Nem kellene Berlinnek az alkotmánybíróságot is feláldoznia az európai integráció oltárán

"A nép körében oly népszerű Bundesbankot az Európai Központi Bank margóra tette. Ugyanez a végzet fenyegeti most a Német Szövetségi Alkotmánybíróságot is. 

(…)

Európában két vonat rohan épp egymás irányába. Júniusban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat indított Németország ellen annak érdekében, hogy érvényt szerezzen az uniós jog abszolút és kivétel nélküli elsőbbségének a nemzeti jog felett. 

(…)

A legutóbbi eljárás mind közül a legkeményebb. Alapvetően a Német Szövetségi Alkotmánybíróság  jelentőségének csökkentéséről szól. (…) Brüsszel most meg akarja törni Karlsruhe erejét.

(…)

A tagállamok közötti egyre szorosabb integrációnak (…) ára van, nevezetesen a nemzeti szuverenitás feladása. Ez az ár egyre magasabbá és magasabbá válik, s olykor észrevétlenül fizetjük meg – mindannyian ismerjük a béka történetét a forró vízben. (…) Németországban ez a folyamat két olyan intézményt érint különösen, amelyeket magas szintű közbizalom övez: a Bundesbankot és a Német Szövetségi Alkotmánybíróságot. Az elmúlt két évtizedben a monetáris hatóságot félreállították, most pedig az Alkotmánybíróság számíthat hasonló végzetre. Németország valóban feláldozza a legnagyobb köztiszteletben örvendő intézményeit az európai integráció oltárán?

(…)

A Német Szövetségi Alkotmánybíróság eddig sosem volt rest konfliktust vállalni az Európai Bírósággal: mindig is kész volt kommunikálni és kikényszeríteni saját álláspontját. (…) A folyamatos integráció, a médianyomás, illetve a karlsruhei kamarák összetételének megváltoztatása hozhatna változást, hogy végül az Alkotmánybíróság a falhoz álljon, s ugyanúgy végezze, mint a Bundesbank.

Németországnak ezt nem szabadna hagynia (…). [Berlinnek] határozottan ki kellene állnia az Alkotmánybíróság mellett a Brüsszellel folytatott vitában, és ragaszkodnia kellene a kontroll megtartásához az európai intézményekkel szemben."