A szankciós rezsim és áldozatai

Kohán Mátyás ésPálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban.

Az Európai Unió a Krím 2014-es orosz annexiója után egy sor gazdasági szankciót vetett ki, amivel gyakorlatilag egy évtized nagyobbik felére stagnálásba, olykor recesszióba tudta taszítani Oroszországot. Így kézenfekvőnek tűnt, hogy a február 24-én Ukrajna ellen indult katonai agresszióra szintén a szankciókon keresztül adja meg a választ. Brüsszel vérszemet is kapott.

Büntetéshegyek

Hét plusz egy szankciós csomagot hoztak a háború kezdete óta. A „nulladik körben”, már a kelet-ukrajnai szakadár népköztársaságok orosz elismerése után, február 23-án szankciókat kapott a nyakába számos orosz politikus és pénzintézet. A háború kitörésének napján vízumkorlátozások, további pénzintézetekkel szembeni büntetőintézkedések, illetve a kettős felhasználású termékek Oroszországba való exportjának tilalma következett. A másnapi második csomagban személyi szankciókat hoztak Vlagyimir Putyin elnök, Szergej Lavrov külügyminiszter és számos képviselő ellen, a február 28-ai harmadik csomagban az orosz központi bank volt soron, valamint az uniós légtér orosz repülők előtti lezárása, az RT hírcsatorna és a Sputnik hírügynökség betiltása, továbbá hét orosz bank SWIFT rendszerből való kizárása következett. Március 14-én, a negyedik csomagban betiltották az új oroszországi energetikai befektetéseket, illetve bizonyos orosz állami cégekkel lebonyolítandó pénzügyi tranzakciókat is.