És mi van, ha megint csak igazunk lesz?

Nyitókép: ARDA KUCUKKAYA / ANADOLU / ANADOLU VIA AFP

„Közhelyes látni a párhuzamokat a világháború első napjai és a mai euroatlanti közhangulat között: éljen a háború, kezdjünk kereskedelmi blokádba, csak egy maradhat! Az elején mindenki lelkes, mindig kell pár év és pár millió halott a kijózanodáshoz. De Magyarország esetében egy másik párhuzam is adott, méghozzá a világháború lezárása. Jól megbüntettek minket mások bűnei miatt, és hiába volt nekünk igazunk, a kutyát nem érdekelte. A túlélésünk legelemibb feltételeit sem voltak hajlandóak elismerni, a totális pusztulást írták elő számunkra. Az országot nem pusztán megcsonkították, hanem teljes gazdasági, társadalmi és infrastrukturális összeomlást idéztek elő. Hogy nem így alakult, nem teljesítettük be az előirányzott végzetet, az isteni kegy volt.

Az Európai Unió vezetésének privát verőlegénye, Ukrajna minden írott és íratlan szabályt, társulási megállapodást megszegve nekiállt tekergetni a kőolajvezeték csapját azzal a bevallott céllal, hogy Magyarországot tönkretegyék, káoszt, energiahiányt, gazdasági összeomlást idézzenek elő, és ez egyöntetű érdektelenséget váltott ki a világban. Ha elfogadjuk azt a magyarázatot, hogy mindez Ukrajna saját, különbejáratú ötlete volt, nem pedig Washington és Brüsszel kérését teljesítették, akkor is rémisztőek a reakciók. Illetve a reakciók elmaradása.

»Beszéltem Szijjártó Péter miniszterrel, hogy még többet megtudjak Magyarország energiabiztonságáról. Ukrajna megerősítette, hogy a folyamatban lévő olajtranzit Magyarországra és Szlovákiába nem érintett a szankciók által, mert nem a Lukoil a tulajdonosa az olajnak. Ettől függetlenül fontos csökkenteni az energiafüggőséget Oroszországtól« – írta ki közösségi oldalára Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság gazdasági és kereskedelmi biztosa. Az Európai Bizottság tehát közölte, hogy megvizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy a magyar olajellátás nincs veszélyben. Teljesen mindegy, hogy mi a valóság, teljesen mindegy, hogy ennek milyen következményei vannak, nem foglalkoznak vele. Az ukránok meg büszkén hangoztatják, hogy az EU vezetése melléjük állt a vitában, Szlovákia és Magyarország legelemibb érdekével, a biztonságos energiaellátással szemben őket támogatja.

Ma a kőolajjal szórakoznak, holnap majd lesz egy új ötletük, hiszen a cél változatlan: Magyarországot meg kell büntetni mások bűnei miatt. Putyin megtámadta Ukrajnát? Tegyük tönkre Magyarországot! Kína az ipari többletkapacitásával nehezíti az amerikaiak életét? Tegyünk tönkre Magyarországot! Túl sok bevándorló érkezik Dublinba? Tegyük tönkre Magyarországot! Nem fúj a szél Németországban, ezért barnakőszenet kell égetni? Tegyük tönkre Magyarországot! És furkósbot akad elég, egyszer a luxemburgi bíróság, máskor egy idiótákból összeállított testület jelentése az EP-ből, most az Ukrajnának nevezett verőlegény. Akit legközelebb arra fognak megkérni, hogy ugyan támadják már meg Magyarországot, hiszen Magyarország megszállásával és lerombolásával lehet legyőzni Putyint. Nekünk meg cserébe majd igazunk lesz.

Miközben (nagyon helyesen) megalkotjuk a magyar nagystratégiát, amivel (reményeink szerint) győztesként tudunk ráfordulni az évszázad második felére, nem árt azon is elgondolkodni, hogy hogyan éljük túl a következő pár évet. Ahogy 1920-ban is ki kellett találni, hogy ugyan nekünk van igazunk, de mégiscsak van egy holnap is, amit nem a népek temetőjében készülünk eltölteni.

És a fene se tudja, hogy mi a megfejtés, de mindenképpen egyeztessünk izraeli barátainkkal, hiszen rajtunk kívül őket utálja még mindenki, aztán, ha éppen nem zúdítanak rájuk rakétaesőt, egész jól elvannak a Közel-Kelet nem éppen legszívderítőbb részén.”