Portrék: L. gyermekkora I.

2013. február 23. 11:46

Először kegyelmet kellett volna kérnie, hogy ítéletét életfogytiglanra változtassák és csak azután kaphatott volna amnesztiát és látogathatott volna haza. Kegyelmet „ezektől” természetesen sohasem kért.

2013. február 23. 11:46
Aristo

„A forradalom – természetesen – nem hagyta érintetlenül a családot. L. apja – többed magával – újjá alakította a Kisgazdapártot és valamiféle statáriális bíróságot hoztak létre, amelyik a helyi ÁVH néhány közismert hóhérát a legkegyetlenebbek közül annak rendje és módja szerint halálra is ítélte. Az ítéleteket egy közeli kőbányában rapid módon végre is hajtották. Az ítéletet és a kivégzést is jegyzőkönyvekbe foglalták, melyeken ott díszelgett L. apjának az aláírása 1. Az oroszok közeledéséről és a fegyveres ellenállás elbukásáról a budapesti pártközpont értesítette L. apját és teherautót küldtek érte, amellyel – a városban tanuló öccsével együtt – Ausztriába menekült. Itt viszonylag rövid időt töltött és innen Ausztráliába emigrált. Hogy ezt milyen jól tette azt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy idehaza egy kirakat-perben távollétében halálra ítélték és itthon maradt társai közül többeket ki is végeztek. Ausztráliában élt élete végéig, L. soha többet nem láthatta. 


A halálraítélteknek nem járt amnesztia, először kegyelmet kellett volna kérnie, hogy ítéletét életfogytiglanra változtassák és csak azután kaphatott volna amnesztiát és látogathatott volna haza. Kegyelmet »ezektől« – mint írta – természetesen sohasem kért. A hetvenes években halt meg tüdőrákban a betegség tényét – angolszász szokás szerint – a hátralévő becsült életidővel együtt elmondták neki. Ekkor meghívta L.-t és a húgát is magához, megtette az ehhez szükséges bonyolult lépéseket, azonban L. hiába kért útlevelet, azt megtagadták tőle egy rövid, ám velős levélben: »kiutazása közérdeket sért – olvashatatlan aláírás«. Ausztráliában van eltemetve és ugyanitt a helyi magyar közösség – melynek haláláig egyik vezetője volt – szobrot is emelt neki. Új hazájában megházasodott, de gyermeke nem született, így – miután apja volt a legidősebb fiúgyermek – L. örökölte a kutyabőrt és a címert, melyet a család el is juttatott neki, ahogyan illik.

A forradalom után L. édesanyja visszaköltözött a szüleihez a tanyasi iskolába és tanítónői munkát vállalt. Sohasem ment újra férjhez és L. apjáról oly mély gyűlölettel tudott beszélni, amelyre csak az igaz, örök szerelem tesz képessé valakit. L. családjának anyai ága a kitérő után újra egyesült a nagyapa keménykezű irányításával, ám a nagymama minden megbocsátó szeretetének szárnyai alatt. A nagymama nagy háztartást vitt, oldalán Kati nénivel – aki főállásban az iskolát takarította mellékállásban pedig a környék legnagyobb pletykafészke volt – olyan gasztronómiai bravúrokra voltak képesek mint a hízott kappan, vagy a dióval tömött pulyka.”

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
libatolvaj
2013. február 23. 18:56
Ki az az "L"?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!