Az Európai Unió csak a nemzetállamokat gyengítő népszavazásokat támogatja

Egy frissen megjelent tanulmányban három kutató azt vizsgálta, hogy miként viszonyul az Európai Unió a népszavazások intézményéhez. Az Edinburgh-i Egyetem kutatói arra jutottak, az EU érzékelhetően barátságosabb a regionális függetlenedést célzó népszavazásokkal, mint a nemzetállamok országos kezdeményezéseivel.

A népszavazások korát éljük

A szerzők szerint, már önmagában az sokat elárul a mai demokráciák állapotáról, hogy egyre több kérdésben nem a bejáratott képviseleti intézményi eszközöket használva, hanem a közvetlen demokrácia eszközeivel, népszavazással akarnak döntésre jutni a politikai közösségek. Hangúlyozzák, ezt önmagában is válságjelenségként lehet értelmezni, hiszen úgy tűnhet, hogy a polgárok – vagy akár egy-egy közösség politikai elitje – úgy látják, a hagyományos eszközök nem elegendők a demokratikus akarat érvényesítéséhez. Persze ennél árnyaltabb a kép, tagadhatatlan azonban, hogy az utóbbi időben megsokszorozódtak a népszavazások (skót, katalán, magyar, holland és görög referendumok), ráadásul ezek többsége valamilyen formában az Európai Uniót is érinti.

Az Európai Unió nem tud mit kezdeni a népszavazás intézményével

A tanulmány készítői szerint az Európai Unió jellemzően nem tud mit kezdeni ezekkel a demokratikus kezdeményezésekkel, ezért az egyre gyakoribb népszavazásokat a demokratikus deficit jeleként is értelmezi. Ha közelebbről megvizsgáljuk, milyen népszavazásokat írtak ki az elmúlt években, azt láthatjuk, hogy ezek egy része az Unióval szembeni (magyar, görög, holland), más része pedig nemzetállamokkal szembeni (skót, katalán) célokat tűzött ki maga elé. Közös jellemzője ezeknek, hogy mindegyiket elsősorban függetlenségi, szuverenitásszerző vagy azt visszaszerző céllal írták ki. A görög és a magyar népszavazások az Európai Unióval szemben a markáns nemzetállami önrendelkezés elsőbbségét célozták, de a holland (véleménynyilvánító) népszavazás is egy uniós döntésről mondott végül negatív véleményt. Ezzel szemben a katalán és a skót népszavazások a nemzetállamoktól való függetlenedést tűzték ki célul. Előbbieket értelemszerűen elítélte az Európai Unió, markánsan hivatkozva olyan elvekre, mint az európai szolidaritás vagy a közös értékek. A nemzetállamokkal szemben megfogalmazott népszavazások esetén pedig gyakran keveredett ellentmondásba az Unió, hiszen valamelyest (főleg a skót példa esetén) támogató álláspontot vett fel annak ellenére, hogy a függetlenedni vágyó országok az EU-csatlakozást jelölték meg stratégiai célként.

Az Európai Unió vezetői a nemzetállamok elleni eszközként tekintenek a népszavazásokra

Szerzők összesésképpen megjegyzik, hogy az Európai Unió vezetése a nemzetállamokkal szembeni eszközként tekint a népszavazásokra, és inkább támogatja a függetlenedési folyamatokat. Ennek oka az lehet, hogy az uniós bürokraták szerint a mai nemzetállamoknál kisebb politikai közösségeket könnyebb egy uniós központból irányítani, mint az önállóság politikai hagyományával bíró szuverén nemzetállamokat. Érdemes azonban megjegyezni, hogy az Európai Unió jelenlegi működési formájában alkalmatlan lenne arra, hogy Katalónia méretű tagállamok sokaságával döntéshozatali eljárásokat lefolytasson, ezért a függetlenedő államoknak ezt is figyelembe kell venniük törekvéseik meghatározásakor.