Minden országnak joga van saját sorsáról dönteni

A francia újságíró szerint a globalizáció pártolóinak evangéliuma és fegyvere lett a jogállamiság fogalma, amely az állítólagosan emberbarát Soros György elképzeléseihez igazodva utat nyitna a bevándorlás jelensége, illetve a különböző, etnikai, szexuális kisebbségek követelései előtt. 

Egy ilyen fejlemény bekövetkezése a valóságban azt eredményezné, hogy

Rioufol hangsúlyozza, hogy ez a dogmatikus Európai Unió nem a nemrég elhunyt Valéry Giscard d'Estaing által megálmodott Európát tükrözi. 

Az uniós alapértékeket, így az emberi jogok tiszteletét egyesek az európai együttműködés, illetve a nyugati világrend gyengítésére használják fel.

A szélsőséges iszlamisták követelhetik, hogy a diszkriminációmentesség jegyében tartsák tiszteletben Európában az általuk behurcolt szokásokat és erkölcsöket.

Ennek ékes példája a francia Belügyminisztérium által – szalafista kötődések miatt – feloszlatott Barakacity nevű NGO, amely a szervezetet ért sérelmek orvoslására az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.

Az iszlám politikai és jogi legitimálását célzó európai folyamatok bizonyítják, hogy az európai bírói fórumok a hatalmasok jogait védik,

ezzel pedig meggyengítik az európai demokráciákat. A szovjet iga alól felszabadult kelet-közép-európai országok jól ismerik ezt a folyamatot, és nem nézik jó szemmel, hogy az Unió és egyes tagállamai – a moralizáló kioktatás mellett – csorbítani próbálják a nemzeti szuverenitásukat. 

Emmanuel Macron köztársasági elnöknek például semmi joga nincs arra, hogy azzal vádolja Közép-Európát, hogy ott felrúgják a szabadságjogokat. Mindezt csak azért, mert a magyarok és a lengyelek elutasították, hogy kevert nemzetté váljanak. A francia elnöknek inkább a járvány árnyékában meghozott, szabadságot korlátozó intézkedésekkel kéne foglalkoznia.

Franciaországban – az egyik szükségállapotból a másikba bukdácsolás miatt – ugyanis mindennapos a szabadság megsértése. 

Ivan Rioufol a francia író és történész, Thibaud Gibelin esszékötetéből idéz, amely szerint „a jogot nem tartják kevésbé tiszteletben Budapesten, mint Brüsszelben, legfeljebb Budapesten mélyebb gyökerekből táplálkozik”. Az újságíró emlékeztet: Jean-Claude Juncker is úgy fogalmazott 2015-ben, hogy „nincs demokrácia az európai szerződéseken kívül”. Ezt azonban az európai globalisták nem szeretnék tudomásul venni, ők ugyanis a multikulturális Európa pártján állnak. 

Semmit sem tekinthetünk jogszerűbbnek annál, mint hogy egy ország maga dönthessen törvényeiről, sorsáról, és a kulturális örökségének továbbadásáról a jövő nemzedékei számára.

Ha jobban megnézzük, ilyen megfontolások vezetik a francia törvényhozókat is, amikor a Köztársaság értékeire hivatkozva szavatolni kívánják az állam és az egyház szétválasztását.

Szemlézte Gergi-Horgos Mátyás 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.