fel a magyar MI-vel foglalkozó cégeket a csatlakozásra hazánk ilyetén védelmi képességei javítása céljából, és megemlítette a Digitális Katona Programot, az eszközrendszert, amellyel egy magyar honvéd harcba indul, miközben a feje felett köröző műholdak és drónok adnak neki információt arra vonatkozólag, hol és miként rejtőzik az ellenség.

A miniszter felidézte egy veterán harckocsizótisztje panaszát:

S valóban: az MI „betüremkedett teljesen a harcterek feltérképezésébe és az egész harc dinamikájába” – ugyanakkor önmagában nem elég, az ember is kell hozzá, az emberi elmét nem lehet kivonni ebből, „a hadszíntéren legfontosabb hat hüvelyk a két füled között van” – idézte James Mattist, Donald Trump egykori védelmi miniszterét a politikus.

A konferencián sokat és sokfélét mondtak. A magyar 4IG képviselője arról az elképesztő adatgyűjtési, tárolási és feldolgozási kapacitásról, ami egy műholdas megfigyeléshez kell, miközben bejelentette, hogy Martonvásáron épül éppen vállalata műholdgyára, ahol saját műholdak gyártása, tesztelése és üzemeltetése lesz napirenden, hiszen a geoadatok gyűjtése és a döntéshozók elé tárása teszi lehetővé a vezetők adatalapú, így megalapozott döntését. 

Az MI egész drónsereget irányít majd

De volt egy pódiumbeszélgetés is, méghozzá az Economx újságírója, Sarkadi-Illyés Csaba moderálásával olvasóink által jól ismert nevekkel: Bendarzsevszkij Antonnal, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatójával, Somkuti Bálinttal, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatójával, valamint Siklósi Péterrel, az EuroAtlantic Tanácsadó Zrt. vezető menedzserével.

Innen csak a főbb megállapítások.

Bendarzsevszkij: mennyiségi robbanás történt, elképesztően felpörgött a dróngyártás, évi 100-150 ezer drónt gyártanak a felek; a drón olcsó, könnyű bevetni, a pilóta kiképzése pár nap alatt megtörténhet, szemben egy F-16-os pilóta egy vagy akár több éves képzésével; 

Somkuti: kell az emberi kontroll; tavaly október 7-én a terroristák úgy kerülték meg a minden AI-jal megkent izraeli védelmi rendszert, hogy élő futárokkal és szóbeli üzenetekkel operáltak; a rakétacsapás, ami az élelmiszerosztó segélyszervezetet érte, azért történt, mert soraikban két angol volt katonát az MI fenyegetésként érzékelt – „könnyű feladni a józan eszünket, hogy a technológia mindent megold – de ott van az ellenünk forduló MI”.

Siklósi: a java még hátravan; bár egyre szélesebb módon használják az MI-t, de az igazi robbanás még előttünk áll – minél tovább tartanak a háborúk, annál hamarabb; a hadviselés célja nem változott: minél több ellenséges katonát öljünk meg, minél több eszközt pusztítsunk el, közben minél kevesebb saját veszteséggel.

Felmerült még a szabályozás kérdése – az önszabályozás a nukleáris, tehát jól látható technológiánál könnyebb volt, de az MI bármikor használható polgári helyett katonai célokra. S mindezt azzal a szintlépéssel, hogy az MI nem eszköz már, hanem önálló szereplő; csak rajtunk múlik, mennyi autonómiát adunk a kezébe.

Ki felel a háborús bűnökért?

Mindennek kapcsán Somkuti Bálint lapunknak bővebben kifejtette:

Miközben csak találgatunk: „a katonai mesterségesintelligencia-fejlesztéseket hétpecsétes titok őrzi, kivéve amit szivárogtatásnak álcázva nyilvánosságra akarnak hozni” – fogalmaz a szakértő.

A tavalyi amerikai MI-stratégiából két témát emel ki kérdésünkre: az egyik, hogy az úgynevezett „kill chaint” („ölés-lánc”, a felderítéstől a képzeletbeli ravasz meghúzásáig vezető lépéssorozat) teljes hosszában elemzik, és azt a mennyiségi adatfeldolgozást, „amit eddig emberek végeztek lassan és pontatlanul, most az MI csinál gyorsan és hatékonyan”.

Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Egy nagy felbontású műholdképen az MI gyorsabban talál meg és azonosít például egy ellenséges harckocsit – „hiszen akkor tudsz valamit kilőni, ha látod és tudod, mire lősz” – mutat rá a szakértő, hozzátéve: ennek a második fele a beazonosítása a célpontnak, hiszen  egy műholdképet vagy egy katona irányította drón képeit is kiértékelheti már az MI.

S aztán jön az utolsó fázis, ami jogi és etikai szempontokat vet fel vaskosan: az autonóm drón kérdése, amikor a megkapott és feldolgozott infó alapján az MI dönt a támadásról. Vagyis egy gép, emberi beavatkozás nélkül eldönti, hogy lelövi-e esetleg az ellenséges eszközt, vagy akár ellenséges katonát.

Ekkor még csak egy szem drónról volt szó – de vajon hogy fog kinézni egy drónok uralta háború, már ha kiindulunk a százezres számokból és abból, mikre képesek ezek a rendkívül adaptív és sokféle eszközök. „Valahogy úgy fog kinézni, mint a Harrison Ford-féle Végjáték című filmben” – vélekedik Somkuti.

Drónrajok, illetve drónelhárító drónok rajai csapnak majd össze, akár ezres létszámban, öntevékeny módon, összehangolt támadást hajtva végre a másik ellen, s végül a győztesek megsemmisítik a célpontot, ami ellen küldték őket.

Ezek a légi drónok, amelyek szárazföldi célpontok ellen a leghatásosabbak – ugyanakkor a szárazföldi drónok ehhez képest a terepakadályok sokfélesége miatt még gyermekcipőben botladoznak, mondja a szakértő. Hiszen még a városi önjáró autózásban sem mindig jön össze a balesetmentes közlekedés, noha ott a terep rendezett, inkább kétdimenziós, mint három.

– teszi hozzá.

Ahogy a vízalatti harci drón sem álom már, gondoljunk az orosz Poszeidon önjáró atom-tengeralattjáróra vagy az ukrán vízfelszíni drónokra, amelyeknél szintén közrejátszik az MI.

Mindezek tömeges csatatéri megjelenése csak idő kérdése – összegzi a kutató, kiemelve: ez rengeteg jogi kérdést is felvet majd. Például, hogy ki felelős azért az esetleges háborús bűnért, amit egy drón követ el, ha már pilótája sincsen. S mindemellett még léteznek az úgynevezett fekete technológiák: ezek egyelőre a titkosszolgálat asztalára tartoznak, így akkor fogunk vele először találkozni, ha balul üt ki egy akció.