Általában támogatom a nemzetek önrendelkezési törekvéseit. Persze nem a „wannabe” népekre gondolok, amelyek közül egynéhány Magyarországból hasított ki magának országra való területet. A saját országhoz való jog azokat a nemzeteket illeti meg, amelyek fel tudnak mutatni releváns kultúrát, hagyományt, történelmet, nemzettudatot és jogosan lakott ősi földet.
Tibet függetlenedési törekvése talán az egyetlen, amit nem tudok jó szívvel támogatni. Ami nem jelenti azt, hogy ne kívánnék nekik minden jót, hogy ne tartanám jogosnak azon követelésüket, hogy a Kínai Népköztársaságon belül megkaphassanak minden jogot és lehetőséget arra, hogy hagyományaikat, vallásukat, kultúrájukat ápolhassák. Azonban Tibet ügye körül több a rosszindulatú számítás és a Kína-ellenes háttérmunka, mint a valódi, humanitárius aggodalom. A Tibet-ügy leginkább Amerika és Kína rivalizálásról szól, aminek egyik taktikai eleme Kína belső stabilitásának a megrendítése. Kínának joga van megtartani a stratégiailag igen értékes területet, Amerikának pedig elemi érdeke a belső feszültség szítása. Nagyhatalomnak lenni nem dobostorta, habos meg pláne nem. Aki nagyhatalmi játszmában érdekelt, annak kalkulálnia kell az ehhez hasonló kellemetlenségekkel is.
Tibet függetlenségének álmát csak azok vehetik komolyan, akik a térképen legalább annyira nehezen tájékozódnak, mint az átlag amerikai.
A hatmilliós tibeti népnek csupán mintegy harmada él a mostani Tibeti Autonóm Tartományban, egy majdnem négy Németországnyi területen. Ezt az elenyésző létszámú népet megkínálni önálló államisággal, pontosabban 1 228 400 km²-es terület feletti uralommal: igen nagyvonalú gesztus volna. Nyilván az önrendelkezésük elleni érv nem arról szól, hogy túlságosan csekély lélekszámú a tibeti nép, mert akkor ilyen alapon a szlovákoktól is meg kellene vonni az önálló államhoz való jogot.
Kína saját nemzeti érdekeit szem előtt tartva, stratégiai megfontolásból ragaszkodik a hozzá évszázadok óta tartozó területhez, amelynek jelentősége megsokszorozódott a XX. század folyamán. Bár Tibet mindig rendelkezett valamiféle önállósággal a történelme során, azonban Kínától való függése vitathatatlan. A kínai forradalom alatt szerzett időlegesen némi függetlenséget, azonban Kína egy percig sem mondott le arról, hogy egy nap újra birtokba vegye.