A Prigozsin-eset

„És mégis felszálltak. Tudhatták pedig, hogy egy repülő törékeny jószág, fenn a magasban bármi megtörténhet vele. Ennek ellenére beültek a gépbe, előzékenyen kollektív célpontját képezve egy esetleges légi »balesetnek«. Miért?

Nyilván megnyugtató információik lehettek arról, hogy menjetek csak bátran, nem történik semmi. De kitől?

Putyinéktól közvetlenül nyilván nem, mert azt úgysem hitték volna el. De akkor kitől? Az ugyanis elég valószínű, hogy úgynevezett »objektív«, rásegítő információk híján Prigozsinék joggal gyanakodhattak. Kinek lehetett érdeke hát, hogy „megnyugtassa” őket?

Kinek játszik a kezére még, ha fokozza az orosz-ukrán vérontás zűrzavarát?  Hiszen akár véget is érhetne már a háború. Legfontosabb geopolitikai célját az USA elérte, tönkretette Európa és Oroszország kapcsolatát, hozzá még úgy, hogy csupán »fagyipénzt« áldozott érte, katonát egyet sem. Oroszország sem bukott bele a villámcsapásnak tervezett, de enyhén szólva kissé hosszadalmasabbnak bizonyult »különleges hadműveletbe«, és területet sem ad vissza, ez már elég nyilvánvaló. Kölcsönösen abba is hagyhatnák tehát, ha éppen ezt akarnák. Csakhogy Ukrajna játékszer a kezükben, s kicsit még játszanának vele – és meg is tehetik ezt.

Prigozsinék esete ehhez pedig mindkettejüknek jól jön: kölcsönösen lehet egymásra mutogatni. Ezekkel akarnátok ti békét?!”

Nyitókép: Sergei ILNITSKY / POOL / AFP