Másfél év után csak felfedezték Amerikában az ukrán nácikat

Hosszú cikkben elemzi a The New York Times, amit eddig csak kerülgetett. A fősodratú amerikai liberális sajtón keresztül kihordott amerikai-ukrán feszültségek újabb epizódjában az ukrán hadsereg egyes egységei által használt náci szimbolikáról van szó.

Bonyolult a kapcsolat

„Mióta Oroszország tavaly megkezdte Ukrajna lerohanását, az ukrán kormány és NATO-s szövetségesei kitettek, majd gyorsan töröltek három látszólag ártatlan fényképet közösségimédia-oldalaikról: egy csoportban álló katonát, egy lövészárokban állót és egy szanitécet, aki egy teherautó előtt pózolt” – kezdi írását a New York Times ukrajnai tudósítója, Thomas Gibbons-Neff, utalva az ukrán katasztrófavédelem egy Instagram-fotójára és a NATO egy Twitter-bejegyzésére, melyek a Fekete Nap szimbólumot viselő ukrán katonát ábrázoltak. „Mindegyik fotón olyan felvarrót hordtak egyenruhás ukránok, melyeket a náci Németország tett hírhedtté, és amelyek azóta szélsőjobboldali gyűlöletcsoportok ikonográfiájának részévé váltak” – írja a lap, amely szerint ez

A lap siet leszögezni: Ukrajna törvényi eszközökkel és a hadseregreformon keresztül természetesen évek óta dolgozik baloldal-, nemzetikisebbség- és LMBTQ-ellenes szélsőjobboldali mozgalmainak kordában tartásán, „de ezen csoportok néhány tagja Oroszország ellen harcol azóta, hogy 2014-ben a Kreml illegálisan annektálta Ukrajna krími régiójának egy részét, most pedig már a szélesebb értelemben vett katonai struktúra részei”. Sőt: „Néhányukat nemzeti hősként tisztelik annak ellenére, hogy politikailag a szélsőjobboldal marginalizálva maradt.”

Ennek köszönhető Gibbons-Neff szerint, hogy az ilyen csoportok „ikonográfiája”, például a koncentrációs táborok őrei által hordott halálfejes felvarró vagy épp a fekete nap, „mostanában bizonyos gyakorisággal felbukkan a fronton harcoló katonák egyenruháin, beleértve olyan katonákét,

Segítik az orosz propagandát

A New York Times ugyanakkor látja annak veszélyét, hogy a náci szimbólumok hordása „Putyin úr propagandájának megerősítésével fenyeget”, alátámasztva „azon hamis állítását, hogy Ukrajnát »denacifikálni« kellene”, mely állítás már csak azért is hamis, mert „figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij zsidó”.

Emellett azt a kockázatot is azonosították, hogy „Ukrajnának a szimbólumok kapcsán tanúsított ambivalenciája, sőt, néha nyílt elfogadása azzal fenyeget, hogy új, fősodratú életet ad olyan ikonoknak, melyek kiirtásán a Nyugat több mint fél évszázadon át fáradozott”. Ezért kerültek az Ukrajnáról beszélő diplomaták, NGO-k és nyugati újságírók nehéz helyzetbe: „Ha felhívják a figyelmet az ikonográfia kockázataira, azt kockáztatják, hogy összejátszanak az orosz propagandával. Ha nem mondanak semmit, akkor meg hagyják terjedni.”

Nem úgy van az

A lap ugyanakkor a kiegyensúlyozottság érdekében megszólaltatja Ihor Kozlovszkij ukrán történészt és vallástudóst, aki szerint ezeknek a szimbólumoknak Ukrajna számára különleges jelentősége van, és úgy kell őket értelmezni, ahogy az ukránok teszik, nem úgy, ahogyan máshol használták őket. „A szimbólum élhet bármely közösségben, bármely történetben függetlenül attól, hogy a Föld más részein használták” – árulta el a New York Times-nak.

Így például az Ukrán Felkelő Hadsereg és az SS Galizien felvarrója „az oroszellenes ellenállás és nemzeti büszkeség emblémái lettek”, ezért nehéz az ikonok alapján megkülönböztetni „az orosz invázió által felbőszített ukránokat az ország szélsőjobboldali csoportosulásainak támogatóitól”.