85 éves a világ egyik legjobb filmje, amit a progresszívek eltörölnének
Évtizedeken át csak úgy hivatkoztak rá, mint a világ egyik legjobb filmje. A BLM óta mégis örülhetünk, hogy egyáltalán megemlékezhetünk az Elfújta a szél 85. születésnapjáról.
A fosszilis energiahordozókkal való szakítás, illetve az egyéb dekarbonizációs törekvések csupán néhány ember szívét melengetik – az otthonokat nem.
"Neves bankok, cégek, befektetéskezelő cégek és nyugdíjalapok törekednek arra, hogy munkahelyeiken baloldali környezetet hozzanak létre; ez a cég szociálpolitikai és vezetési hitvallásában, beruházási és üzletviteli gyakorlatában is megmutatkozik. Ráadásul üzlettársaikat is arra ösztönzik, hogy (…) így tegyenek. Ha mások vonakodnának, erre az esetre ezek a cégek azért lobbiznak az állami és szövetségi kormánynál, hogy ezek rábírják a renitens cégeket arra, hogy liberális és woke ügyekkel azonosuljanak. Különösen a klímaválság leküzdése említhető e körben, ennek kapcsán pedig a fosszilis energiahordozókkal történő szakítás.
Nyílt kérdés, hogy mindez virtuskodásból, azért teszik, mert menedzsereik és tulajdonosaik valóban úgy gondolják, hogy a klímaapokalipszis a küszöbön áll, vagy esetleg a kormány beavatkozásától tartanak, amelynek eredményeképpen a cég sorsa pozitív vagy negatív fordulatot vesz.
Ami azonban majdnem bizonyos, hogy ezek a cégek valóban jó befektetési lehetőséget látnak (…) Ha az lenne, olyan befektetőházak, mint a BlackRock, vagy olyan bankok, mint a Bank of America, nem kérnék a szövetségi kormányt, hogy szabályozza a folyamatokat. Ha valóban jó befektetési lehetőségekről lenne szó, ezek a vállalatok pénzt látnának ezekben az ügyekben, és riválisaik ellenében szereznének pozíciót a piacokon.
(…)
A magánnyugdíjalapoknak és vezetőiknek elsősorban a nyugdíjasok és a befektetők érdekeit kellene figyelemmel kísérniük. Magyarán a profitot kellene előtérbe helyezni a különböző bankok, befektetési alapok, tőzsdei kereskedők liberális menedzserei számára oly kedves progresszív politikai célok helyett.
(…)
Sokan mindössze egyetlen legyintéssel intézik el azt, hogy a megújuló energiákra való áttérés során a fosszilis energiahordozókat továbbra is meg kell őrizni háttértámogatásként.
(…)
A fosszilis energiahordozókkal való szakítás, illetve az egyéb dekarbonizációs törekvések csupán néhány ember szívét melengetik – az otthonokat nem. Ehelyett az embereknek drámaian magasabb rezsiköltséggel és adóteherrel kell számolniuk.”
Az eredeti cikket H. Sterling Burnett írta Bette Grande társszerzősége mellett.