Clark S. Judge amerikai konzervatív újságíró, kommunikációs szakértő, a Fehér Házi Beszédírók Csoportjának (White House Writers Group, Inc.) alapítója és igazgatója. Ronald Reagan elnök és George Bush alelnök beszédírója, tanácsadója volt a Fehér Házban, George Bush 1988-as elnökválasztási kampányában tanácsadóként vett részt. Az üzleti szférában több amerikai nagyvállalat kommunikációs stratégiájának alakításában vállalt szerepet, és több nagy bírósági ügyben az amerikai Legfelsőbb Bíróság kommunikációját segítette.
***
Múlt hét óta Donald Trump politikai halottnak számít?
Már jóval a múlt heti események előtt úgy véltem, hogy a Donald Trump 2024-es visszatéréséhez fűzött remények túlzottak voltak. Elképesztő mennyiségű politikai vélemény jelent meg az amerikai nyilvánosságban ellene, így nagyon úgy néz ki, hogy
Trump politikai sorsa megpecsételődött,
örökre páriává vált. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az ő politikai népszerűsége mindig is más vertikumban mozgott, mint más országos jelentőségű politikusokéi. Az új Rasmussen-mérés és a fivethirtyeight.com szondája is azt mutatja, hogy a szerdai események után is a négy éves ciklusa során mért tetszési indexet hozta. Bámulatos, hogy amióta Trump kilépett az országos politizálás porondjára, egyetlen botrány vagy esemény sem tudta leverni vagy felhúzni a támogatottságát, de az elutasítottságát sem.
Mi az elnök felelőssége a Capitoliumnál történt eseménysorban?
Az előzőleg a Fehér Háznál mondott beszédében több olyan kiszólása volt, amely nem segített a helyzeten. A tűzre azonban korábban is sokszor és sokan öntöttek már olajat.
Mi Trump felelőssége abban akkor, hogy az indulatok ennyire felkorbácsolódtak az évek alatt, egyáltalán az amerikai közbeszéd színvonala, az állami intézményekbe vetett bizalom ilyen szintre süllyedt?
Ő csak egy része volt egy már régóta tapasztalható hanyatló trendnek.
A Demokrata Párt retorikája régóta átlépte a józanság határait,
de igazából a 2016-os kampányt érzem a negatív fordulópontnak. Ott, majd az azt követő négy éves ciklus során a demokrata párti tisztségviselők olyan hangot ütöttek meg, amely stílusban addig az amerikai politikában csak a színfalak mögött, a pártbeli, közvetlen, nem nyilvánosságnak szóló kommunikációban volt szokás beszélni. Trump volt az első republikánus elnökjelölt, aki agresszivitásban, hangnemben a demokrata párti tempót vette fel. És ő azonnal, az első perctől kezdve saját maga közvetlenül beszélt így, nem a megmondóembereit tolta maga elé, hogy rajtuk keresztül üzengessen. Ami pedig az állami intézményekbe vetett bizalom csökkenését illeti: az a folyamat a hatvanas években indult el. Az nem mostanában kezdődött, és nem kimondottan Donald Trump elnökségével van összefüggésben.