Cikkajánló: Maga Carl Schmitt is megilletődne a modern európai államok „mindenhatósága” láttán

„A vírus az embert megbetegíti, az államot mindenhatóvá teszi” című véleménycikkében veszi szemügyre a Die Welt szerzője, Kai Burkhardt a német állam és társadalom közötti viszony alakulását a koronavírus járvány közepette. Ennek kapcsán idézi fel Carl Schmitt, német alkotmányjogász és politikai filozófus először 1922-ben megjelent Politikai teológia című kötetének híres-hírhedt tételmondatát, vagyis hogy „Szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt”.  És rögtön hozzá is teszi, hogy a jelenlegi német Alaptörvény olyan szinten differenciálja a szuverenitást, ami miatt nagyon nehezen elképzelhető csak valamilyen visszaéléssel fenyegető hatalomkoncentráció jöhetne létre egyetlen döntéshozó személy kezében. A szerző szerint az érdekes inkább az, hogy éppen a személy és a szuverenitás ilyen szigorú szétválasztása mutatja meg a jelenlegi helyzet ellentmondásosságát. Burkhardt szavaival:

A szerző rámutat, hogy a járvány miatti szükséghelyzet látványosan megmutatta, hogy az állam mennyire átitatta mára a gazdaságot és a korábban privát szférának tartott más területeket. Életünk szinte minden területén nagymértékben hagyatkozunk az állami iránymutatásra. Bukrhardt szerint nem áll meg az a francia forradalom óta elterjedt alapvető európai előfeltevés a politikában, hogy az egyéni szabadságot leginkább az állam veszélyezteti, tehát az ellen kell védelmezni. Most inkább az derült ki, hogy minél több egyéni szabadságot nyerünk, annál inkább függeni fogunk az államtól. A 68-as baloldali gondolkodók az „autoriter államtól” vagy „rendőrállamtól” féltek. Mostanra azonban kiderült, hogy ez a függés egészen más természetű.

Éppen a modernitás és jólét tesz hozta be az államot az élet olyan területeire is, ahol korábban nem volt jelen.

Ahogy egy másik fontos német jobboldali gondolkodó, Ernst Jünger már 1932-ben megállapította: az államtól függ a kilenctizede minden olyan dolognak, amivel a modern ember rendelkezik.

A nácik „koronajogászaként” kikiáltott Schmitt mostanában gyakran idézett szuverenitás-elmélete kapcsán Burkhardt úgy vélekedik, hogy a párhuzam nem igazán állja meg a helyét, mivel a jelenlegi járvány kapcsán nem is lehet olyan rendkívüli helyzetről beszélni, amire a Schmitt utal a Politikai teológiában. Jelenleg nincs ugyanis olyan személy (szuverén) vagy politikai erő, amely az alkalmazandó jogon túlmutató döntést sürgetne, aki olyan szuverenitást ragadna magához, mellyel hivatalánál fogva nem rendelkezne.

Ennek ellenére a modern állam mindenhatósága láttán Schmitt is elismerően csettintene.  Amikor például egy német szövetségi pénzügyminiszter, jelen esetben a szociáldemokrata Olaf Scholz „100 százalékos állami felelősségvállalást” ígérhet. Ilyen korábban elképzelhetetlen állami szerepvállalás láttán nem tűnik túlzónak az a Schmitt-féle megállapítás, hogy

a felvilágosult, liberális társadalomban az állam vette át a mindenható Isten szerepét.

A liberális polgárság életét nem az Istenbe, hanem az államba vetett hit határozza meg – és a polgári szabadságok kiterjesztésével az állam olyan méretűre nőtt, ami korábban elképzelhetetlen lett volna.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.