Biden-Putyin előtt: mit várhatunk a csúcstalálkozótól?

"Ezekben a napokban a világ Joe Biden, az Egyesült Államok elnökének európai turnéjára figyel. Az EUstraton is beszámoltunk az amerikai elnök maratoni európai útjának várható fejleményeiről, kiemelt figyelemmel az amerikai-európai kapcsolat újjáéledésével kapcsolatos reményekre. Az eseménysorozat legnagyobb érdeklődést övező állomása mégis Biden elnök június 16-i találkozója orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal. Mit vár a tárgyalástól Amerika, és milyen hatással lehet az esemény a régiónkra, illetve a magyar érdekek érvényesítésére nézve?

Az amerikai-orosz elnöki csúcstalálkozók a legjelentősebb globális események egyikének számítanak, tekintve, hogy a két hatalom egymáshoz való viszonya jelentős hatással van a világpolitikai folyamatokra. Az eddigi tárgyalások hol feszültebb, hol enyhébb hangulatban valósultak meg (gondoljunk az 1985-ös Reagan-Gorbacsov, a 2001-es Bush-Putyin vagy a 2018-as Trump-Putyin találkozókra).

Bár az Obama adminisztrációban Joe Biden alelnökként vállalt szerepet az Oroszországhoz való közeledést szolgáló „reset” megvalósításában, az elmúlt évek során többször éles hangnemet ütött meg Putyinnal szemben. 

(...)

Ukrajna szuverenitásának, valamint a nyugati partnerségben betöltött szerepének kérdése Magyarország számára több szempontból is kiemelkedő fontosságú. Egyrészt Magyarországnak mindenkori érdeke, hogy keleti szomszédja (és ezáltal a transzatlanti szövetség keleti határvidéke) stabil maradjon. Magyarország ennek megfelelően az elmúlt években következetesen kiállt Ukrajna területi integritása mellett. Ukrajna vonatkozásában ugyanakkor keményen ütköznek az amerikai és az orosz érdekek: amíg az amerikaiak (és európai szövetségeseik, Magyarországot is ideértve) a keleti határvidék stabilizálásában érdekeltek, az oroszok e stabilizációs törekvésben egyértelmű fenyegetést látnak, amely érdekszférájuk kelet-ukrajnai kiterjesztését is fenyegeti. 

(...)

A magyar kormány által kifogásolt ukrán jogfosztások ugyanis nemcsak a kárpátaljai magyarokat érintik, hanem számos további őshonos nemzeti kisebbséget Ukrajna területén, így különösen a lengyel, román, bolgár és görög nemzeti közösséget. Az Egyesült Államok által Ukrajna számára biztosított ilyen, feltétel nélküli támogatás tehát több százezer, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy alapvető és korábban szerzett jogainak aránytalan és szükségtelen csorbítását, a kisebbségi status quo felrúgását legitimálná, ami alapvetően menne szembe az amerikai értékelvű külpolitika évszázados hagyományával."