Felkészül Varsó

„Jó, akkor beszélgessük a fociról. Sokan majdnem belerokkantunk a vilniusi mérkőzésbe. Mintha elfelejtettek volna játszani a fiúk. Már kettő-nullára vezetett az ellenfél… Hová lettek a délceg gondolatok, hogy már szinte ki is jutottunk az Európa-bajnokságra?! Épp csak ezt a könnyű meccset kell megnyerni a kis litvánok ellen… Aztán valahogy újabb gól nélkül megúsztuk az első fél­időt, és jött a szünet. És azt beszéltük a barátaimmal, hogy már csak Marco Rossi tud kitalálni valamit, mert ha a magyarok a második fél­időben nem kezdenek el futballozni, akkor annyi. De elkezdtek. A csapat akadozva, de beindult. 

Nem arról van szó, hogy ne akarnál győzni, sőt nagyon is akarsz, és éppen ez a baj. Hogy már látod a nyakadban lógó aranyérmet, és a kezed kicsit elgyöngül, a látásod kicsit homályosabb lesz, a mozdulataid kicsit merevebbek. Az ellenfél pedig, ahogy te egyre bizonytalanabbá válsz, úgy lesz egyre magabiztosabb, és olyan dolgokra válik képessé, amiket eddig nem tudott megtenni. Sajnos akkor nem volt ott a vívóteremben Marco Rossi. A döntő asszót elveszítettem, és nem lett meg az aranyérem. És egy életre megtanultam, hogy a mérkőzés akkor ér véget – legyen bármilyen sportról szó –, amikor a bíró azt mondja, hogy vége. Addig teljes koncentrációval küzdeni kell.

Ugyanez érvényes a politikára is. Emlékszem, 2002-ben egy tényleg nagyszerű kormányzás után készült a jobboldal az országgyűlési választásokra. A fideszes kampánycsapatban elterjedt egy derűs és mint utóbb kiderült, rendkívül kártékony szállóige: »Csak túl ne győzzük magunkat!« Hát nem győztük túl. Hiába hozott mindenki még egy embert, hiába sikerült megnyerni az akkor még létező második fordulót, a győzelem nem lett elég a kormányzáshoz. Kormányt a vesztesek alakítottak, és ez a pillanatnyi ellazulás nyolc évünkbe került. De megtanultuk a leckét, és remélem, soha nem felejtjük el.

A lengyel jobboldal most élte át ezt a szörnyű élményt. Túl magabiztosak voltak, úgy érezték, megérdemlik a győzelmet, hiszen ők annyi jót tettek a nemzettel. Valószínűleg már az új ciklusra készültek, talán már a tárcákat osztották szét, arra gondolván, hogy a választás csak formaság. Nem az lett. Jó lenne, ha a PiS vezérkarának levetítenék a vilniusi meccset, hogy lássák, nem olyan nehéz elveszíteni egy látszólag biztos győzelmet ígérő mérkőzést, de kellő lelkierővel mindig van esély az utolsó pillanatban talpra állni. Vilniusban sikerült. Felkészül Varsó.”

Nyitókép: AFP/ANDRZEJ IWANCZUK