Ukrajna azzal megy, amivel jött

„Több ország politikusa is jelezte, hogy vállalná a békeközvetítést a két fél között. Ez nem több mint felesleges fontoskodás, hogy magukra irányítsák a nemzetközi figyelmet.

Az emberiség történetében a harc vagy háború mindig az egyik fél győzelmével ért véget. Nem tudom elképzelni, hogy egy 15 menetes világbajnoki címvédő mérkőzés közben a 14. menet végén a közvetítők megállítják a további küzdelmet, leülnek tárgyalni, és ők fogják eldönteni, hogy ki lesz a világbajnok.

Végül a győztes tárgyalóasztalhoz ül a vesztessel és »lediktálja« a feltételeit. Mit kap, vagy nem kap, mit tehet, vagy nem tehet a vesztes. Mindezt papírra vetik, aláírják, vagyis kodifikálják. Ezt nevezik naivan békeszerződésnek. Mi magyarok ezt nagyon jól tudjuk, hiszen nem a Festetics kastélyban döntöttük el Franciaország sorsát, vagy ‘45-ben nem Sztálint állították Moszkvában hadbíróság elé. Két fegyveres konfliktus, háború, vagy különleges hadművelet, nevezhetjük akárhogyan közötti időszakot »fegyvernyugvásnak« nevezzük. A »béke« szó egy naiv, pacifista vágyálom kifejezés.

Azok a bizonyos szakemberek Oroszországot és vele Európa történetét nagyon hiányosan tanulmányozták. A napóleoni háborúk zárásaként 1814-ben Bécsben kongresszust szerveztek, és itt döntötték el Európa politikai rendezését. A Habsburg birodalmat Metternich kancellár képviselte. Egy kötetlen beszélgetés során az oroszokról a következőt mondta:

»Russland ist nicht so strak, wie es gerne hätte,

aber es ist viel stärker, als wir es gerne hätten.«

»Oroszország nem olyan erős, mint szeretné,  

de sokkal erősebb, mint ahogyan mi szeretnénk.«”

***

***

Nyitókép: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko