Ukrajna nem a puszta létéért harcol, hanem az imairányért

„A Welt hasábjain Edward Luttwak azt tanácsolja Ukrajnának, hogy itt az ideje felhagyni a csodavárással. A háborút csak úgy tudják megnyerni, ha valójában odateszik magukat és egy, a lakosság 10%-át kitevő 3 milliós hadsereget állítanak fel.  Ahogy azt Izrael tette 1948-ban. Luttwak diagnózisa helyes, az analógia azonban sántít.

Izrael 1948-ban a puszta létéért harcolt. Minden besorozott férfi és nő tudta, hogy a győzelem alternatívája egy nemzeti szintű vérfürdő, egy második holokauszt. 2023-ban Ukrajna nem a puszta létéért harcol. Oroszország per pillanat még Kharkivot sem tudja fenyegetni, nemhogy az ukrán nemzet egészének a fizikai létét. Ukrajna az imairányáért harcol, azért hogy Brüsszel vagy Moszkva felé hajlongjanak a következő években.

Ez sem triviális kérdés, de messze nem sarkallja a Vasifjúságot olyan szintű önfeláldozásra, mint egy valódi és nem csak a frázisokban élő "egzisztenciális" fenyegetés. Az az ukrán fiatal aki, egy nyugati életet akar, sokkal kisebb kockázattal elérheti a célját, ha a Szurovikin-vonal helyett a nyugati határ felé indul. Bármennyire is igyekeznek a ma háborúfétisében szenvedő tegnapi pacifisták totális háborúvá eszkalálni ezt a konfliktust, a kisember számára a tűzvonal mindkét oldalán ez egy korlátozott célú háború volt, és az is marad.”

Nyitókép: Ókovács Benedek