A szeretet követei

„Mindszenty Magyarország lelkiismeretévé vált, élete, hűsége, majd mártíromsága a bizonyíték arra, hogy a vallásellenesség inkább előbb, mint utóbb emberellenessé válik. Ahogy arra is, hogy a diktatúra, a cinizmus, a reálpolitikai megfontolásokból elkövetett megalkuvás csak ideig-óráig győzhet, mert a végső szót mindig a bátorság, az állhatatosság, a hűség és az igazságosság mondják ki. Mindszenty a magyarok igazi hőse, akinek sorsa pontosan leképezi mindazt a szenvedést és gyötrelmet, amit nemzeti közösségünk a huszadik században átélt. A két totális diktatúra emberellenes pusztítását, a szabadság elleni sorozatos támadások emberpróbáló hatásait és a Nyugat sokáig közömbös és megalkuvó passzivitását. Különösen fájdalmasan érintette a katolikus híveket a Vatikán és ezen belül VI. Pál pápa ellene elkövetett árulása, amit még az enyhülés időszakának szovjetbarát korszelleme sem indokolt.

Ezért is lett különleges jelentőségű Szent II. János Pál pápa életpéldája. II. János Pál hosszú szolgálata alatt mindvégig erkölcsi és spirituális mérce tudott maradni. Egy másik Vatikánt képviselt, mint azok, akik a megalkuvást választották. II. János Pál értékei mellett bátran kiálló, szelíd, de határozott, hitét megvallani tudó, békésen harcos egyházat képviselt. És miután fél életét Lengyelországban élte le, ahogy Mindszenty, ő is megtapasztalta a nácizmus és a kommunizmus üldözését, pontosan kiismerte őket és nagyra értékelte mindazon elődeinek példáját, akiknek a nyomába akart lépni. Ezek közül Mindszenty József volt az egyik legfontosabb.

Az egykori krakkói érsek megválasztása súlyos csapás volt az addigra amúgy is ezer sebből vérző kommunista rendszer számára, mert végképp megrengette a magabiztosságukat. Megértette velük: égi jelet kaptak arról, hogy uralmuk a végéhez közeledik. Az új pápa szavai, amelyeket 1978. október 22-i beiktatásakor mondott, jeges félelemmel töltötték el a kommunista hatalomgyakorlókat, reménnyel és bizakodással mindazokat, akik változásra vágytak. »Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt! Nyissátok meg az Ő üdvözítő hatalma előtt az államhatárokat, a gazdasági és politikai rendszerek határait, a kultúra, a civilizáció és a fejlődés széles területeinek határait!«”