Magyarország igazodási pont

„A politikai kampányok jellemzője, hogy leegyszerűsítik a kommunikációt: most, az uniós kampányban a bevándorláspártiak és a migrációellenesek szembenállása van a középpontban. Tényleg ez az EU-s választások tétje?

Ebben az esetben nem a politika, hanem az élet egyszerűsítette le a helyzetet. Ahhoz vagyunk szokva, hogy az Európai Parlament egy plurális intézmény, ahol különböző ideológiai irányzatok jelennek meg, azonban ez az állapot már a múlté. A migráció mint a XXI. század legfontosabb európai sorskérdése összekovácsolta a bevándorláspárti politikusokat. Ez pedig kifejezetten előnyös Soros Györgynek, aki eddig a színpad mögül segítette elő, de legutóbb megjelent írásában már nyíltan is támogatja és szervezi ezt a folyamatot. Nekünk, akik ezt a megközelítést ellenezzük, látni szükséges az összefüggéseket, de megijedni nem kell, mert a törésvonalak egyértelmű kirajzolódása után már sokkal világosabb a helyzet, és jól látszik az is, hogy mi a valódi tétje az európai választásnak.

A bevándorlást segítő erők a föderatív Európát is támogatják. Ön szerint e két területből melyik a nagyobb halmaz? Lehet ezeket hierarchizálni?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, s elsőre könnyen mondaná az ember, hogy azon van a hangsúly, milyen uniót akarunk, és a migráció ügyében elfoglalt álláspont ehhez képest csak részletkérdés. A dolog azonban pont fordítva van: a bevándorlás ügyében elfoglalt álláspont a döntő, s az öreg kontinens jövőjével kapcsolatos elképzelések abból fejthetők meg! Először is nem szabad elfelejteni: az, hogy milyen EU-t akarunk, az integráció kezdete óta politikai viták tárgyát képezi. Az alapító atyák azért is voltak kiváló politikusok – akár a nemzeteken túli, akár a nemzetállamok Európáját támogatták –, mert tudták, hogy ők az európai polgárok helyett nem dönthetnek ebben a kérdésben.

Másodszor: a mostanra élesedő migrációs válsággal egyértelművé vált, hogy a brüsszeli bürokraták bevándorláspárti álláspontot foglalnak el. Ezt bizonyítja, hogy a krízis kezdete óta arra készülnek, hogy bevándorlókontinenssé változtassák földrészünket, minden azóta nyilvánosságra hozott tervük ezt a célt szolgálja. Azonban ez a megközelítés eddig megbukott az európai választókat közvetlen módon képviselő tagállami kormányok szembeszegülésén. Az ellenállás letörésére ekkor választották azt a stratégiát, hogy a migráció kezelését nemzetállami szintről nemzetek feletti, uniós szintre kell emelni.

Csakhogy ez így már nem európai együttműködésnek, hanem központi parancsutasítási rendszernek tűnik.

Igen, az EU-s bürokrácia az európai választópolgárok ellenérzéseit figyelmen kívül hagyva, a hatásköröket Brüsszelhez rendelve akarja végigvinni ezt a folyamatot. A nemzeteket leépíteni, a nemzetek feletti, bevándorláspárti vonalat felépíteni – az ő elképzeléseik szerint ez lenne a központ feladata. Ezért gondolom, hogy ma már úgy áll a helyzet: aki nem ért egyet a bevándorláspárti elképzelésekkel, az a nemzetek Európájának a koncepcióját támogatja.

Kijelenthető, hogy a migráció történelmi szempontból is egy új politikai törésvonalat hozhat létre a kontinensen?

Igen, ez így helytálló. Annak a jelenségnek vagyunk a szemtanúi, hogy a XX. század klasszikus politikai törésvonalai feloldódnak, s azokat felváltja a globális és lokális erők küzdelme. A globalisták világkormány felállításában érdekeltek – ahogyan azt például Soros György vagy Gyurcsány Ferenc legújabb eszmefuttatásaiban kifejti –, míg a lokális erők a nemzetállamok fenntartását támogatják. Ebből is egyértelműen következik, hogy a világkormányzás eszméje jelenleg egyet jelent a migráció támogatásával – ezt látjuk az összes nemzetek feletti szervezet dokumentumaiban is. Magyarország kormánya támogatja a nemzetek együttműködését, támogatja az uniót s védi annak vívmányait – például a szabad mozgás jogát –, de ebből a legújabb ideológiai lázálomból nem kér.

Ebből a szembenállásból következik a magyar ellenzéken belül megfigyelhető átalakulás, a liberálistól a szélsőjobbig tartó szivárványkoalíció létrejötte?

Szomorú vagyok, mert ha valaki az előbbieket felismeri, meglátja a fát és az erdőt, akkor belátja, hogy Magyarországnak ilyen helyzetben a nemzeti kormány mellett nemzeti ellenzékre lenne szüksége. Ezzel szemben az ellenzéki pártokat semmi más nem érdekli, csak a hatalom megszerzése, ezért egyedül a kormány iránti gyűlölet mozgatja őket, s emiatt hagyták, hogy a teljes palettát foglyul ejtse Soros György és köre, vagyis a globális világkormányzást hirdető politikai elképzelés.

Az ellenzék szerint a Fidesz túldimenzionálja Soros György szerepét. Mi a legfőbb baj a milliárdossal?

Soros Györggyel összefüggésben a kormány azt szokta – nem egyedül – kritika tárgyává tenni, hogy noha nincs semmilyen demokratikus felhatalmazása, mégis a saját anyagi és ideológiai céljait követve, politikusokat mozgatva önálló külpolitikát folytat. De hadd adjak egy részletesebb magyarázatot! Niall Fergusonnak, a híres skót történésznek van egy könyve, The Square and the Tower a címe. Arról ír ebben, hogy a hagyományos szemlélet alapján a történelmet hierarchiák – vagyis a »torony« – történeteként meséljük. Világi és egyházi uralkodók, politikai rendszerek egymáshoz fűződő viszonya és ennek dinamikája a lényeg. A történelmet azonban hálózatok – vagyis az »agora« – történeteként is el lehet mesélni. A hierarchiában bekövetkezett változások mindig a mögöttes hálózatok működésének vagy az abban bekövetkezett fordulatnak is köszönhetők. A Soros György által működtetett rendszer is egy ilyen hálózat, amely néhol gazdasági, néhol pedig – a migráció ügyében – társadalompolitikai spekulációt folytat. Ebben a spekulációban a milliárdos Európát bevándorlókontinensként képzeli el.

Ez a hálózat a legfontosabb uniós intézményeket és a hazai ellenzéki pártokat már elfoglalta. Mi ezt tesszük erős kritika tárgyává, az EU jövőjéről ugyanis a közösség polgárainak, míg Magyarország jövőjéről a magyar embereknek kell dönteniük.

A nemzetközi, uniós tárgyalásai során mit tapasztal, milyen súllyal vesz részt hazánk a politikai vitákban?

Az elmúlt években a gazdasági súlyunkhoz, a geopolitikai jelentőségünkhöz és a népességszámunkhoz viszonyítva vitathatatlanul jelentős nemzetközi mozgásteret vívtunk ki magunknak. Ez persze nem megy konfliktusvállalás nélkül, de Magyarország igazodási ponttá vált. Sok helyen hazánkat ismét Európa védőbástyájaként emlegetik. Azt látjuk, hogy akik velünk értenek egyet, azok ma már nagyon szívesen ki is állnak mellettünk, illetve együtt gondolkozunk. Ezt a fajta gravitációs erőt pedig szeretnénk kihasználni. Szeretnénk, ha a nemzetközi politikában Budapest komoly intellektuális központ lenne, s Ausztráliától Észak- és Dél-Amerikáig, Izraeltől Közép-Európáig, vagy épp a nyugat-európai konzervatív körökig sok politikus, elemző, politikai gondolkodó építene ki jó kapcsolatot Magyarországgal.

Miniszterhelyettesként önhöz tartozik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is. Mik a legfontosabb feladatai az intézménynyel kapcsolatban?

A tehetséges, nyelveket beszélő pályakezdők számára újra vonzóvá kell tennünk a közszolgálatot. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem ennek a politikánknak a zászlóshajója kell legyen, éppen ezért nemzetben gondolkodó, minőségi tudással felvértezett hallgatókat kívánunk itt képezni. Ennek érdekében jelenleg is komoly infrastrukturális és intellektuális fejlesztések zajlanak az intézményben, illetve újra meghirdettük a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogramot, amelynek a keretében tíz hónapos hazai és külföldi képzési lehetőséget, valamint havi nettó 250 ezer forintos ösztöndíjat biztosítunk a közigazgatás iránt elkötelezett, nyelveket beszélő, friss diplomás fiataloknak. A megújított program nagy sikernek bizonyult, amit a több mint hétszeres túljelentkezés is bizonyít. Nagy örömmel tölt ez el, mert pont azt mutatja, amit régóta gondolok. Miszerint ha tudunk versenyképes feltételeket biztosítani, akkor a legkülönbözőbb területeken tanuló, legkiválóbb fiatalok számára is rendkívül vonzó a haza szolgálatának a gondolata.”