Amíg a Hamászt „csak” terrorszervezetnek nézi a művelt nagyvilág, egy lépéssel sem kerülünk közelebb a megoldáshoz

„Pár nap alatt eljutottunk oda, hogy  az »ellenzékinek« kozmetikázott, valójában »őfelsége ellenzéke« televíziójának egyik műsorában kibuggyanhatott egy amott rendszeresen beszéltetett szájból valami olyasféle, hogy ezeket a szerencsétlen terroristákat a nyomor kiváltotta elkeseredés kényszeríti a gyilkolásra, s miután a világ jelentős része az »optimális« megoldáson töri a fejét, meg azon, hogy vajon mi lenne az arányos és megfelelő válasz Izrael részéről, újfent bebizonyosodott, hogy szekularizált világunk megannyi megmondóembere súlyos tévedésben ringatózik. 

Olyan ez, mintha arról cserélnénk eszmét, hogy a zsidók szerint a Messiás még nem érkezett el, viszont a keresztények szerint már elérkezett, úgyhogy a nemzetközi vallási világbéke érdekében a tárgyalóasztal mellett az érintett felek dolgozzanak ki egy olyan optimális és arányos megoldást, amely mindkét fél vallási érzékenységét maximálisan szem előtt tartva tekintse irányadónak az ENSZ, a Biztonsági Tanács és az UNESCO által elfogadott és javasolt kompromisszumos megoldást, miszerint mostantól kezdődően a hét első három napján eljön a Messiás, a hét második három napján nem jön el a Messiás, a maradék hetedik napon pedig, akár eljött, akár nem, megpihen, hiszen neki is kijár a relaxációhoz való jog, pláne egy ilyen zűrzavaros világban.Hamarosan hosszabban tervezek írni a kérdésről, de szeretném elmondani, hogy mindaddig, amíg a Hamászt »csak« terrorszervezetnek nézi a művelt nagyvilág, egy lépéssel sem kerülünk közelebb a megoldáshoz, épp ellenkezőleg. A Hamász politikai céljait alapvetően vallási alapvetések határozzák meg, s messze nem a nyomorból való kitörés szándéka, vagy a szociális helyzetből fakadó elkeseredettség. 

Ha a művelt világ nem képes felismerni az események és történések mögötti legmeghatározóbb vallási összetevőket, az nagyjából olyan – ahogy erre egy neves valláspolitikai szakértő felhívta a figyelmet -, mintha a történészek a XVIII. századi Európa leírásakor meg sem említenék a francia forradalmat. A Hamász vérgőzös, gyilkos terrorista szervezet, ez nem vitás, de ha ilyen-olyan okokból (sok oka lehet ennek) nem vagyunk képesek felismerni a terrorháború vallási alapjait és összetevőit (vagy azért, mert világló aufklérizmusunkba belefeledkezve azt gondoljuk, hogy a szekularizáció győztes és ellenállhatatlan buldózerként söpörte el véglegesen és visszavonhatatlanul a »denevér babona! bagoly vakbuzgóság!« (special thanks to Csokonai Vitéz Mihály) roppant sötétségét, vagy azért, mert vallástörténeti és vallástudományi ismereteink odáig terjednek, hogy a vallást a világbékével és a »szeressük egymást, gyerekek« bukolikus gondolatával azonosítjuk, akkor továbbra is egy totális és reménytelen tévúton botorkálunk. 

Ugyanis a Hamász harca vallási küzdelem az igazhitűek és a hitetlenek között: az iszlamista törvénykezés bevezetéséért, Izrael eltörléséért (minthogy Izrael nem szekuláris ellenség, hanem vallási!), egy iszlamista állam megteremtéséért, a Jordán folyótól a Földközi tengerig terjedő földért, amely korántsem szekuláris földdarab, hanem az iszlám szent földje.  Mint jeleztem, a közeljövőben erről részletesebben kívánok írni, de már most leszögezném: vallási nézetek, vallási meggyőződések és különféle hitrendszerek dogmái, a hit sajátosságából fakadóan nem alkalmasak racionális tárgyalások, méltányos és megnyugtató kompromisszumok és arányos döntések meghozatalára. Egy biztos: a fenti probléma »félreolvasása«, fel nem ismerése a legsúlyosabb katasztrófákat eredményezheti csupán.”

Nyitókép: MTI/AP/Halil Hamra