Közeleg a franciák nemzeti ünnepe, július 14-e, amikor lezárul az ország újraindtásának szentelt 100 napos időszak, és Macronéknak számot kell adniuk arról, mi történt az elmúlt közel három hónapban.
Emmanuel Macron francia elnök április 17-én jelentette be, hogy
100 napos újraindítási reformidőszakot indít, hogy békességet és nyugalmat teremtsen
a folyamatos zavargásoktól és válságoktól sújtott országban. A tervvel az volt a célja, hogy a 100 nap letelte után újraindítsa eddig inkább sikertelennek mondható ötéves államfői korszakát. Az áprilisi célkitűzések között olyan elhatározások szerepeltek, mint az egészségügy, az oktatás, az igazságszolgáltatás és a munkakörülmények javítása. Macron júlis 14-ig, a franciák nemzeti ünnepéig adott határidőt magának és a kormányának ezek megvalósítására.
A köztársasági elnök már a bejelentés másnapján egyértelművé tette, mennyire komolyan gondolja ezt a projektet, mivel szinte azonnal összehívta a munkaadói szervezetek és szakszervezetek vezetőit, hogy tárgyaljon velük, és Elisabeth Borne miniszterelnöknek is komoly feladatokat osztott ki. Macronnál csak a kormányfőnek volt nagyobb szüksége arra, hogy bizonyítson, mivel az elégedetlen állampolgárok Borne leváltását követelték.
Június elején, a 100 napos programterv félidejénél a francia lapok felemásan értékelték a kormány addigi teljesítményét.
Az egyértelműen látszott, hogy Macron minden követ igyekszik megmozgatni a változás érdekében. Az államfőt minden korábbinál többet lehetett látni terepen, az emberek között, valamint a médiában is.
Április közepétől június elejéig számos helyre ellátogatott országszerte, ahol a helyi társadalmat érintő különböző kérdésekről egyeztetett. Charente-Maritime megyében a szakközépiskolák helyzetéről, Dunkerque-ben az újraiparosításról, Hérault megyében pedig a tanárhiányról beszélt. A biztonságiak gondoskodtak arról, hogy az állampolgárokkal való személyes párbeszéd zavartalan és konstruktív legyen.
Ezalatt többször adott interjút a különböző országos és helyi szintű médiumoknak is. Hosszú interjúban beszélt a terveiről és az elért eredményekről a Parisiennek, a Challenges-nek, a L’Opinion-nak, a TF1-nak és a La Voix du Nord-nak.
Ez a stratégia, bár valamelyest visszaadta Macron népszerűségét az emberek körében,
kicsit sem járult ahhoz, hogy Franciaországban újra béke és nyugalom legyen.
A közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a franciák egyre elégedettebbek Macronnal, de a megkérdezettek többsége úgy látta, az ígért béke és rend nem állt vissza. Sőt, 10-ből 8 francia úgy vélekedett, hogy a 100 napos program megkezdése után még nagyobb lett a békétlenség, mint előtte. A lakosság 74 százaléka pedig nem bízik abban, hogy az államfő képes lesz megbirkózni ezzel a helyzettel, és megbékíteni az embereket.
Ezt is ajánljuk a témában
„Nem akarunk senkitől függeni. Sem a spekulációs erőktől, sem külföldi hatalmaktól” – jelentette ki a francia elnök, hozzátéve: „A függetlenséget nem lehet bejelenteni, azt európai és nemzeti szinten is ambícióval és erőfeszítésekkel kell felépíteni”.
A június eleji állapotról szóló cikkek szerint a pozitív jelek ellenére Macronnak továbbra sem sikerült elterelnie az emberek figyelmét a felháborodást keltő nyugdíjreformról.
Azóta eltelt egy újabb hónap, és közeledik a várva várt július 14-e. Június végén az elnök többnapos látogatást tett Marseille-ben, ahol elsősorban a helyi
drogproblémákról és a közlekedés megújításáról volt szó. Bejelentette egy új katonai kórház megépítését is, amellyel egy esetleges közelgő világméretű háborúra készítené fel az országot. A marseille-i látogatást mindenképp pozitívnak könyvelte el a 100 napos terv szempontjából, igaz, ottani tartózkodása alatt lőtte le egy rendőr Nanterre-ben azt a fiatal férfit,
aki miatt Franciaország azóta is lángban áll, Macron 100 napos terve pedig szó szerint füstbe ment.
Június 26-án, egy nappal a zavargások kezdete előtt az államfő optimistán értékelte az elmúlt két és fél hónap történéseit. A La Provence-nak adott interjúban elmondta, hogy Elisabeth Borne július első felében fog beszámolni a 100 nap eredményeiről, ahogy a következő stratégiai tervekről is az ország gazdaságát, a migrációs válság kezelését és a környezetvédelmet illetően. Emellett hangsúlyozta, elégedett a miniszterelnök munkájával, és teljes körű bizalmát élvezi.
„Olyan mérlegünk van, ami miatt nem kell szégyenkeznünk” – mondta, és felidézte a közelmúltban elért sikereket az oktatás, a munkanélküliség, a megújuló energiaforrások használata és a nyugdíj területén.
Egy nappal az interjú megjelenése után viszont a nanterre-i eset miatt kitörtek a zavargások Franciaországban: gyorsan elterjedtek az egész országban, sőt, nem sokkal később Belgiumban és Svájcban is csoportokba szerveződtek a felháborodott fiatalok.
Pár nappal a nemzeti ünnep előtt az utcai tüntetések újrakezdődése Emmanuel Macron 100 napos békítési tervének kudarcát jelenti. Párizsban, ahol június végén még nemzetközi gazdasági paktumot írtak alá, és úgy tűnt, minden jól alakul, most ismét eluralkodott a káosz. Macron megváltásként gondolt a közelgő július 14-re, amely egy új kezdetet hozhatott volna a kormány, és az egész ország számára, ehelyett
a fiatal Nahel tragikus halálával gyakorlatilag visszatért a rajtkockára.
Bár a kedélyek már többnyire kezdenek megnyugodni, az nyilvánvalóan látszik, hogy a biztonsági erők messze nem elegek ahhoz, hogy megfékezzék a fejetlenséget. Macronnak sürgősen ki kell találnia valamit, ha nem szeretne végleg elbukni. A júliusra tervezett bejelentések már biztosan nem fognak időben megvalósulni, ahogy azzal is szembe kell nézni, hogy az idei francia nemzeti ünnep nem fogja elhozni Macron számára azt a jobb világot, amiben reménykedett.
A jelenlegi kormány gyengülése a napról napra erősödő Nemzeti Tömörülés malmára hajtja a vizet.
Marine Le Pen pártja soha nem látott népszerűségi szintre emelkedett, és már egyre többen támogatnák Macronnal szemben, aki bár mindent megtesz, hogy úgy tűnjön, ura a helyzetnek, kezdi elveszíteni az irányítást.
A helyzet azért is aggasztó, mert egy év múlva, 2024-ben Párizsban rendezik meg az olimpiát, a szervezőkben pedig egyre többször merül fel a kérdés: vajon mi lenne, ha ezek az esetek az olimpiai faluban történnének meg?
A támogatás szimbolikus csúcspontja.
A francia elnök elégedetlen. Ez van.
Kész tervekkel állt elő a francia külügyminiszter Lvivben.
Azonnal megkongatták a vészharangot Brüsszelben.
De azért nyitottak volnának a békére, ha valaki megcsinálja.
„Ez volt pályafutásom legnagyobb kudarca.”
Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője hangoztatta, hogy az orosz álláspont hetek óta változatlan, miközben Ukrajna megpróbál kibújni a tárgyalások alól.
Kerényi Grácia az egyetlen, aki elszánt hitének köszönhetően öt politikai rendszeren át szolgálhatta a magyar–lengyel testvériség ügyét. Nizalowski Attila írása.
