Orbán Balázsnak odaszúrva megjegyezte, „most nem az elmúlt héten bizonyos politikusoktól hallott bizonyos kijelentésekre utalok”, hanem „kellemetlen esetek, elméletek, intézkedések és provokációk egész sorára, amelyeknek, úgy tűnik, nincsen semmi más céljuk, mint hogy kétséget ébresszenek Magyarország megbízhatósága iránt”.
A nagykövet felhánytorgatta a soros EU-elnökségünk kezdetével egybeeső miniszterelnöki békemissziót, illetve „a Finnország és Svédország NATO-csatlakozása körüli színjátékot”.
Azt is elmondta: feltételezi, hogy „Önökben, magyar választókban – teljesen mindegy, hogy milyen a politikai irányultságuk – egyre gyakrabban merül fel a kérdés: hogy szolgálja ez az én érdekemet, mennyiben teszi ez jobbá az életet Magyarországon”.
Megjegyezve, hogy a többnapos geszti kihelyezett kormányüléssel egybeeső eseményen a kormány nem miniszteri, csak annál alacsonyabb szinten képviseltette magát, Gross nagykövet azt javasolta a jelenlévőknek, hogy „ha Önök azt akarják, hogy ismét közeledjünk egymáshoz, ha azt akarják, hogy Magyarország a tisztelet- és bizalmi tőkéjét a polgárai javára tudja fordítani, ha Önök azt akarják, hogy újra láthatóbbá váljék az, ami a német-magyar barátságot alkotja, akkor kérem, mondják el ezt úgy, hogy azt meghallják. Mondják el barátaiknak, családtagjaiknak, munkatársaiknak, polgármestereiknek, országgyűlési képviselőjüknek, a kormány képviselőinek.”
A nagykövet azért hozzátette, „Magyarország jelenleg is fontos partner és szövetséges számunkra, és az is marad”, sőt: „kifejezetten szeretnénk, hogy megőrizzük a barátságunkat, és nagyon vágyunk arra, hogy bízhassunk egymásban”. Ettől függetlenül azonban úgy vélekedett, hogy „Magyarország olyan úton jár, amely eltávolítja a barátaitól”. A barátság kapcsán a jelentős részben a német gazdaság tartós gyengélkedése miatt szükséges magyar gazdaságpolitikai irányváltást kritizálva jelezte azt is, hogy