Kóborlók, felzaklatók, vigasztalók – Így olvasunk mi

A Mandiner hetilap most következő, századik lapszáma alkalmából különleges tartalmakkal készülünk az olvasók számára. A napokban szerzőink ajánlják tíz kedvenc könyvüket olvasóinknak – szívből ajánljuk, böngésszék, kommentálják, csevegjünk róluk, s várjuk olvasóink könyves listáit is!

Az összes könyvajánló ezen a linken keresztül érhető el (minden nap újabb listák érkeznek majd).

***

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim
Egy egyszerre nagy műveltségű és színes fantáziájú, s ideológiai kóborlásain túl végül az egyszerű emberi bölcsességekre rálelő kalandor emlékiratai a 20. század mélyéről.

George Orwell: 1984
Egy könyv, ami soha nem évül el, ami bármikor, bárhol két pofont kever le neked tanulságaival, és ami minden korban figyelmeztet a szabadság és az elnyomás, az egyéni autonómia és a személytelen hatalmi gépezetek, az igazság és a hazugság, a valóság és propaganda ütközéspontjaira. Amíg felzaklat a könyv, addig helyén van az eszed és a szíved.

Cs. Szabó László: Közel s távol
Egy elsüllyedt polgári Magyarország magányos túlélője idegen földön, az európai kultúrtörténet bámulatos tudással rendelkező ismerője, a magyar nyelv kifejezőkészségében és szépségében valósággal lubickoló elbeszélő – Cs. Szabó elbeszéléskötete a régi Európa világát, embereit és eszményeit eleveníti fel rendkívül színes és szerteágazó történeteivel.

Szerb Antal: A világirodalom története
Civilizációnk irodalomtörténetének egyszerre könnyed és mély, lényegretörő összefoglalója – aki ezt elolvassa, máris műveltebbnek tudhatja magát, és nekiállhat akkurátusan el is olvasni a kötetben szereplő műveket: a klasszikus műveltség minden látszat ellenére a 21. században sem árt meg senkinek.

Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége
Csak kicsattanó jókedv esetén kezdjünk bele az olvasásába: a szikrázóan szellemes és éles szemű francia botrányíró elidegenedett jelenünket és az emberiségre váró disztópikus jövőképet gyúr össze egy letehetetlen, borzongató regényben – ami után két kézzel kapkodhatunk a normális élet mentőöveibe.

Mika Waltari: Mikael
Egy talán nem a helyén és értékén kezelt, egykor élt, grafomán finn író, aki óriási történelmi regényeket – és közben néha krimiket – írt, és könyvei közül is kiemelkedik az összesen több mint 2000 oldalas Mikael, ami egy egyszeri finn fattyú hol vicces, hol letaglózó tanulságokra ráébresztő kalandozásait mutatja be a 16. század eleji, forrongó, változó Európában - és igen, még magyar földön is.

Robert Merle: Malevil
A francia író népszerű volt az elmúlt évtizedekben Magyarországon is – Malevil című regénye vidéki idillként indul, amint egy baráti társaság beveti magát egy francia várkastély pincéjébe borozni – aztán fölöttük kitör az atomháború. Hogy hogyan tovább nekik, és milyen alapvető emberi és civilizációs dilemmákkal kell szembenézniük? Erről szól Merle izgalmas regénye.

Rejtő Jenő: Szőke ciklon
Letehetetlen könyv. Aki egyszer elkezdi olvasni, nem szabadul; magával ragadja, mint a ciklon és többet már el sem ereszti: sírva neveti át a történetet, a végére érve pedig újra elölről kell kezdeni, mert Rejtő Jenő könyvei már csak ilyenek. Méltó helyet érdemelnének végre a szépirodalomban.

Erich Maria Remarque: Három bajtárs
Az író bármelyik művét fel lehetne sorolni, de ez különösképp kiemelkedik józanságával, sok tapasztalaton alapuló, mély emberi érzéseivel. A könyv fájdalmas szépséggel mutatja be az egymás iránti barátság összetartó erejét és szerelmünk elvesztését.

Marcus Aurelius: Elmélkedések
„Vigyázz, el ne császárosodj!” – írta egykor tűnődve Marcus Aurelius császár, a római világbirodalom korlátlan ura, távoli hadjáratán, valahol a Garam vidékén, talán a Börzsöny vagy a Dunakanyar egy szegletében táborozva. A töprengő császár sztoikus életbölcsességei tanácsot adnak, utat mutatnak, megnyugtatnak vagy figyelmeztetnek bármikor – hisztérikus korokban különösen jól jönnek a sztoikus nyugalomra hívó szavak, kétezer évvel ezelőtti ismeretlen ismerősünktől.