Csőre töltött jogállamiság

Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban

Február közepén döntött az Európai Unió Bírósága: az uniós joggal összhangban áll a jogállamisági mechanizmus. Az ítélet egy csaknem egy éve húzódó jogvitára tett pontot. Magyarország és Lengyelország illusztris társaság ellenében küzdött: a másik oldalon az Európai Bizottság és az Európai Tanács állt Belgium, Dánia, Németország, Írország, Spanyolország, Franciaország, Luxemburg, Hollandia, Finnország és Svédország támogatása mellett. S bár a pert hazánk elvesztette, ez a fejlemény pusztán részleges kielégülést jelenthet a Magyarországgal és Lengyelországgal szemben állóknak. A jogállamisági mechanizmus ügye ugyanis most kerül vissza a jog elefántcsonttornyából a politikai küzdőtérre.

Az Európai Bizottság az ítélet birtokában visszavonul, és az aktiválás előtt nekikezd a mechanizmus tanulmányozásának. Teszi mindezt az Európai Parlament nyomása alatt; a balliberális többségű testület hónapok óta „vért kíván”, perrel fenyegetve a hezitáló bizottságot. Ha utóbbi végül cselekvésre szánná magát, hónapokon keresztül tartó egyeztetési folyamat indulna meg a célba vett tagállammal. A hosszas egyeztetés után a végső döntés joga az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanácsot illeti.

A testület ebben a tárgykörben minősített többséggel határoz: a döntés akkor számít elfogadottnak, ha a tanács szavazó tagjai közül a részt vevő tagállamok népességének legalább 65 százalékát képviselő 55 százalék mellette voksol. Ennek az egyeztetésnek a horizontja pedig messze túlmutat a neoliberális-konzervatív párharc nar­ratíváján, a vitában már a politikai pragmatizmus dominál. Korántsem biztos tehát, hogy a bizottság egyáltalán képes aktiválni ezt a politikai fegyvert.

Politikai fegyver rossz kezekben

„Az Európai Unió Bírósága ma politikai döntést hozott a gyermekvédelmi törvény miatt” – kommentálta Varga Judit igazságügyi miniszter az ítéletet, szerinte ugyanis a jogállamisági mechanizmus arra szolgál, hogy erőnek erejével kényszerítsék rá az uniós tagállamokra a brüsszeli progresszív-föderalista narratívát. A baloldali sajtó hevesen bírálta a tárcavezetőt a jogállamisági mechanizmus és a gyermekvédelmi törvény összemosása miatt, pedig ő csupán áttekintette, hogy miket nyilatkoztak a gyermekvédelmi törvény kapcsán az uniós politikusok.

Tavaly júliusban az Európai Parla­mentben Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke erőltetett érvelésben fejtette ki, hogy a gyermekvédelmi törvény milyen módon befolyásolja az EU költségvetését. Ugyanebben a vitában az EP liberális frakciójához tartozó Momentum képviselője, Cseh Katalin a következőket mondta a törvényről: „Ha ez nem elég az EU számára, arra, hogy cselekedjen, akkor semmi más. […] Alkalmazzák a jogállamisági mechanizmust!”

Később ugyan Věra Jourová a Telexnek igyekezett tisztázni, hogy a gyermekvédelmi törvénnyel „külön eljárás foglalkozik”, ez azonban legfeljebb kármentésnek hat. Annál inkább is, mert kollégája, Didier Reynders igazságügyi biztos szintén sokat sejtető nyilatkozatokkal igyekezett kiszolgálni az európai közvélemény „magyarlengyelezésre” éhes részét. A biztos rögzítette, hogy a gyermekvédelmi törvény kapcsán Magyarország elsősorban kötelezettségszegési eljárásra számíthat, de nem állt meg itt. „Különböző eszközeink vannak, és használjuk is ezeket a különböző eszközöket” – jelentette ki, a Politico pedig nyilvánvalóvá tette, hogy a biztos a jogállamisági mechanizmusról beszél.

Leplezetlen kettős mérce