A múltról

2022. augusztus 10. 20:07

2022. augusztus 10. 20:07
Leimeiszter Barnabás

Voltam már a Garda-tónál, de látni még nem láttam. Két évvel ezelőtt, januárban autóztunk le a tó keleti partján, de olyan vastag köd borította a környéket, hogy nem láttunk belőle semmit. Sirmionéból többet érzékeltünk, de ez nemigen kárpótolt az elmaradt élményért: a turistaízlés, aminek talán egyetlen más város sem ment ennyire szégyentelenül alá, azok közül a városok közül legalábbis, amelyekben megfordultam, abban a téli nyákban és ürességben fokozottan lehangoló volt.

Idén nyáron úgy alakult, hogy ismét útba ejthettük a tavat. Nagyjából a derekánál van egy kompátkelő, későn vettük észre, hogy a GPS oda vezet bennünket, de nem is baj, hogy így történt, a tó ugyanis a kompról a legszebb, szikrázó víz, napfény, hajunkba tép a szél, észak felé a hegyek drámai díszlete, filmben érzi szinte magát az ember, rosszabb esetben le is fotóztatja magát. Salòban foglaltunk szállást, ott találtunk optimális és relatíve olcsó apartmant, de féltudatosan talán az is vezérelhetett, amikor az Airbnb-t böngésztem, hogy Salò történelmi jelentőséggel bíró hely. Igaz, nem éppen fényes okból: itt rendezkedett be a németek által visszarabolt, végletesen életunt Mussolini Olasz Szociális Köztársasága, a bábállam, amely a fasiszta rezsim történetének véres és dekadens zárófejezetét jelentette – bár Pasolini híres filmje inkább a totalitárius elnyomás allegóriájaként hiteles, s nem mint történelmi tabló. A nyomasztó hangulatból, amit a település neve automatikusan megidéz, semmit nem érezni, kellemes-kedves, de kevéssé egyéni arculatú, tízezer fős nyaralóhely ez, egy öbölszerűségben húzza meg magát, bújik el a külvilágtól. Az utcáit, a tóparti sétányt bejárva nehéz magunkat visszagondolni a múltba, milyen volt itt a durante l’occupazione nazifascista, noha többnyelvű táblák jelzik, hogy emitt katonai kórház működött, amott meg a német parancsnokság kapott helyet, Salò ma lágy, mint a vattacukor, körhinta pörög az éjszakában, a nyaralásban megfáradt családok vonulnak a korzón, a Berlini Filharmonikusok vonósvirtuózai húznak könnyed komolyzenei slágerdarabokat a nyári zenei fesztiválon, néhány utcával feljebb, a főút lepattantabb trafikjainál fekete kamaszok füveznek.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!