A lap 3 Pulitzer-díjas publicistája szerint az amerikaiak a szívük mélyén pontosan tudják, hogy a világ az amerikai hatalom miatt alakul úgy, ahogyan.
Thomas L. Friedman, a New York Times külügyi véleményrovatának vezetője véleménycikket írt az amerikai lapba. A cikkében kifejti, hogy az ukrajnai háború második éve ijesztő lesz. Mint fogalmaz, ahogy közeledünk a háború első évfordulójához, egy kérdésre sürgősen választ kell adni: „Hogy lehet, hogy 2022. február 23-án Amerikában gyakorlatilag senki sem mondta, hogy alapvető nemzeti érdekünk, hogy közvetett háborúba lépjünk Oroszországgal, hogy megakadályozzuk, hogy lerohanja Ukrajnát,
egy olyan országot, amelyet a legtöbb amerikai 10 próbálkozás után sem találna meg a térképen?
És most, majdnem egy évvel később, a felmérések szerint az amerikaiak szilárd (bár kissé csökkenő) többséggel támogatják, hogy Ukrajnát fegyverekkel és segélyekkel támogassuk, még akkor is, ha ezzel közvetlen konfliktust kockáztatunk Vlagyimir Putyin Oroszországával.”
A szerző a véleménycikkben két választ adott erre a kérdésre: szerinte egyrészt magyarázható azzal a ténnyel, hogy Ukrajnában nincsenek amerikai erők, így csak a fegyvereket kockáztatják, miközben a háború teljes terhét az ukránok cipelik. A második válasz szerinte az, hogy
„Ez nem jelenti azt, hogy mindig bölcsen használtuk volna a hatalmunkat, és szövetségesek nélkül nem is lehetett volna sikeres. De amennyiben bölcsen és szövetségeseinkkel együttműködve használtuk hatalmunkat, 1945 óta felépítettünk és megvédtünk egy liberális világrendet, amely gazdasági és geopolitikai szempontból is óriási érdekünkben állt. Ez egy olyan rend, amelyben az olyan autokratikus nagyhatalmak, mint a náci Németország, a császári Japán vagy a modern Oroszország és Kína nem falhatják fel szomszédaikat. És ez egy olyan rend, ahol minden eddiginél több demokrácia virágozhatott, és ahol a szabad piacok és a nyílt kereskedelem több embert emelt ki a szegénységből, mint bármikor a világtörténelem során. Ez a rend nem mindig tökéletes – de egy olyan világban, ahol a tökéletesség soha nem szerepel az étlapon, ez a rend közel 80 évet hozott létre nagyhatalmi háború nélkül, olyan háború nélkül, amely az egész világot destabilizálhatja” – írta a rovatvezető.
A szerző kifejtette, hogy szerinte világos, Putyin úgy döntött, hogy megduplázza az erőit, s „a tömeg számít a háborúban”. Mint írta, „Putyin lényegében azt mondja Bidennek: nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem ezt a háborút, és bármilyen árat megfizetek és bármilyen terhet viselek annak érdekében, hogy Ukrajna egy olyan szeletével távozzak, amely igazolja a veszteségeimet.
Mi a helyzet veled, Joe? Mi a helyzet az európai barátaiddal?”.
„Ez kezd ijesztő lenni. És mivel majdnem egy generáción át nem volt nagyhatalmi háború, sokan elfelejtették, mi tette lehetővé a nagyhatalmi béke e hosszú korszakát” – szögezte le Friedman.
Nyitókép: DENIS BALIBOUSE / POOL / AFP
Bár lenne hatékony megoldás, az ukrán igazságszolgáltatás malmai igencsak lassan őrölnek. Nem véletlenül. Az ukrán korrupcióellenes akcióközpont vezetője szerint Zelenszkij bizalmi köréig érnek a szálak, így érthető, hogy a korrupció elleni küzdelemben is vesztésre áll az ország.
Bemutatta az ukrán parlamentnek az ország ellenállóképességi tervét, a hadielemzők hangosan felnevettek.
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Bár a mainstream sajtó holmi diktátorként mutatja be a megválasztott elnököt, a Gaetz-ügy megmutatta, gyorsan képes korrigálni.
A harmadik világháború lenne a következménye.
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
Egy nagy német betli krónikája: így bukott meg a baloldali–liberális kormány. Kohán Mátyás írása.
