Döbbenetes részletek derültek ki az Oroszország elleni nyugati szankciókról – szinte semmi sem úgy van, mint képzeltük
A szankciók nemhogy nem működnek, de egyenesen kontraproduktívak. Meglehetősen ijesztő a kép. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
A történész úgy látja, hogy mivel Putyin nem kapott kellő tiszteletet, megmutatta, mire megy erővel. A harcoknak pedig addig nem lesz vége, amíg a Nyugat be nem ismeri, hogy az orosz elnöknek volt igaza.
Nyitókép: Nina Hruscsova a 2024-es Salzburgi Ünnepi Játékok július 26-i megnyitóünnepségén, a Grosses Festspielhausban (Facebook)
Az idei Salzburgi Ünnepi Játékok megnyitóünnepségén Nina Hruscsova mondott beszédet; a Moszkvában született, New Yorkban élő történész-elemzőt, Nyikita Hruscsov dédunokáját ez alkalomból kérdezte a Der Standard.
A hosszú interjúban először a művészet, a kultúra szerepéről esik szó, amely „megmutatja az utat”, gyakran figyelmeztet arra, mi fog történni, és soha nem hazudik nekünk úgy, mint a politikusok.
Hruscsova erre Szolzsenyicint hozza fel példaként, akinek műveiben is megfogalmazott nagyszerű filozófiai vágyálma volt a pánszláv testvériség, azaz Ukrajna és Fehéroroszország Oroszországhoz való tartozása.
„Más szóval minden, ami ma Putyin nacionalizmusát jellemzi. Akkoriban ezt egy nagy író szeszélyének tekintették. Putyin Szolzsenyicint olvassa. Negyven évvel később már tudjuk, ő megmondta nekünk, hogy mi fog történni.”
Egy másik mai orosz sztáríró, Vlagyimir Szorokin neve is felmerül, aki Az opricsnyik egy napja című 2006-os regényében azt írja, hogy Oroszország Kína gyarmata lesz, ami Hruscsova szerint már be is következett.
Arra a kérdésre, hogy a művészet üzenete szerint tehát a mostani dolgok nem fognak jól végződni Oroszország számára, a történész úgy válaszol, hogy „igen, ez így lesz”. Úgy véli ugyanakkor, hogy Ukrajna és a Nyugat nem kapcsolódik össze annyira, mint ahogyan azt a Nyugat hiszi, és Putyin nem fog háborút kezdeni Európával, mondjanak is bármit a nyugati politikusok.
Putyin célja egyedül Ukrajna volt. Azt mondta: ha nem tiszteltek, megmutatom, mire vagyok képes erővel. Európa döntött úgy, hogy ezt a háborút a saját jövője miatt vívott háborúként értékeli”
– fogalmaz.
Ha Oroszország összeomlik, ahogy időközönként ez megtörténik, vagyis ha (ebben az esetben) Putyin politikája egyszer összeomlik, nagy kérdés, hogy Európa ezt hogyan fogja kezelni; új Oroszországot akar, vagy azt mondja, az oroszokban nem lehet többé megbízni, ezért inkább belöki őket az eurázsiai sarokba.
Arra a kérdésre, hogy Oroszország egyáltalán európai ország-e, Hruscsov dédunokája úgy felel, hogy erről teljesen meg van győződve; ugyanakkor Oroszországot skizofrén országnak gondolja, amit ő csak „nem Nyugat” nevez.
„Oroszország most úgy határozza meg magát, hogy mi az, ami a Nyugat nem. Putyin ugyan a korábbi orosz imperialisták utódja, ám a történelem során minden orosz imperialista az európaiság támogatója is volt – Nagy Péter, Nagy Katalin és bizonyos értelemben Lenin is. Sztálin és Putyin viszont nem az. Putyin inkább a véletlen műve. Előtte egyetlen elnök sem jelentette ki, hogy az oroszok nem akarnak Európa részei lenni.
Ő viszont Európát hibáztatja mindenért, szerinte az Ukrajnával való háborújának is Európa az oka.”
Hogy ennek ellenére az orosz elnök megelégszik-e Ukrajnával? Hruscsova úgy véli, „igen is meg nem is”.
Szerinte Putyin nem fog tankokat küldeni Európába, de hogy befolyást akar a kontinensen, az nem kérdés.
Putyin ugyanis szereti a konfrontációt, amit az oroszok felé nyugati agresszióként tud tálalni.
Hruscsova azt is állítja, hogy az ukránoknak mindenképpen le kell mondaniuk a Krímről, de a többi területről igenis lehetett volna tárgyalni. Most már késő, mert Putyin megalázva érzi magát, ezért ragaszkodni fog Ukrajna teljes kapitulációjához. Azaz
mindkét fél a végsőkig harcol majd.
Szóba kerül, hogy az USA-beli elnökválasztás új helyzetet teremthet e téren is, és vagy Donald Trump, vagy Kamala Harris új ajánlatot tehet, például azt, hogy az oroszok megtartják a Krímet, cserébe Ukrajna csatlakozhat a NATO-hoz.
Putyin ebbe soha nem fog beleegyezni, az ukrán EU-tagságba viszont igen.
De óvatos lennék a Trumppal kapcsolatos spekulációkkal, hiszen ő mindig egy valóságshow-ban van; ami éppen növeli a nézettséget, azaz a népszerűségét, azt teszi. (…) Kamala Harris viszont biztosan ellen tudna állni Putyinnak, bár az már kétséges, meg is tudná-e győzni őt.
Mert Putyint ma már egyáltalán nem érdekli, ki az amerikai elnök, hiszen a fejébe vette, hogy a Nyugat őt üldözi.”
Ennek ellenére mégsem feleselges vele beszélni, hiszen ha egy kapcsolat rossz, akkor több diplomáciára van szükség, nem kevesebbre. Hruscsova a dédapját, Hruscsovot hozza fel példaként, akinek ugyan nem nagy rajongója, de azt elismeri, hogy a hidegháború idején megpróbált hidakat építeni, szabadságot adott Ausztriának, mert ellenség helyett barátot akart Közép-Európában.
Beszélni mindig jobb. Putyinnal ez nagyon nehéz, de attól még a jelentőségét muszáj elismerni. Éppen az, hogy nem beszéltek vele, hozta ki a kis KGB-s őrnagyi macsóságát.”
A történész azt is mondja, Oroszország már most drágán fizet a háborúért, és a probléma még nagyon sokáig fennáll majd. Moszkva addig akar menni, amíg a másik fél be nem vallja: neki volt igaza.
Amíg erre a Nyugat nem kapható, a háború folyatódni fog.
Ezt is ajánljuk a témában
A szankciók nemhogy nem működnek, de egyenesen kontraproduktívak. Meglehetősen ijesztő a kép. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
***
Ezt is ajánljuk a témában
A miniszterelnök szombaton zárta a 33. Tusványos szabadegyetemet. Összefoglalónk!
Ezt is ajánljuk a témában
A korábbi amerikai elnök szerint: vége!