A Bizottság a lap információi szerint 2025 nyarán teszi majd az Európai Tanács elé az új hétéves költségvetés tervezetét, amit 2027-ig el kell fogadni – mégpedig egyhangúsággal. Két fontos vitapont van, s a Bizottság mindkettőben a német álláspontot képviseli, feltehetőleg az elnök nemzetiségétől függetlenül: bizonyos nyakig eladósodott dél-európai országok örülnének, ha 2026-os lejárta után „befektetési alapként” újrajátszanák a közös hitelfelvételre alapuló helyreállítási alapot.
Ennek oka az, hogy hosszabb távú befektetéseit Dél-Európa főként ebből az alapból finanszírozta, miután saját hitelfelvételi lehetőségeik korlátozottak. Ha a helyreállítási alap egyszerűen kifutna, nem lenne miből fejleszteniük.
Az újabb közös hitelfelvételt viszont a Bizottság Németországgal és Hollandiával szövetkezve ellenzi – ezzel egyébként hazánk is egyetért.
A másik nagy vitapont viszont a kohéziós politika teljes átdolgozása. Az uniós költségvetés tetemes részét kitevő felzárkóztatási források esetében is átállna ugyanis a Bizottság a helyreállítási alap modelljére, mely szerint a tagállamok a pénz egyes részleteihez csak szépen sorban, az előírt reformok teljesítése után férhetnének hozzá – nem pedig úgy, ahogy most működnek a kohéziós pénzek: az előre megbeszélt fejlesztési programokat a kormányok végrehajtják, kiküldik a számlát Brüsszelbe, Brüsszel pedig fizet. Az új csodaszernek neve is van: reformkondicionalitás.
A Bizottság szempontjából ez egy