A szabadság védelmezői hagyományosan az „autoriter államtól” vagy „rendőrállamtól” féltik az egyén jogait. Ehhez képest most a koronavírus járvány is arra mutat rá, hogy hiába nyerünk egyre nagyobb egyéni szabadságot, a modern állam olyan mindent átfogó hatalomra tett szert életünk felett, amelyet aligha lehetett volna korábban elképzelni – állítja Kai Burkhardtnak a Die Weltben megjelent publicisztikája.
„A vírus az embert megbetegíti, az államot mindenhatóvá teszi” című véleménycikkében veszi szemügyre a Die Welt szerzője, Kai Burkhardt a német állam és társadalom közötti viszony alakulását a koronavírus járvány közepette. Ennek kapcsán idézi fel Carl Schmitt, német alkotmányjogász és politikai filozófus először 1922-ben megjelent Politikai teológia című kötetének híres-hírhedt tételmondatát, vagyis hogy „Szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt”. És rögtön hozzá is teszi, hogy a jelenlegi német Alaptörvény olyan szinten differenciálja a szuverenitást, ami miatt nagyon nehezen elképzelhető csak valamilyen visszaéléssel fenyegető hatalomkoncentráció jöhetne létre egyetlen döntéshozó személy kezében. A szerző szerint az érdekes inkább az, hogy éppen a személy és a szuverenitás ilyen szigorú szétválasztása mutatja meg a jelenlegi helyzet ellentmondásosságát. Burkhardt szavaival:
Amit mi eddig a szabadság korszakaként érzékeltünk, az valójában az állam korszaka.
A szerző rámutat, hogy a járvány miatti szükséghelyzet látványosan megmutatta, hogy az állam mennyire átitatta mára a gazdaságot és a korábban privát szférának tartott más területeket. Életünk szinte minden területén nagymértékben hagyatkozunk az állami iránymutatásra. Bukrhardt szerint nem áll meg az a francia forradalom óta elterjedt alapvető európai előfeltevés a politikában, hogy az egyéni szabadságot leginkább az állam veszélyezteti, tehát az ellen kell védelmezni. Most inkább az derült ki, hogy minél több egyéni szabadságot nyerünk, annál inkább függeni fogunk az államtól. A 68-as baloldali gondolkodók az „autoriter államtól” vagy „rendőrállamtól” féltek. Mostanra azonban kiderült, hogy ez a függés egészen más természetű.
Éppen a modernitás és jólét tesz hozta be az államot az élet olyan területeire is, ahol korábban nem volt jelen.
Ahogy egy másik fontos német jobboldali gondolkodó, Ernst Jünger már 1932-ben megállapította: az államtól függ a kilenctizede minden olyan dolognak, amivel a modern ember rendelkezik.
A nácik „koronajogászaként” kikiáltott Schmitt mostanában gyakran idézett szuverenitás-elmélete kapcsán Burkhardt úgy vélekedik, hogy a párhuzam nem igazán állja meg a helyét, mivel a jelenlegi járvány kapcsán nem is lehet olyan rendkívüli helyzetről beszélni, amire a Schmitt utal a Politikai teológiában. Jelenleg nincs ugyanis olyan személy (szuverén) vagy politikai erő, amely az alkalmazandó jogon túlmutató döntést sürgetne, aki olyan szuverenitást ragadna magához, mellyel hivatalánál fogva nem rendelkezne.
Ennek ellenére a modern állam mindenhatósága láttán Schmitt is elismerően csettintene. Amikor például egy német szövetségi pénzügyminiszter, jelen esetben a szociáldemokrata Olaf Scholz „100 százalékos állami felelősségvállalást” ígérhet. Ilyen korábban elképzelhetetlen állami szerepvállalás láttán nem tűnik túlzónak az a Schmitt-féle megállapítás, hogy
a felvilágosult, liberális társadalomban az állam vette át a mindenható Isten szerepét.
A liberális polgárság életét nem az Istenbe, hanem az államba vetett hit határozza meg – és a polgári szabadságok kiterjesztésével az állam olyan méretűre nőtt, ami korábban elképzelhetetlen lett volna.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Tömegével érkeztek a támogató kommentek a fősodratú orgánum oldalára és a közösségi médiában megosztott szemléjére is.
A Die Welt is a V4-ek újjáéledésétől retteg, de az olvasók inkább irigylik a közép-európai szövetség szereplőit.
Gyűlöllek és szeretlek: így alakultak az államközi kapcsolatok Helmut Kohltól Friedrich Merzig. Németország kancellárjai és a magyar miniszterelnökök.
Itt a vége a gyorsított állampolgársági eljárásnak.
A megmozdulás egyik szervezője korábban nemcsak a Soros-egyetem érdekében petíciózott, de még a járványvédelmi korlátozások ellen agitált.
Bajban a Pfizer.
Az amerikai lap nem finomkodott: szerintük az EU-csúcson látványosan összeomlott a bizottsági elnök és a német kancellár stratégiája.
Nagyon hiányzik már a szurkolóknak.
