Meneküljünk az emberi jogok európai csapdájából

„Dominic Raab újra napirendre tűzte az emberi jogi törvény reformját a Konzervatív Párt konferenciáján. Teljesen jogosan tette ezt, hiszen a Brexit miatt ez a vitatott és nehéz téma háttérbe szorult. De most, hogy a Brexit folyamata befejeződött – Észak-Írország kivételével – eljött az emberi jogi törvény reformjának ideje.

Az Egyesült Királyság aktív szerepet játszott az Emberi Jogok Európai Egyezményének kidolgozásában azért, hogy megvédje a háború sújtotta Európát a fasiszta és totalitárius rendszerek visszatérésétől. Az Egyezmény egy sor alapvető jogot határozott meg, amelyek – ha hűek vagyunk a dokumentum szövegéhez – egyetemes támogatással bírnak, lefedve ezzel a politikai spektrum egészét. 

Sajnos az Egyezmény esetében nem követték a szövegszerű értelmezést, és azon államok szándékait sem vették figyelembe, akiknek a dokumentumot köszönhetjük. 70 éve a strasbourgi Emberi Jogok Bíróság úgy „értelmezi” az Egyezményt, hogy új vagy kiterjesztett jogokat lát bele a szövegbe. Bizonyos esetekben – ilyen a fogvatartottak választójoga – ezek bizonyíthatóan ellentétesek az Egyezmény kidolgozóinak tényleges szándékával.

A strasbourgi bíróság aktivizmusa és átpolitizáltsága alapján az EU luxemburgi bíróságához hasonlít, annyi különbséggel, hogy előbbi bírói szakmaisága gyengébb lábakon áll. Az Egyezmény átpolitizált értelmezése tette lehetővé többek között azt is, hogy elismerjék a bíróság joghatóságát a tengerentúli megszállt területeken vagy akár háborús övezeteken belül is (…).

(…)

A törvényt nem eltörölni, hanem egy brit jogok nyilatkozatával kell felváltani, ami a szabadságjogok védelmére épülő hagyományokon nyugszik. A strasbourgi eredetű félreértelmezéseknek véget kell vetni, és bizonyos területeken a nemzeti érdekek mentén kell megerősíteni a jogokat, ilyen a szólásszabadság védelme. A normaszöveget pedig a brit bíróságoknak kell értelmezniük, és törekedni kell a biztosított jogok közötti, valamint a jogok és az egyéb kiemelt szempontok – például a közjó – közötti egyensúlyra, utóbbi a Parlament döntésein múlik.

Úgy tűnik, hogy a kormány ezen az úton kívánja átalakítani emberi jogi törvényt, ugyanakkor ez nem jelentene szakítást az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Az ideális megoldás az lenne, ha maradnánk az egyezményen belül, de kikerülnénk a strasbourgi bíróság joghatósága alól. Az Egyezményt azonban sok évvel ezelőtt módosították annak érdekében, hogy ezt a lehetőséget megszüntessék.

Emiatt könnyen lehet, hogy a jövőben nemzetközi szintű konfliktusok léphetnek fel a strasbourgi bíróság és az Egyesült Királyság között az egyezményben foglalt jogok értelmezése és alkalmazása miatt. Attól tartok, hogy ez politikai és diplomáciai nyomást eredményezhet, a kormány pedig a strasbourgi ítélkezési gyakorlat szorításába kerülhet.”