A német kormány egyoldalúan felfüggesztette a jogállamiságot 2015-ben azzal, hogy ellenőrzés nélkül engedett be óriási migránstömegeket az országba. A német társadalom pedig semmilyen érdemi ellenállást nem fejtett ki ezzel kapcsolatban, mert az elmúlt évtizedek során a modernitás és a jóléti hedonizmus csapdájába esett - állítja könyvében Jost Bauch német szociológus.
Németország belpolitikája a technokrata kormányzás csapdájába esett
Vajon miért nem alakult ki szinte semmilyen ellenállás a német kormány 2015-ös migrációs politikájával szemben, és miért vette a német emberek többsége szinte teljesen természetesnek a jogállamiság ideiglenes felfüggesztését? Erre a kérdésre keresi a választ Bauch Abschied von Deutschland (Búcsú Németországtól) című könyvében. Szerinte a technokratává vált politika az elsődleges ok, ami miatt Németország a modernitás csapdájába esett.
Amióta az emberiség nemzetállamokban és a nemzet alkotta közösségben gondolkodik, a politika legfontosabb feladata az volt, hogy a nemzet összekapcsolódását elősegítse. Ahhoz viszont, hogy a nemzet tagjai között ez a fajta kötőerő megmaradjon, szükség van nagy nemzeti célok kijelölésére. A belpolitikai küzdelmek, és a politika működése egészének lényege pedig az, hogy milyen közös célokat határoznak meg, illetve hogy milyen úton próbálják meg elérni azokat. A politika tehát a nemzeti összefogással zajló küzdelem lehetőségét teremti meg – ez a küzdelem pedig összefogja a nemzetet.
Saját jóléti hedonizmusa miatt támogatja a németek többsége a jelenlegi politikát
Bauch szerint a német politika már nem tud, és nem is akar nemzeti egységet és nemzeti összetartozást megvalósítani. A saját létezésének fenntartása érdekében azonban a technokrata politikának is szüksége van arra, hogy bizonyos nagy célokat, illetve ennek elérésére bizonyos megoldási lehetőségeket kínáljon. A technokrata politika ilyen missziós tevékenysége azonban teljes mértékben különbözik a hagyományos politikáétól. Hiszen még ez utóbbi a nemzet összetartása érdekében fogalmaz meg célokat, addig a technokrata politika saját maga fenntartása érdekében – vagyis önös érdekből teszi mindezt.
A technokrata politika tehát olyan nagy célokat keres, amelyek megfelelően semlegesek és értékmentesek. Bauch szerint éppen ezért nem meglepő, hogy
a német ember az, aki a modernitástól a leginkább szenvedő európai embernek tekinthető.
Európában ma nem található még egy olyan nemzet, amely ilyen mértékben átadta volna magát a modernitás korszellemének: a fogyasztói társadalom, a fogyasztás szentsége ma leginkább a német ember sajátja. A német ember a modernitás gondolata alapján hedonista: csupán az érdekli, hogy az anyagi helyzete megfelelő legyen és az igényei szerint tudjon fogyasztani.
A globalizmus és a multikulturalizmus a technokrata politika két fő eszköze
Az egyik ilyen nagy technokrata politikai cél a globalizáció. A globalizáció nem szól másról, mint a termelés és a fogyasztás maximalizálásáról. Ebben a rendszerben természetesen a nemzeti karakternek, és az ehhez szervesen kapcsolódó értékeknek semmilyen szerep sem jut – éppen ez teszi tökéletes eszközzé a technokrata politika számára a globalizációt.
A gyakorlatban is jól látható módon
a német politika sokkal inkább olyan területeken aktív, amelyeken elsősorban a globalista narratíva a meghatározó.
Így lehetséges az, hogy Németország rendkívül aktív a zöld politika területén. Jelentős beruházásokkal láttak hozzá a nemzetgazdaság zöld energiára történő átállításához, vagyis az úgynevezett Energiewende-hez. Jól látható az is, hogy a zöld politika nem fogalmazott meg olyan nagy nemzeti projekteket és célokat, amelyek elérése elsősorban a német nemzet előrehaladását és jövőjét biztosítaná – az Energiewende is csak olyan diskurzus részeként jelent meg, amely a folyamat globális előnyeit mutatta. Ebben a gondolati keretben a zöld politika globális céljai jelennek meg, amelyek éppen eléggé technokratikusak ahhoz, hogy ne kelljen – vagy inkább ne lehessen – nemzeti egységet alapozni rá.
A globalizáció mellett a technokrata politika jól tudja alkalmazni a multikulturalizmust is, mint politikai célt. Bauch álláspontja szerint mivel
a német ember legfőbb célja saját jólétének fenntartása, így a multikulturalizmus programja is hozzáilleszthető ezen célhoz.
Németország szintén küzd mindazon demográfiai problémákkal, amellyel a legtöbb európai állam. A hedonista német állampolgár számára a kedvezőtlen korfa leginkább a saját jólétét fenyegető tényezőként jelenik meg, hiszen a kevés fiatal nem tudja majd a lényegesen nagyobb lélekszámú idősebb emberek számára a meglehetősen kiterjedt német jóléti államot fenntartani. Az értéksemlegessé tett, a nemzetállamként már alig funkcionáló országban a multikulturalizmus jól értékesíthető politikai termék.
A menekültválság idején a német kormány felfüggesztette a jogállamiságot
A technokrata politika nézőpontjából mind a globalizáció programjának, mind pedig a multikulturalizmusnak a sikere ugyanarra a tényezőre vezethető vissza: a német ember jóléti hedonizmusára, a modernitásra. Ezzel pedig Bauch magyarázatot is talált a könyv elején feltett kérdésre, hogy miért nem mutatott a német társadalom semmiféle ellenállást a 2015-ös bevándorlási hullámmal, és a Willkommenskulturral szemben. A technokrata politika olyan sikeresen gyengítette meg a német nemzeti összetartást, és fordított egy generációnyi német embert a modernizmus és a hedonizmus felé, hogy fel sem merült össznemzeti szinten a német menekült- és bevándorláspolitika kritikája. Így a német technokrata politika érvelése, miszerint a tömeges bevándorlás biztosítja a gazdasági konjunktúrát és a jóléti állam fenntartását, erős támogató érvnek bizonyult a Willkommenskulturról szóló vitában.
A nemzetállami politikához való visszatérés jelentheti a kiutat
Bauch óvva inti a német embereket a technokrata politikától, és határozottan a nemzetállami léthez való visszatérést szorgalmazza.
Szerinte ugyanis éppen a 2015-ös menekültválság mutatta meg, hogy a technokrata politika uralta országban a jogállamiság rendkívül törékeny. A német kormány ugyanis a Németországba érkező százezreket különösebb, a normál ügymenet szerint zajló bevándorlás esetén megszokott vizsgálatok nélkül engedte át a határon. Ezzel párhuzamosan a kormány expressis verbis az illegális határátlépésre biztatta az akkor még Európai Unió déli és keleti felén tartózkodó migránsokat. Mindezt alapul véve Bauch úgy látja, hogy a jövő történelmében bármikor lehet egy újabb olyan pont, amikor a technokrata politikai elit indokoltnak láthatja a jogállam felfüggesztését.
Jost Bauch: Abschied von Deutschland. Kopp Verlag, Rottenburg am Neckar, 2018.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Az iparági szereplők már a „karácsonyi vásárkultúra összeomlásáról” beszélnek a rendőrség által követelt biztonsági intézkedések kapcsán, amelyek nem előzmény nélküliek Németországban.
Dieter Romann a Weltnek beszélt a német határőrök mindennapjairól és az illegális migráció elleni harcról.
Németországban elnémítják a kritikus véleményeket, miközben az iszlamizáció egyre jobban terjed.
A németeken múlik a Signal sorsa.
Budapesti könyvbemutatóján a Szabadság c. memoár témái mellett Magyarországról is sokat beszélt a korábbi német kancellár.
Linda Antonia félrebeszélés nélkül megnevezte a probléma okát.
Megkérdeztük az Aranyosi Péter előadásait sugárzó televíziós csatornát és a humorista társulatát arról, vajon szerintük belefér-e, hogy valaki riportereket sérteget és lökdös.
Szabó Balázs őszintén zenéről, gyökerekről és a csend erejéről.
