Az ellenzéknek a saját hajánál fogva kéne kihúznia magát a csávából, amit a Fidesz képzelethegemóniája jelent.
A politika azé, aki elképzeli. Akié a fantázia, azé a hatalom. A politikacsinálásban – a tízes évek végén egyre inkább meghatározó kontentpolitika művelésében meg pláne – a kreativitás az egyetlen mérce.
Sokan beszélnek arról, szinte közhellyé is lett, hogy a magyar ellenzéknek akkor lenne esélye megbuktatnia a kormányt, ha ő alakítaná a közbeszédet. De hát alakítja azt a villamoson levideózott, maszturbáló csöves is, különösebb társadalmi következmények nélkül – pedig a vaskos felkiáltójelek meg a Facebook-megosztások nem maradnak el.
Az alkotó képzelet kiirthatatlan a politikából, legyen az hagyományos vagy éppen kontentelvű. A pragmatizmuson, a hatalom- és becsvágyon, az intrikákon, a tömegnek való tetszelgésen túl ez jelenti a politika sajátos szépségét, ez rokonítja legforróbb pillanataiban a poézissel (gör. ποιέω, jelentése: tenni, teremteni). A politikában munkáló, drámaian szabad fantázia magyarázza azt is, hogy
Ezért nem lehet hosszú távon esélye annak a racionalista, technokratikus, elvekre és intézményekre épülő politikai rendszernek, amiről a felvilágosult, prózaivá lett Nyugat pampog. A materiális jólét, a siker néhány évtizedig egyben tarthat egy társadalmat, az ember költői szomja azonban végül erősebbnek bizonyul nála, és szétrombolja az elkényelmesítő status quót. Inkább választja a káoszt, mint a sivár megnyugvást. Ez minden politikai vállalkozás horizontja.
A lehetetlen helyzetekben a sajátos politikai képzelet – a lehetőségekre való különleges nyitottság – sugallja azokat a mesterfogásokat, amelyekkel váratlanul elébe tudunk vágni az ellenségnek, amelyek megbénítják őt.
A politika az ilyen mesterfogásokról szól.
Ma ez a manőverezés jelentős részben a kontentgyártás frontjára helyeződött át, a képzelet szerepe azonban mit sem csökkent: a zseniális ihletet nem helyettesíthetik a mémgenerátorok. A kontent – legalábbis az a fajta, ami politikailag hatékony – a fantázia nyomában jár.
Ennek nyomán sarjadnak ki – miközben a közélet régi struktúrái szétmállanak – új összefüggések, új meggyőződések, új illendőségek, új közhelyek: ezek szövevényében rajzolódik ki a politika új, a domináns képzelet által uralt tere.
Különféle tényezők – centrális erőtér, a baloldal megszégyenülése, totális szervezeti és szellemi széthullása, kormányzati kommunikáció és médiapolitika, a nemzetközi globalista-liberális konszenzus megrendülése, instabil világpolitikai helyzet és nem utolsósorban: gazdasági konjunktúra, a „csendes többség” viszonylagos elégedettsége – összjátéka folytán olyan helyzet alakult ki, amelyben a magyar ellenzék nehezen tud lépéselőnybe kerülni. Értsd: új politikai teret létrehozni, és azt alávetni a saját képzeletének.
Igaz: miután hosszú évekig gyújtóhangú Majtényi László-beszédekkel próbálta megdönteni a rendszert, tavaly decemberben innovatívabbat húzott, és előkereste a Saul Alinsky-kézikönyvet. Hamar kiderült azonban, hogy füstbombát dobáló burzsoá fiatalokkal meg nárcisztikus politikusutánzatokkal nem lehet forradalmat csinálni.
A helyzet változatlan:
Ám az, hogy valami „lehetetlennek” tűnik, az, hogy „hátrányosak” a körülmények, nem mentség a középszerűségre. 2019-ben, a nyilvánosság folyamatos tágulásának korában főleg nem.
A politikai képzelet végtelen-végletes szabadsága mellett eltörpülnek az ilyen kifogások. A politikában a szenzációs önmeghaladás, a csoda a törvényszerűség. Nem szeretem az olcsó machiavellizmust, de annyi azért kijelenthető, hogy a politika végső soron a szerzéssel igazolja önmagát.
A közvélemény-kutatások szerint a Fidesz támogatottsága szilárd, de feltételezhető, hogy a magyar társadalom jelentős rétegei nyitottak lennének arra, hogy az ellenzék meglepje őket valamivel. A mai magyar politikai helyzet legegyszerűbb magyarázata az, hogy Orbán Viktorban megvolt és megvan a képzelet, ami gyökeresen új politikai struktúrákat volt képes megteremteni – és ha kell, átformálni, aztán megint újrateremteni azokat.
Vajon egy Tóth Bertalan, egy Keresztes László Lóránt, egy Gyöngyösi Márton, egy Fekete-Győr András, egy... Bangóné Borbély Ildikó mennyi politikateremtő képzelőerővel bír?
Demokráciában nem bevett jogalkotás, a Sándor-palotába vágyó Magyar Péter és a visszatérő Orbán: Kiszelly Zoltán elemezte a Lex Orbánt.
„Egy demokratikus rendszerben a törvényeket nem lehet egy konkrét politikai szereplő közéletből való kiszorításának szándékával megalkotni, különösen nem visszamenőleges hatállyal.”
A Karmelitában szólalkozott össze Magyar Péter és Havasi Bertalan, utóbbi már közben azt is bejelentette, Orbán Viktor sajtófőnökeként folytatja.
Az előző kormány beavatkozásainak köszönhetően kiváló alapokról indulhatnak Magyar Péterék.
Az uniós pénzekért pedig nagy árat fog fizetni Magyar Péter a szlovák szerző szerint.
Az új miniszterelnök szerint „kifosztotta Magyarországot” a volt kormányfő.
A friss hírek szerint az ír szakember másfél év után távozik az FTC-től.
Már 44 napja tart az ideiglenes tűzszünet, de az iráni háborút nem tudják lezárni az amerikaiak. A helyzetről kérdeztük Sayfo Omart, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjét.
