Mindig vannak, akik megoldják okosba: az egyre követhetetlenebb olajkereskedelemből a nyugati és az orosz olajipari cégek is nagy hasznot húznak.
A Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) nevű szervezet friss jelentése szerint az EU- és a G7-tagállamok továbbra is kiskapuk segítségével játsszák ki az oroszországi kőolaj ellen saját maguk által hozott szankciókat. Tavaly decemberben az EU és a G7, valamint bizonyos szövetségeseik embargót és hordónkénti 60 dolláros árplafont vezettek be az orosz olajra, idén februárban pedig az orosz kőolajtermékekre is. A CREA szerint amíg az úgynevezett „árplafon-koalíció” csökkentette az orosz nyersolaj-importot,
addig növelte a finomított termékek vásárlását olyan országokból, amelyek úgymond „tisztára mossák” az orosz olajat.
Az EU, Ausztrália és a G7-országok többsége együttesen 45,9 milliárd dollár értékben importált olajtermékeket azokból az országokból, amelyek az ukrajnai konfliktus kezdete óta az orosz nyersolaj legnagyobb vásárlóivá váltak – áll a jelentésben.
A CREA szerint „az árplafon-koalíció tagjai közül
az EU volt a legnagyobb importőr ezekből a közvetítő országokból”,
a behozatal tavaly február óta elérte a 19,4 milliárd dollárt. Ausztrália a jelentések szerint 8,8 milliárd dollár értékben vásárolt finomított nyersolajat ebben az időszakban, őket követi az Egyesült Államok 7,2 milliárd dollárral, az Egyesült Királyság 5,5 milliárd dollárral, illetve Japán 5,2 milliárd dollárral.
A legnagyobb arányban dízelolajat (29 százalék), repülőgép-üzemanyagot (23 százalékot) és benzint (13 százalék) importáltak az árplafon-koalíciós országokba.
A finnországi székhelyű kutatóközpont adatai szerint Kína olajtermék-exportja az EU-ba és Ausztráliába jóval a történelmi szintek fölé ugrott. A jelentés szerint Kínából az árplafon-koalíció országai 94 százalékkal, Törökország 43 százalékkal, az Egyesült Arab Emírségek 23 százalékkal, Szingapúr 33 százalékkal és India 2 százalékkal növelték a finomított olajtermékek behozatalát.
A szervezet állítása szerint az ezekbe az országokba szállított,
Nem a CREA az első, amely felveti, hogy a nyugati országok kijátsszák a saját szankcióikat Oroszországgal szemben. Márciusban a Politico is arról cikkezett, hogy az uniós embargó ellenére „dől az orosz olaj Európába”, annak ellenére, hogy március elején az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen kijelentette, hogy „az Európai Unió függése az orosz gáztól és olajtól mára a múlté”.
A lap szerint a nyersolajat köztudottan nehéz nyomon követni a globális piacokon. A tranzitországokban
A finomítási folyamat, amely minden gyakorlati alkalmazáshoz szükséges, szintén eltünteti az alapanyag eredetének minden nyomát – tették hozzá. A nyersolaj és a finomított olajtermékek nyomon követését nehezíti a hajózási társaságok bonyolult hálózatai, amelyek kifürkészhetetlen „offshore joghatóságok” zászlaját viselik.
A CNN éppen ezzel a jelenséggel kapcsolatban írt az úgynevezett „szellemflottáról” – az amerikai hírportál szerint egy mintegy 600 hajóból álló flotta, amely a tengeri olajkereskedelem 10 százalékát teszi ki, bonyolítja le az orosz olaj szállításának jelentős részét. Ezeknek a hajóknak a valódi tulajdonosait szinte lehetetlen kideríteni, ugyanis bonyolult fantomcéghálókon keresztül tulajdonolják őket, és a nyomon követésük is szinte lehetetlen.
A CNN hozzátette, hogy
„ugyanilyen szellemflotta segíti már évtizedek óta Iránt és Venezuelát is a nemzetközi szankciók megkerülésében”.
Márciusban a Politico az Európába vezető potenciális útvonalakat is megnevezte: az egyik lehetséges útvonal az Oroszországgal határos Azerbajdzsánon keresztül vezet, ahonnan a British Petrol (BP) által üzemeltetett Baku-Tbiliszi-Ceyhan (BTC) gázvezeték indul. A törökországi Ceyhan kikötője egy másik fontos ellátási csomópont, ahonnan nyersolajat szállítanak Európába; a Kirkuk-Ceyhan csővezetéken keresztül Irakból is nagy mennyiség érkezik.
De nemcsak az EU vásárol a „hátsó ajtón” keresztül orosz olajat. A Sunday Times még tavaly novemberben írt arról, hogy Nagy-Britannia szintén kijátssza a szankciókat. A lap akkor arról írt, hogy különböző statisztikai fogásokkal rejtik el valódi származási országát a Nagy-Britanniába importált olajnak.
Az olajkereskedelem egyre átláthatatlanná válásának egyik érdekes következményére a Carnegie Endowment for International Peace nevű agytröszt oldalán megjelent írás világított rá. Szergej Vakulenko szerint a kialakult helyzetben nemcsak a nyugatiak, hanem az orosz kormány számára is szűkült az útvonalak átláthatósága, az orosz olajipari vállalatok pedig könnyebben tudják elcsalni az állami bevételek befizetését.
Ezek a körülmények óriási extraprofitszedési lehetőséget teremtettek az orosz államkassza és az európai fogyasztók rovására,
– állapították meg.
Nyitókép: Diego Cupolo / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Ezt a célt szolgálja az USA erőfeszítése a béke érdekében, de nem segíti az az ötlet, hogy az Európában zárolt orosz vagyonokat felhasználják Ukrajna támogatására.
Akkor lesz tárgyalás, ha az Egyesült Államoknak sikerül meggyőznie Oroszországot arról, hogy többet veszít a háború folytatásával, mint amennyit nyerhet. Kohán Mátyás írása.
Az ukrán elnök Orbán Viktorról is beszélt.
A pontos számokat még nem közölték.
Ezt is csak Orbán Viktor vette észre.
Jogos az igény a kedvezőbb árú energiabeszerzésre.
Ezt a célt szolgálja az USA erőfeszítése a béke érdekében, de nem segíti az az ötlet, hogy az Európában zárolt orosz vagyonokat felhasználják Ukrajna támogatására.
