Az öröklés jogát természetesen a mai, önmagukat igen fejlettnek tekintő nyugat-európai országok is elismerik; arról azonban már elfelejtkeznek, hogy az öröklési jogot nem csak egy családon, hanem sokkal szélesebb értelemben, egy nemzeten belül is értelmezni lehet.
A jogi és filozófiai alapelv mind a két esetben ugyanaz: a szülők által felhalmozott anyagi javakat, az általuk egy emberöltőn át végzett munka gyümölcsét és eredményeit mindig a gyermekek, és nem pedig az idegenek öröklik. Gyermekeik boldogságának a lehető legteljesebb mértékű biztosítása, létfeltételeik és életkörülményeik javítása jelenti ugyanis a szülők egyik legfőbb életcélját e földi pályafutás alatt – ez így természetes, így emberi, és ezt az elmúlt évezredek során eddig minden állam elismerte.
Amit tehát a szülők felépítettek (akár ingatlanok, akár szellemi és művészeti értékek vonatkozásában), az eltávozásuk után a gyermekeiket illeti meg.
Így van ez az országok esetében is. Amit az Árpád-házi királyok és az általuk vezetett nemzet öt évszázad alatt felépítettek, az minden kétséget kizáróan a magyarok következő nemzedékét illette meg mindenkor, így jogos örökségként ők vehették át az országot – az összes felépített műkinccsel, várral, kastéllyal, híddal, festménnyel, szoborral, művészeti alkotással, megkomponált zeneművel, költeménnyel és szellemi alkotással együtt. És nem a maláj fiatalok vagy a szingaléz bevándorlók.
A nemzet ugyanis nem más, mint a család egy kitágított hasonmása;
hasonló alapelvekre (szeretetre, közös megegyezésre, kölcsönös támogatásra és közös szabályok elfogadására) épül, és hasonló jogi védelmet élvez.
A Genfi Egyezmény tárgya eredetileg valódi menekültek kis létszámú csoportjainak a befogadása volt olyan országok által, amelyeknek sem a kultúráját, sem a pénzügyi egyensúlyát nem veszélyeztette a valóban üldözött személyek (pl az ellenzéki tevékenységük okán politikai fenyegetésben részesülő egyének) befogadása.
Marx és a gumicsónakok
A XXI. századi nyugat-európai neomarxisták mindezt a leghatározottabb és legharsányabb módon tagadják.
Az ő állításuk szerint ilyen öröklési jog nem létezik, és egyáltalán nem is létezhet Európában (annál az egyszerű oknál fogva, hogy ők ezt megtiltják).
Az általuk javasolt új jogi megközelítés a nemzeten belüli öröklés joga helyett az "aki kapja, marja" gyönyörű és magasztos jogi alapelvének márványba foglalása: akik és ahányan valahová megérkeznek, azoké az adott ország, megállítani őket nem lehet és nem is szabad, az ugyanis "embertelen" és "barbár" dolog lenne. Ők ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk – magyarázzák a dolgot Nyugaton – és ebből kifolyólag ugyanolyan joguk van mindenhez, mint nekünk.