Ashton: Szerbia és Koszovó kész leszámolni a múlttal

„A tárgyalások lezárultak. A megállapodást mindkét ország kormányfője ellátta kézjegyével” – közölte Catherine Ashton újságírókkal. Ivica Dačić szerb és Hashim Thaçi koszovói miniszterelnök hosszú hónapokon át folytatott, összesen tíz tárgyalási forduló után tudott megegyezni a kapcsolatok rendezéséről. Az EU a szerb-koszovói viszony normalizálását jelölte meg annak előfeltételeként, hogy Belgrád, illetve Prishtinë előre léphessen az európai integrációs folyamatban. A szerbek számára ez az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdését, a koszovóiak esetében a társulási megállapodás kidolgozását jelenthetné.

„Annak vagyunk szemtanúi, hogy mindkét fél lépést tett a múltból Európa irányába” – fogalmazott Ashton, majd mind Szerbiának, mind Koszovónak gratulált a megállapodás létrejöttét lehetővé tevő „bátorságához”. Ashton szavaiból egyértelműnek látszik, hogy az uniós külügyminiszterek elé kerülő jövő hétfői jelentése kielégítőnek minősíti majd a kétoldalú viszony javítása terén elért eredményeket.

A Szerbiától 2008-ban elszakadt, albán többségű Koszovó északi részén a szerb lakosság alkot többséget, és a Belgrád-Prishtinë viszony normalizálásának legsúlyosabb akadálya az észak-koszovói szerbek helyzetének rendezetlensége volt. Belgrád – amely nem hajlandó elismerni Koszovó állami függetlenségét – széles körű autonómiát akart kialkudni az észak-koszovói szerbek számára, beleértve a rendfenntartás és az igazságszolgáltatás területét is. A koszovóiak ugyanakkor nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy országuk nemzetközi elismertsége terén előreléphessenek. Ashton minapi közleménye szerint a felek álláspontja immár nagyon közel került egymáshoz.

Diplomáciai forrásokból kiszivárgott, hogy a tárgyalásokon felmerült: a szerbek el tudnák fogadni, ha a koszovói biztonsági erők egyenruhásai helyett a NATO vezette KFOR nemzetközi erő katonái lennének jelen Észak-Koszovóban. Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár egy pénteki sajtótájékoztatón jelezte, hogy a NATO és az EU szoros kapcsolatot tart egymással ebben a kérdésben, támogatásáról biztosította az unió közreműködésével folyó tárgyalásokat, és az atlanti szövetség készségét hangoztatta a tartós rendezésben való szerepvállalásra, amennyiben megállapodás születik.

Uniós diplomaták szerint a jelenleg mintegy ötezer fős KFOR tartósnak ígért szerepvállalása nem kizárt, ha ez hozzájárulhat a kedélyek észak-koszovói lenyugtatásához, ám az is tény, hogy a NATO nem szeretne „örök időkre” berendezkedni Koszovóban. Diplomáciai források szerint Dačić és Thaçi a nap folyamán Rasmussennel is tárgyalt. Az egyik értesülés arról szólt, hogy a szerbek tíz évre akartak KFOR-garanciát, a koszovói kormányzat azonban csak három évre lett volna hajlandó tudomásul venni azt, hogy a koszovói egyenruhások nem, hanem csak a KFOR-katonák tartózkodhatnak Észak-Koszovó területén. Szerb közlés szerint Szerbia végül Ashton jelenlétében olyan garanciát kapott a NATO-tól, hogy a koszovói biztonsági erők csak természeti katasztrófa esetén, és akkor is csak a NATO, valamint a helyi szerb közösség beleegyezésével léphetnek Észak-Koszovó területére. Ez az értesülés nem szól arról, hogy a megállapodás ezen kitétele valamilyen időtartamhoz kötött-e, és ha igen, milyen időtartamhoz.

Ivica Dačić úgy nyilatkozott, hogy a megállapodás figyelembe veszi a szerb követeléseket. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy egyelőre nem írta alá, csupán kézjegyével látta el a dokumentumot. Ez a diplomáciában nem jelent jogi kötelezettségvállalást, pusztán annak tanúsítását, hogy a tárgyalások során az adott szövegben állapodtak meg. A szerb kormányfő azt mondta: a megállapodás kiterjed az észak-koszovói települések saját rendőrségére, ugyanakkor nem azt írja elő – egy korábbi szövegjavaslattal ellentétben –, hogy Szerbia nem akadályozhatja Koszovó tagságát a nemzetközi szervezetekben, hanem pusztán azt, hogy Belgrád nem állhat Koszovó európai integrációjának útjában.