Ausztria választott – történelmi győzelme után is ellenzékben maradhat a Szabadságpárt

Nyitóképen: Herbert Kickllel ünnepel a Szabadságpárt a választás után (fotó: Alex HALADA / AFP)

Írta: Dobrowiecki Péter (Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért)
 

A vasárnapi ausztriai választások előzetes eredménye alapján fennállása óta első alkalommal szövetségi szinten is diadalmaskodni tudott az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ). A Karl Nehammer kancellár vezette Osztrák Néppárt negatív mélyponthoz közeli eredménnyel csak a második helyet érte el, míg a harmadikként az SPÖ (Ausztria Szociáldemokrata Pártja) futott be. A liberális NEOS és a kormányzó Zöldek szintén tagjai lesznek az elkövetkező törvényhozási ciklusnak. 

Eredmények

A legutóbbi választásoknál némileg alacsonyabb, 74,9%-os részvétel mellett, 25 évvel ezelőtti eddigi rekord eredményét meghaladva az FPÖ 29,2%-kal végzett az élen (+13,0% a legutóbbi, 2019-es választásokhoz képest), ezzel szemben az ÖVP 26,5%-kal (-11,0%) éppen el tudta kerülni valaha mért legrosszabb eredményének az elérését. Szintén negatív mélypont közeli eredménnyel ért fel a képzeletbeli dobogó harmadik fokára az SPÖ, mely 21,0%-os (-0,1%) voksarányával – korántsem kecsegtető módon – minimális különbséggel megismételte öt évvel ezelőtti eredményét. Ezzel szemben országos választásokon eddigi legnagyobb támogatottságát tudja immár felmutatni a liberális NEOS (Az Új Ausztria és Liberális Fórum) 9,0%-kal (+0,9%), mely helyet cserélt a szintén nagyot bukó Zöldekkel – 8,0% (-5,9%). A korábban a 4%-os parlamenti küszöb közelében mért Osztrák Kommunista Párt (KPÖ) 2,3%-kal (+1,7%), valamint a BIER viccpárt 2,0%-kal (+1,9%) nem ugrották meg a kötelező határértéket.

Ennek megfelelően az elkövetkező ciklusban a 183 képviselői hellyel rendelkező Nemzeti Tanácsban öt párt képviselői foglalhatnak majd helyet. Az FPÖ 58 (+27) képviselővel szinte megduplázza eddigi képviselőinek számát, megelőzve az ÖVP 52 (-19) és az SPÖ 41 (+1) főből álló frakcióit. A negyedik legnagyobb képviselőcsoportot a NEOS adja majd 17 (+2) fővel, míg az ÖVP mellett a legnagyobbat bukó Zöldek immár csak 15 (-11) képviselőt delegálhatnak.

Előzmények – az osztrák politikai hullámvasút

Az elmúlt törvényhozási ciklus belpolitikai fordulatokban kirívóan gazdag időszak volt a hatalmi játszmák és háttéralkukkal tűzdelt, hagyományosan is hektikusnak számító osztrák közéletben. A 2017 óta stabilan kormányzó, Sebastian Kurz vezette, ÖVP-FPÖ koalíciónak a 2019 májusában kirobbanó ún. Ibiza-botrány vetett véget, amely nemcsak túlontúl nagy politikai tehernek bizonyult a kormánykoalíció további munkájának folytatásához, de egyúttal a FPÖ-n belüli hatalmi átrendeződés nyitányát is jelentette. A 2019-es előrehozott választások a FPÖ erős visszaesését és a Zöldek felemelkedését hozta, ami lehetővé tette, hogy az SPÖ-t továbbra is ellenzékben tartva, egy látszólag könnyebben kezelhető koalíciós partnert emeljen maga mellé az ÖVP. A COVID-19 világjárvány elhúzódó hatásaival párhuzamosan a kezdetben hatásos válságmenedzselésével a választók bizalmát élvező kormány támogatottsága fokozatosan visszaesett. A kötelező jellegű (de tömegtüntetések miatt ténylegesen sosem bevezetett) COVID-19-ellenes oltások elrendelése később pedig az ukrajnai háború társadalmi és gazdasági hatásai fokozták ezen negatív trendet.

A COVID-19 járvány első szakaszában bőven 40% fölött mért jobb-közép párt mutatói tovább romlottak Sebastian Kurz kancellár, személye körül kirobban botrány hatására, 2021 októberében bejelentetett lemondása és osztrák belpolitikából való, idő előtti távozását követően. Karl Nehammer kancellári kinevezését követően a párt támogatottsága a korábbinál jóval alacsonyabb szinten, 21-25%-körül stabilizálódott. Az ÖVP-vel közös, viszályokkal teli kormányzás ugyancsak nem kedvezett a Zöldek általános megítélésének. Bár az önmagát néhány évvel ezelőtt még Ausztria feltörekvő politikai erejeként prezentáló, számos külpolitikai elemző által – a németországi Zöldekkel közösen – az európai zöld politizálás új élharcosának tartott párt a 2019-2024-es ciklust még minden korábbinál nagyobb, 26 fős frakcióval kezdhette meg, az ÖVP-vel együtt a Zöldek támogatottsági is a mélybe szállt. Werner Kogler kancellárhelyettes egykoron 20%-os támogatási szintet is megközelítő pártjának a népszerűsége a választásokat megelőző időszakban már a 10%-ot sem érte el. A nehézkes közös kormányzás lenyomataként a kormánypártok 2022 ősze és 2023 tavasza között a legutóbbi négy – a tiroli, alsó-ausztriai, karintiai és salzburgi – tartományi választás során is kisebb-nagyobb visszaeséseket voltak kénytelenek elkönyvelni.

Norbert Hofer 2021 júniusában való lemondását követően Herbert Kickl korábbi belügyminiszter és FPÖ-frakcióvezető vette át a párt vezetését. Irányítása alatt az FPÖ a regnáló kormánykoalíció elsőszámú és kérlelhetetlen kritikusává lépett elő. Az Ibiza-botrány után mélyponton lévő párt Kickl alatt fokozatosan szerezte vissza támogatóit, 2022 őszétől kezdve magabiztosan vezetve az országos felméréseket.

A Nehammer-kormány relatív népszerűtlensége az ÖVP mellett hagyományosan az osztrák politikai „váltógazdaság” másik bevett pártjának számító SPÖ számára is megteremtette a lehetőséget a kormányváltás előkészítésére. Ugyanakkor a közvélemény-kutatásokban pár éve még jelentős előnnyel vezető szociáldemokraták folytatólagos, olykor már tragikomikumba hajló, a közvélemény előtt zajló, belső vitáikkal önön esetleges politikai diadaluk első számú kerékkötőivé váltak. Számos szempontból szimbolikus volt az SPÖ új pártelnökének megválasztása körül kialakult, világsajtót is bejárt huzavona és botrány – bár elsőre Hans Peter Doskozil burgenlandi SPÖ-vezért kiáltották ki győztesnek a pártkongresszuson, két nappal később, az összekevert és rosszul feldolgozott Excel-táblázatokra hivatkozva mégis Andreas Babler lett hivatalosan az új SPÖ-elnökeként kihozva.

Az SPÖ elhúzódó önnön helykeresése minden bizonnyal hozzájárult az osztrák politikai paletta baloldalán található régi-új szereplők magukhoz képest mért megerősödéséhez. A választások előtti utolsó, szeptember 22-i, közvéleménykutatás mind a KPÖ-t, mind pedig a Sörpártot (BIER) a bejutási küszöb elérhető közelségében mérte. Az 1918-ban alapított, sokáig a demokratikus államrend egyes alaptéziseit sem elfogadó KPÖ, a múltban helyhatósági szinten már tudott meglepetés eredményeket elérni (többek között 2021 óta ők adhatják a polgármestert is Grazban), míg a BIER éppen a választásokat megelőzően döntött a viccpárti létből a komolyabb kérdések felé való nyitás mellett. A voksolást megelőzően nyitott kérdés volt, hogy a kiélezett közpolitikai hangulatban a sok esetben protest szavazatokból élő két kis párt mennyire lesz képes a szövetségi szintre való kilépéshez szükséges újabb ugrás teljesítésére.

Kampánytémák – középpontban a migráció és belbiztonság kérdése

A Taylor Swift amerikai énekesnő bécsi koncertje ellen tervezett, szerencsére azonban még időben meghiúsított terrorcselekmény a kampányfinishez közeledve még inkább a belbiztonság, valamint az ezzel szorosan összefüggő 

Ezen témák előtérbe helyezését tovább fokozta augusztus végén a Németországban, Solingenben elkövetett késes támadás. Az Iszlám Állam által magára vállalt terrorcselekmény nemcsak Németországban, de Ausztriában is a középpontba helyezte az elmúlt években az országba érkezett muszlim származású személyek többségi társadalomba való beilleszkedésének kérdéskörét. Az események hatására a már korábban is hasonló állásponton lévő FPÖ a menedékjog további drasztikus szigorítása és a büntetett előéletű külföldiek gyorsított eljárásban való kitoloncolása mellett foglalt állást. Mi több, esetleges hatalomra kerülése esetén az 1947. évi náciellenes tilalmi törvényhez (Verbotsgesetz) hasonló, a politikai és szélsőséges iszlám szervezeteket és nézeteket betiltó új törvény bevezetését helyezte kilátásba.

Az Alsó-Ausztriát a választásokat megelőző hetekben sújtó súlyos árvízhelyzet miatt az utolsó hetekben-napokban újból előtérbe került a környezeti változások és környezetvédelem ezen kampány során korábban marginális szerepet játszó kérdésköre. Bár a katasztrófahelyzetre való tekintettel az összes párt kampányeseményeik szüneteltetése mellett döntött, a szokatlan ítéletidő és az áradó folyók okozta veszély újból a középpontba állította a pártok viszonyát ezen kérdésekhez. A korábban sokszor nyilvános fellépésekben is a környezeti szempontokat a gazdasági érdekek mögé soroló FPÖ és ÖVP ennek fényében előzetesen joggal tarthatott – főleg a potenciálisan rájuk szavazó bizonytalan szavazók elmaradásától – végül azonban az árvíz és annak hatásai nem befolyásolták jelentős mértékben a választói magatartást.

Koalíciós lehetőségek és forgatókönyvek 

Hiába ért el vasárnapi történelmi győzelmet az FPÖ, könnyen lehet, hogy mégis kormányon kívül marad az elkövetkező ciklusban. Korábban ugyanis az összes parlamenti párt elhatárolódott a velük való kormányalakítás lehetőségétől – ezzel egyfajta párhuzamot hozva létre a németországi helyzettel, ahol az AfD köré a többi párt is egy informális politikai tűzfalat húzott fel, ezzel kívánva elkerülni a szélsőjobb párt kormányerővé való felemelkedését. 

Bár az FPÖ korábban nemcsak az ÖVP-vel, de a '80-as években még az SPÖ-vel is kormányzott együtt, Kickl megosztó személyisége, valamint éppen az FPÖ első helye lehet egy újabb ÖVP-vel való kormányzás gátja. Hiszen ezúttal az FPÖ első alkalommal lehetne a vezető párt egy koalíciós konstellációban, ami – az SPÖ esetében fennálló markáns ideológiai különbségek mellett – valószínűleg túlontúl is megemészthetetlen felelállás lenne a kancellári tisztség hagyományos várományosainak számító két párt számára. Egy alternatív, csekély realitású forgatókönyv szerint az ÖVP mégis belemehetne az FPÖ-vel közös kormányzásba, amennyibe utóbbi Kickl helyett egy az ÖVP számára elfogadhatóbb jelöltet, nevezne meg a kancellári tisztség várományosaként. Ez esetben akár egy olyan megállapodás is létrejöhet, mely szerint a ciklus egyik felében az FPÖ, míg a másodikban az ÖVP adja a kancellárt. A választás estéjén Christian Stocker ÖVP-főtitkár mindenesetre megismételte pártjának korábbi álláspontját, mely szerint az ÖVP nem kíván egy Kickl-vezette FPÖ-vel koalícióra lépni. Szintén erősen kérdéses, hogy a párt újbóli felépítésében vezető szerepet vállaló Kickl egyáltalán hajlandó lenne-e kancellári ambícióit feláldozni egy esetleges FPÖ-ÖVP koalíció létrejöttének érdekében.

A jelenlegi állás szerint így 

A minimális, kormányalakításhoz szükséges, 92 fős mandátumtöbbséget mindössze egy hellyel meghaladó két párt számára a közös a munka egy sor szempontból elfogadható alternatíva lenne. Nagy támogatottságbéli visszaesése és választási kudarca ellenére az ÖVP továbbra is a kancellárt adó meghatározó erő maradhatna Ausztriában, míg az SPÖ a párt számára kaotikus időszakot követően immár kormányon konszolidálhatna tovább helyzetét. A NEOS esetleges kormányra emelése további stabilitást és immár biztos mandátumtöbbséget adhatna az új kormánynak. Ezzel akár – az Osztrák Köztársaság történetében először három tagból álló – ÖVP-SPÖ-NEOS koalíciós kormány is létrejöhetne. A részben az ÖVP egykori liberális szárnyához tartozó politikusok által alapított NEOS 2012-es létrejötte óta még egyetlen szövetségi kormányban sem jutott szerephez, ennek megfelelően a liberális párt vezetői ezúttal már a kampányidőszakban aktívan igyekeztek proaktív, kormányzásra kész párt képét mutatni a választók felé, amely készen áll a Zöldek helyét átvenni (leg)kisebb koalíciós partnerként.

A választási törvény reformja miatt az összes levélszavazat eredménye előreláthatólag csütörtökön áll majd rendelkezésre (ekkor számolják meg azon levélszavazatok utolsó részét, amelyek a választást megelőző péntekig nem érkeztek még meg a szavazókörökbe) – így a még levélszavazatokat is tartalmazó nem hivatalos végeredmény ekkor születhet meg. Mindazonáltal az első reakciók alapján már most körvonalazódik, hogy elhúzódó koalíciós tárgyalásokra számíthat Ausztria. A szövetségi elnök hagyományosan a legerősebb pártot szokta kormányalakítással megbízni, ugyanakkor Alexander Van der Bellen osztrák államfő korábban 

Így akár az is elképzelhető, hogy az ÖVP történetének egyik legrosszabb eredményét elérő és így lényegében bukott kancellárnak számító Karl Nehammer kap lehetőséget az újrázásra.