Továbbra sem jár be a munkahelyére Magyar Péter – ezúttal viszont azt sem tudta, hol ülésezik az EP a héten
A Tisza elnöke eddig sem sokat tartózkodott a havi nyolcmilliós fizetéssel és mentelmi joggal járó munkahelyén.
Brüsszel a véleményszabadságot félti, mert a magyar fogyasztóvédelem annak feltüntetésére kötelezte a Meseország mindenkié könyv kiadóját, hogy az nem szokványos kiadvány. Pedig a hivatal csupán azt várja el, hogy látható legyen: a mesekönyv a megszokottól eltérő felvilágosítási formákat tartalmaz.
Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban.
Szeptember közepéig kapott haladékot Magyarország, hogy a kormány válaszoljon az Európai Bizottság hivatalos megkeresésére a Meseország mindenkié című lmbtqi-mesekönyv kapcsán. Az újabb uniós eljárás egy magyar hatósági döntés apropóján indult el. Budapest Főváros Kormányhivatala ugyanis január második felében fogyasztóvédelmi eljárás keretében megállapította, hogy a mesekönyv kiadásáért felelős Labrisz Leszbikus Egyesület tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott a forgalmazáskor. A hivatal indoklása szerint az egyesület elmulasztotta feltüntetni a könyvön, hogy a vásárló ezúttal nem szokványos mesekönyvet tart a kezében, hanem olyat, amelyben egyes történetek például a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedési mintákat jelenítenek meg.
Mesebeli átváltozások a mozgalom olvasatában
A Meseország mindenkié gyűjteményes műként több szerző tollából tartalmaz meséket. A Házasodik a királyfi című versben például egy királyfi vívódásait követhetjük végig, amint a világ különféle tájairól hoznak elé hercegnőket, hogy aztán ő végül egy hercegnő fiútestvérét válassza magának házastársul. „Héthatárra szólt a lagzi, két királyfi lett egy pár, az örök szerelmet zengi most a legszentebb oltár. Az egér is a templomban örömkönnyet hullat mostan.”
Hasonló problémakört boncolgat Az elrabolt királykisasszony című mű is, amelyben egy sárkány foglyaként sínylődő királylányért induló királyfi végül a királylánnyal és a sárkánnyal összebarátkozva rájön, hogy a lányos viselet számára a komfortos, a királyi udvarban „rá testált” nemi szerepet pedig idegennek érzi. Végül a királyfi haza kényszerül menni, ahonnan a sárkány és az a királylány „menti meg”, akinek megmentésére a történet elején még ő vállalkozott. Végül a sárkány, a királylány és a királyfi hármasára a szerző családként hivatkozik.
A mesekönyvben találkozhatunk a nemváltó őzsuta történetével is. Idézet az Őzike agancsa című meséből: „Koni elmondta neki a bánatát: hogy nincs agancsa, a többiek nem fogadják el fiúnak, és már nem tetszik neki a régi neve sem. Ronan azonnal tudta a választ. – Mit szólnál ahhoz, hogy Konor? – vetette fel. – Konor – mondta ki először magában mosolyogva az őzbak. – Tökéletes. Ezentúl Konor – most már büszkén viselve új nevét.”