Egy demokratikus birodalom

Az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítéletéről már számos jogi elemzés és politikai vélemény született. Ezek jellemzően vagy keretezni igyekeznek a történteket, vagy száraz jogi fejtegetésekben értelmezik az ítéletet. Utóbbi jellegű írás jelent meg a Verfassungs­blogon Bárd Petra, Joelle Grogan és Laurent Pech tollából. Az elemzés inkább a jogi összefüggésekre fókuszál, viszont értékítéletet is mond: alapvetően üdvözli az EUB döntését. Az írás címe igazán érdekes: Defen­ding the Open Society against its Enemies (megvédeni a nyílt társadalmat az ellenségeitől). Úgy tűnik, jelen esetben az Európai Unió egyik szerve, az EUB vállalta a védelem feladatát. Bár elsőre annak tűnhet, ez a fejlemény nem meglepő fordulat: ma az Európai Unió szellemisége és a nyílt társadalom eszméje nem áll távol egymástól. Utóbbi ugyanis alapvetően nemzetek feletti eszme, amely lényegében egy kozmopolita demokratikus birodalom kiépítését tűzte ki célul. Ez több közös elemet mutat napjaink EU-s elitjének saját szerepfelfogásával, így a kölcsönös szimpátia közel sem meglepő.

A társadalomépítés tudományos alapjai

A nyílt társadalom eszméjét Karl Popper filozófus dolgozta ki, aki kezdetben tudományfilozófiai (ennek később kiemelt jelentősége lesz), majd társadalomfilozófiai munkáival hamar nagy hírnévre tett szert, s máig referenciapont a nyugati gondolkodásban. Popper, mint korának számos kiemelkedő személyisége, az Osztrák–Magyar Monarchia birodalmi fővárosában, Bécsben született és élt.

Nehéz visszaadni azt a miliőt, amely a 20. század eleji Bécset jellemezhette, de egészen biztos: elképesztő szellemi pezsgés uralkodott a városban. Malachi Haim Hacohen, a dublini székhelyű Trinity College professzora ebből kiindulva igyekezett feltárni a környezetet, amelyből a nyílt társadalom eszméje eredeztethető. Hacohen szerint a korabeli bécsi értelmiség java része alapvetően a felvilágosodás örökösének tartotta magát, s támogatta, hogy az eszmeáramlat politikai programja a közéletben is megvalósuljon. Ennek legfőbb gyakorlati bástyáját sajátos módon épp az Osztrák–Magyar Monarchia birodalmi voltában találták meg. Bevett nézet volt ugyanis, hogy az egyes népek etnonacionalizmusát – amely a korabeli és mai progresszívek szemében is a legrosszabb politikai irányzat helyét foglalta el – épp a birodalmi berendezkedés és intézmények, végső soron a birodalmi gondolat tarthatja féken. Ezen értelmiségi irányzatnak volt meghatározó tagja Popper családja, majd maga az ifjú Karl Popper is.