Nagy pofont kapott a német baloldal

Írta: Bauer Bence (MCC - Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért)
 

2023. október 8-án a német lakosság majdnem negyedét tömörítő Hessen és Bajorország mondott véleményt az országos és tartományi politikáról. A februárban és májusban lebonyolított kis városállami, a berlini és brémai szavazástól eltekintve az októberi voksolás volt az egyetlen nagyobb jelentőségű választás, ahol terítékre kerültek mind tartományi, mind országos témák. A vasárnapi megmérettetés fontos fokmérője volt az Olaf Scholz (SPD) vezette kormány népszerűségének a ciklus közepén, de a német jobboldal helyzetkeresése tekintetében is üzeneteket hordott magában. Ugyanis a két tartományban más-más együttműködési modellt alkalmaznak az Uniópártok: A 6,4 milliós Hessenben a Zöldekkel kormányoznak, a 13,4 milliós Bajorországban pedig a Szabad Választók (Freie Wähler – FW) nevezetű polgári-jobbközép párttal. Ezzel 

 hisz itt a szövetségi jelzőlámpa-koalíció (SPD-Zöldek-FDP) egyik tagja se kormányoz, szemben az összes többi tartománnyal. 

Eredmények

A hétfő hajnalban közzétett hivatalos végeredmény szerint Bajorországban így alakul: CSU 37,0% (2018-ban 37,2), FW 15,8% (11,6), AfD 14,6% (10,2), Zöldek 14,4% (17,6), SPD 8,4% (9,7), az FDP és a Balpárt pedig nem jutottak be a müncheni törvényhozásba. Mandátumokban kifejezve ez azt jelenti, hogy a jelenlegi CSU-FW koalíció magabiztosan folytathatja munkáját, a müncheni parlament, a Maximilianeum helyei az alábbiak szerint oszlanak el: CSU 85, FW 37, AfD 32, Zöldek 32, SPD 17. 

Hessenben a CDU 34,6%-ot (2018 ez 27,0 volt) kapott, az AfD helyezése a második helyen: 18,4% (13,1). Az SPD 15,1%-on zárt (19,8), a Zöldek 14,8%-ot értek el (19,8), az FDP pont 5%-ot kapott (7,5), s a Balpárt kiesett a wiesbadeni törvényhozásból. A parlamenti helyekben kifejezve: CDU 52, AfD 28, SPD 23, Zöldek 22, FDP 8, Wiesbadenben is marad minden a régiben, bár elvileg egy CDU-SPD alkotta Nagykoalíció se kizárt, de nagyon nem valószinű.

Előzmények

Az öt évvel ezelőtti bajor és hesseni választások nagy változást eredményeztek a német politikában. A hesseni CDU 27%-os leszereplése okán az akkor még pártelnök Angela Merkel másnap bejelentette, hogy nem indul újra a 2018 decemberében esedékes pártkongresszuson. Sokak szerint aznap kezdődött a párt lejtmenete, illetve az akkor indult igazán be. Azóta a CDU már a háromszor cserélt elnököt, ellenzékbe került, s útkeresése azóta is tart. Angela Merkel vélt vagy valós társadalmi elvárásnak próbált megfelelni, amikor egyre inkább baloldali politikai követeléseket valósított meg, mint pl. a homoszexuálisok házassága, a hadkötelezettség felfüggesztése, az atomenergia felszámolása vagy pedig a migráció elősegítése – persze mindezt egy remélt CDU-Zöldek együttműködés reményében is tette. Ezen elképzelése Merkelnek Hessenben már 2013-ban megvalósult, Baden-Württembergben 2016-ban, végűl Schleswig-Holsteinban 2017-ben és Észak-Rajna-Vesztfáliában 2022-ben. 

Az utóbbi két téma a mai napig nagy fejtörést okoz a németeknek. 

de mindhiába: A jelzőlámpa-koalíció nem tágít, tovább serkentik a migrációt, s eszükbe se jut az atomerőművek újraindítása. Ebben szépen viszik tovább a merkeli politikát. Többek között emiatt Németországban a legmagasabb az energia ára az EU-n belül, ezzel jelentős extra-terheket róva a német gazdaságra és a német magánháztartásokra. Egyébként pont ezek azok a témák, melyek a németeket Bajorországban és egész Németországban a legjobban foglalkoztatják. Azaz a korábbi politikai döntések és azoknak az utóélete a mai napig rányomják a pecsétet a közbeszédre, s ezek megjelennek Scholzék politizálásában.

Hessenben egyébként 2013 óta egy CDU-Zöldek alkotta kormánykoalíció van hatalmon, ilyen formáció máshol is meghonosult, Schleswig-Holsteinban, Észak-Rajna-Vesztfáliában és Baden-Württembergen (ott zöld miniszterelnökkel), de Hessen volt az első területi állam - azaz nem városállam -, ahol ez a kooperációs forma tartósan megvalósult. Hessenben a nyolcvanas években egyébként első ízben kormányoztak a Zöldek, akkoriban még az SPD-vel. Legendásak azok a felvételek, ahol a későbbi külügyminiszter Joschka Fischer (Zöldek) – aki budakeszi sváb felmenőkkel rendelkezik – még tornacipőben tette le miniszteri hivatali eskűjét a wiesbadeni parlamentben. 
Továbbá Szászországban a CDU vezetésével és az SPD bevonásával, Brandenburgban az SPD vezetésével vannak közös CDU-Zöldek kormánykoalíciók (ún. Kenya-koalíció, azaz CDU-SPD-Zöldek). A helyzet érdekessége, hogy pont az Angela Merkel vezette CDU több ízben akarta becsalogatnia a Zöldeket a közös kormányzásba szövetségi szinten is. 2021-ben pedig szövetségi szinten is bekerültek a Zöldek a kormányba, igaz, nem a CDU-val, hanem az SPD-vel és az FDP-vel. Azóta is teljes meggyőződéssel viszik tovább Merkel migrációs és atompolitikáját. 

Bajorországban pedig öt évvel ezelőtt az akkor még új miniszterelnök Markus Söder pár hónapos regnálása alatt elveszítette az általa csak örökölt stabil abszolút többséget, s koalícióba kényszerült a Szabad Választókkal, akik először kerültek kormányra. A jobbközép-polgári tömörülés a helyi szinten politizáló közegből került ki, s bár 2008 óta a tartományi parlamentben vannak, nem sok vizet zavartak. 2018-ban csak azért tudtak labdába rúgni, s beülni a Markus Söder vezette második kormányba, mert a korábban, 2008-ban a CSU-t kisegítő szabaddemokraták (FDP) harmatgyengék voltak, így nem lett volna elég mandátumuk egy közös kormányzáshoz. Tehát az Szabad Választók profitálni tudtak a polgári oldalon tapasztalt bizonytalanságból, s a meggyengült, ezáltal koalíciós kormányzásra kényszerülő CSU kontojára, illetve a szinten gyengén szereplő FDP kárára tudtak politikai tőkét szerezni. 

Színes pártpaletta – a Szabad Választók szerepe

Bajorország számít a Szabad Választók őshazájának. Elnökük, Hubert Aiwanger miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter Bajorországban. A Szabad Választók 2019 óta Bajorország mellett Brandenburgban és 2021 óta Rajna-vidék Pfalzban vannak a tartományi parlamentekben. Sokak szerint a narancsszínű FW üdvös színfoltot visz a politikába, s szélesíti a palettát. Igaz, a német politikai mezőny egyre inkább kezd „hollandizálódni”. Ennek ékes példája, hogy a mostani Bundestagban nyolc párt szerzett képviseletet (SPD, CDU, CSU, Zöldek, FDP, AfD, Balpárt, SSW – az FW egyelőre még nem került be), s a Nagykoalíciótól (CDU-SPD) eltekintve csakis hármas együttműködések tudnak kormánytöbbséget szerezni a teljesen arányos német választási rendszer miatt. Ennek köszönhetően 

A tartományokban pedig még vegyesebb a kép: 16 tartományban 10 különböző összetételű kormány van, 13 féle felállásban. A szövetségi kormány a Szövetségi Tanácsban (Bundesrat) csak Saar-vidék, Hamburg, Alsó-Szászország és Rajna-vidék-Pfalz esetében rendelkezik saját többséggel, így aztán a Bundesrat szavazásokon többnyire a CDU-val kell keresnie a kompromisszumokat. Az AfD kivételével gyakorlatilag mindenki mindenkivel kormányoz, s majdnem minden kombinációt kipróbáltak már a pártok. Az AfD-t a német politikai mainstream tudatosan karanténban tartja, mindenféle együttműködést kizárva. Ezért sem kapta meg a párt a neki elvileg járó Bundestag-alelnöki széket, s pártalapítványa csak hosszas pereskedés után jutott az őt megillető állami támogatáshoz. Kiváltképp a CDU-t tartja a német politikai közbeszéd szoros megfigyelés alatt, mindenféle anticipált CDU-AfD-közeledést morális felháborodással elutasítva, felháborodva és tiltakozva. 

Ezzel egybecseng a CDU útkeresése, hisz még mindig nem nőtt fel az ellenzéki szerepéhez, s keresi a megfelelő válaszokat a német társadalom kérdéseire. Nagyon nehéz helyzetben van, hisz sem tartalomban, sem strukturálisan, sem személyzetileg nem találta meg azt a módszert, mellyel hitelesen tudná kritizálni a baloldali kormányt. Tartalmilag a sok elhibázott döntést (atom, migráció) pont ő maga hozta meg, s nehezen tud kihátrálni Angela Merkel örökségéből. Strukturálisan pedig szorított helyzetben van, hiszen ahol kormányoz, ott azt mindenhol a baloldali pártokkal (SPD, Zöldek) teszi, így tartományi szinten és a Bundesrat miatt szövetségi szinten is egyfajta kompromisszumos kényszerben van. Személyzetileg pedig Friedrich Merz pártelnök és Carsten Linnemann főtitkár kivételével a vezetősége azokból az emberekből áll, akik támogatták a merkeli balratolódását. Innentől fogva nagyon nehéz autentikusan és elszántan fellépni a szövetségi kormánnyal szemben. Teszi ezt annál intenzívebben a nem szalonképesnek tartott AfD, akik mindenhol kimaradnak a döntéshozatalból, annak ellenére, hogy 14 tartományi parlamentben jelen vannak. 

hiszen ők egy polgári koalíció részesei, nem kényszerültek a baloldali pártokkal elvtelen kompromisszumokra, s nem is „merkelezték” össze magukat a múltban. A Bajorországban sikeres kormányként számontartott második Söder-kabinet záloga pedig maga az FW, akik minden elismerést besöpörnek, s szárnyalnak a szavazói szimpátiákon. Sokan Bajorországban hálásak is az FW-nek, hogy „megmentik” Markus Södert attól a rémképtől, hogy a Zöldekkel kelljen kormányoznia. Söder maga pedig a mostani kampányban többször kijelentette, hogy nem kíván a Zöldekkel közösködni, ezzel a korábban - Friedrich Merz pártelnök által - főellenfélnek titulált Zöldeket egyértelműen elutasítva. Talán a CSU azzal is nyerhet, hogy a Zöldek ellenében pozícionálja magát, hisz a Zöldek által propagált politika (migráció, gender, zöld átállás, atomellenesség, gazdaságellenesség) egyre kevésbé népszerű, de annál dominánsabb a német közbeszédben. Egyben ideológiailag egyértelműen a baloldalon foglalnak helyet a Zöldek, bár életvitelben a zöld szavazókat nagyvárosi, kényelmes, polgári jólét jellemzi.

Hubert Aiwanger az új konzervatív liebling?

Az FW elnöke, a bajor miniszterelnök-helyettes Hubert Aiwanger szárnyalt a közvéleménykutatásokban. Ennek vannak hosszútávú okai, mint pl. az FW helyzetfoglalása a polgári oldalon, a sokak számára józan, pragmatikus és emberközeli politikát megvalósító formáció képe. A másik oldalon olyan rövidtávú motivációk is benne vannak ebben a képben, mint az emberek lázadása a politikai korrektség és a mediális többségben megfogalmazott moralizmus, a tendenciózus és nevelési szándékkal fellépő zöld-mainstream ellen. Ugyanis a kampányhajrában a balliberális Süddeutsche Zeitung Aiwanger gimnáziumi, egyébként az SPD-ben politizáló tanárával karöltve kompromittálni próbálta a népszerű politikust. Az akkor 17 éves Aiwanger iskolatáskájában 1988-ban egy antiszemita jellegű szórólapot találtak, melyet saját bevallása szerint Aiwanger testvére írta. Aiwangert akkoriban megbüntették, s mindenki el is felejtette az ügyet – kivéve az egyik akkori tanárát, aki most, 36 év után elővette az ügyet, hogy maximális kárt okozzon a politikusnak. Viszont a politikai támadás visszafelé sült el. Markus Söder elfogadta Aiwanger magyarázatát, s nem bocsátotta el helyettesét. Azután 

 a „kisemberek” nevében beszélő népszerű Aiwanger befeketítésére és megbuktatására.

Korábban Aiwanger tett már migrációkritikus és oltáskritikus kijelentéseket, melyekkel a jobboldali közegben tudta növelni popularitását. Júliusban a szövetségi kormány által tervezett ún. fűtési törvény körüli politikai szócsatában azt találta mondani, hogy ideje, hogy a többség visszaszerezze a demokráciát. Ezen kijelentését nemcsak a baloldalon, de a CSU részéről is hevesen kritizálták. Aiwanger mondása egyébként azt a tényt hivatott szemlélni, hogy a szövetségi kormány számos releváns kérdésben a németek véleményével szemben hoz fajsúlyos döntéseket, mint pl. a nevezett fűtési törvény, ahol előírták volna minden lakás hőszivattyúval történő felszerelését, vagy éppen az állampolgársági törvény reformja, ahol migránsok már akár három év után német állampolgárok lehetnek. De ide érthető még az önrendelkezési törvény is, melynek következtében már akár kiskorúak a szülők engedélye nélkül is nemet változtathatnak a jövőben. Ezekben a kérdésekben való tény, hogy a kormány elvesztette a többségét a német társadalomban. A németek számára a korábban említett energiakérdések és a migráció sokkal relevánsabb, mert húsbavágó döntésekről van szó, melyek kihatással vannak mindennapjaikra.  Minden tekintet ezáltal Hubert Aiwanger szereplésére irányult, aki nem rest kellemetlen és a mainstreamtől eltérő dolgokat is kimondani, s karakán stílusával már sok elemző egy új Franz Josef Straußként jellemzi. A korábbi karakán bajor miniszterelnök a mai napig nagy rokonszenvnek örvend Bajorországban.

A bajor miniszterelnök felemás szereplése

A 2018-ban Horst Seehofer utódjaként a miniszterelnöki széket elfoglaló Markus Söder felemás szereplése sokkal nagyobb hatással lehet a német politikára, mint a még mindig lokális egyéniségnek értelmezett Hubert Aiwangeré. Az akkor 51 éves Söder sokak számára a politikai ízléstelenség határán táncoló mozzanataival sikeresen eltávolította elődjét, az „öreget”, magyarán az akkor 68 éves Horst Seehofert. Az elődje ennek kapcsán beszédesen Söder „Schmutzeleien” (mocsokság) akcióiról értekezett. Azóta közöttük a viszony igencsak feszült, s Söder minden politikai lépésével az elődjétől történő emancipációját hívatott demonstrálni. Viszont egyben 

A 2018-as kampányában sok elemző szerint erősen AfD-affin szóhasználatával próbálta elhódítani az AfD-s szavazókat, azután nagy zöldpártisággal tűnt fel, s a koronavírus politikában Merkellel karöltve a nagy óvatosság híve volt, de azt is csak addig, amig az népszerűnek tűnt. 2021-ben pedig majdnem felrobbantotta a CDU/CSU kooperációját, mert kancellárjelölti ambícióval majdnem törést okozott a CDU-ban. Az aztán győztes jelölttel szemben pedig fokozta a politikai nyomást még a Bundestag-választás kampányhajrában is. 

Az eredmény ismert, a CDU/CSU megbukott, s sok CDU-s a mai napig nem bocsátotta meg Markus Södernek az akkori lépéseit. A vasárnapi voksolás pedig pont a rettegett 2021-es kancellárjelöli huzavona újbóli rémképét eredményezheti. Sok elemző szerint csakis Markus Söder leszereplése, azaz egy a 2018-asihoz képest sokkal rosszabb eredmény elérése zárta volna ki véglegesen a kancellári ambícióit, de ez pont hogy nem következett be a voksolás során. Az eredmény sokkal inkább nyitva tartja annak a lehetőségét, hogy a CDU és a CSU ismét vitába száll majd a kancellárjelölti kérdésben. Markus Söder megnyerte a bajor voksolást, egy szolid eredménnyel, de nem diadallal. Viszont stabil polgári kormányt alakíthat. 

Hesseni kitekintés

Az 51 éves hesseni miniszterelnökről kevés szó esett. A 2023-as év folyamán a merkelista Volker Bouffier székébe ülő Rhein jó választásnak bizonyult. A rossz 2018-as eredmény komoly javításával helyzetbe hozta magát, s egy a CDU széles rétegeiben jövőképként számontartott CDU-Zöldek modell egyik szószólója lehet. Bár az is igaz, hogy maga Rhein nem mindenképpen centrista, inkább enyhén konzervatívnak számít. A CDU centrista mozgalmának vezéreként inkább az észak-rajna-vesztfáliai Hendrik Wüst és a schleswig-holsteini miniszterelnök, Daniel Günther pályáznak. 

Mindenesetre 

magyarán alkalmasak lehetnek arra, hogy jelöljék őket erre a posztra. Beszédes, hogy a szintén 48 éves Michael Kretschmer, Szászország miniszterelnöke és CDU elnök-helyettese sose kerül szóba e poszt várományosaként. Azaz e téren is van egy Nyugat-Kelet megosztottság, ahol a keletiek alig tudnak labdába rúgni. Ráadásul Kretschmer 2024 őszén egy nehéz választás elé néz, hisz nem kizárt, hogy az AfD első helyen végez, ezzel akár véget is vetve a fiatal politikus karrierjének. A kancellárképességek firtatása egyben rámutat arra a nagy kérdésre is, hogy az idén a 69. életévébe lépő Friedrich Merz pártelnök és Bundestag-frakcióvezető képes lesz-e 2025-ben, 70 évesen kancellár lenni. Médiajelentések szerint a hesseni CDU-sok arra kérték saját pártelnöküket, hogy ne nagyon kampányoljon Hessenben, tartva esetleges elszólásaitól. Azaz már most tetten érhető a helyi és tartományi szervezetek ellenkezése Merz-cel szemben. 

Következtetések a szövetségi politikára nézve

A neves német politológus Werner Patzelt a választás estéjén Budapesten így foglalta össze az eseményeket: „A szövetségi kormány a CDU által korábban folytatott politikáért kapott egy pofont – de ezt a CDU jómaga észre se veszi.” Magyarán a Scholz-féle koalíció által megvalósított politika számos eleme a merkeli kormányzás egyenes folytatása, de (még) balosabb elemekkel tarkítva. Ebben a németek viszont már nem értenek egyet és nemtetszésüket hangosan ki is mondták a vasárnapi megmérettetésen. Ennek számos tetten érhető tanúbizonysága van, mint pl. az SPD mélyrepülése, mindkét tartományban az eddigi legrosszabb eredményét érte el, kiváltképp abban a Hessenben is, ahol sokáig kormányoztak -s ami fellegváruk is volt. De beszédes az egyébként még viszonylag stabil választói körrel rendelkező Zöldek leszereplése (Hessen mínusz 5, Bajorország mínusz 3), illetve a liberális FDP kiesése Münchenben. Hessenben az Olaf Scholz alkotta kormány alkotóelemei a szavazók mintegy harmadát tudták maguk mellé állítani, Bajorországban csak a választók negyedét. Mindez beigazolja azt, amit a kutatások és mérések már régóta kimutattak: 

Kiváltképp ez érvényes ez a liberális migrációs politikáért felelős Nancy Faeser szövetségi belügyminiszterre, aki a hesseni SPD csúcsjelöltjeként a párt valaha elért legrosszabb eredményét hozta tető alá. Faeser az egyik protagonistája a katasztrofális migrációs politikának, s az erősen liberalizált állampolgársági törvényt is ő jegyzi. Hesseni kampányában az SPD még ezt megtetőzve helyhatósági szinten választójogot adott volna minden Németországban hat hónapja tartózkodónak, azaz nem csak az EU-s polgároknak. Amikor ezek a tervek kiderültek nagy közfelháborodás mellett, azzal visszakozott a párt, hogy hat évre gondoltak, s csak szerkesztési hiba történt. De ez már mindegy is, hisz a mérések azt mutatják, hogy a szavazók 70%-a szigorúbb migrációs politikát szeretne. Azaz világosan elutasítják a kormányuk jelenlegi kurzusát, s az AfD-nek tulajdonítják ennek a súlyos problémának az esetleges kezelését. 

Ebből a komplikált szituációból a CDU Hessenben tud csak profitálni, a CSU Bajorországban viszont egyáltalán nem. Míg Bajorországban az AfD és az FW együttesen besöpör majdnem plusz tíz százalékot, Hessenben ez csak hat, hisz a hesseni CDU 7,6%-ot tud erősödni. A bajorok több mint kétharmada szavaz jobboldali pártokra, az ún. reprezentációs űr betöltődni látszik. Hessenben ez a számarány lassan hatvan százalék. A polgári többség sok helyen most már az FDP nélkül is tud realizálódni. A viszonylag jó hesseni helytállás a CDU-t nem fogja arra késztetni, hogy változtasson eddigi politikáján, s abban a hamis biztonságérzetben fogja ringatni magát, hogy elég csak megvárni a következő Bundestag-választást. Pedig Hessenben Boris Rhein volt a jó szereplés egyik faktora, semmiképp nem a CDU egyébkénti fellépése. Az Uniópártok belső dinamikája a két modell versengéséből kiindulva nem a polgári többségre építő bajor modellt fogja helyzetbe hozni, hanem a Zöldekkel kooperáló magatartást. Pedig még pár hete 

Ebben a helyzetben kell most okosnak lennie a CDU-nak… 

Az FW szépen begyűjtötte a jobboldalon a szavazatokat, szépen is szerepelt Hubert Aiwanger Bajorországban, de a saját elvárásai alatt maradt. Viszont gyarapította támogatói számát és bővítette a polgári tábort. Hisz a „botránya” körül nála volt a helyzet momentuma, s egy rámenősebb politikai akcióval – pl. ellenzékbe vonulással - többet profitálhatott volna. Hessenben nem sikerült a sokak által remélt áttörés, s a nagypolitika nem biztos, hogy a megfelelő hely a magát bajor üdvöskének stilizáló Szabad Választók számára. Hogy lesz-e szövetségi szintű indulás, mára megint teljesen bizonytalanná vált. Most Aiwangeren a sor, egy magabiztos fellépéssel és az eredmények saját szájízű értelmezésével megragadhatja a politikai kezdeményezést. Persze kérdés, hogy ezt most akarja-e egyáltalán.

Marad az AfD. 

 és politikai tőkére váltotta az elégedetlenséget és a társadalmi frusztrációkat, melyeket a migráció, a Covid-politika és az energiapolitika okoztak. Most már Nyugaton is stabilan a paletta második helyezettje és nemcsak a keletiek lieblingje, hanem komoly tábora van a nagy nyugati jómódú tartományokban. Beváltotta hozzá fűzött reményeket és felkavarta tartósan a német politikát, de elsősorban a német jobboldalt. Azaz szereplése nem csak tanúbizonyságot tesz a jelenlegi német szövetségi kormány megítéléséről, hanem a német jobboldal állapotáról is. Most mindenki a 2024-ben esedékes EP-választásokra figyel, ahol az Uniópártokkal versenyez az első helyért. Utána pedig következnek a sorsdöntő keletnémet tartományi választások, ahol a mérések szerint simán első helyezettként futhat be. Ha a német migrációs politikában nem következik be radikális váltás, akkor az AfD tovább fog erősödni. 

Nyitóképen: Olaf Scholz minapi balesete után (forrás: Scholz Twitter)