Betette a mikróba Magyar Péter a baloldal gazdasági csodafegyverét, és jól felmelegítette

Nyitókép: AI-illusztráció

Nemrég a Facebookon Magyar Péter arról írt, hogy a lengyel Katowicében egy Lidlben járt, ahol néhány élelmiszer árát hasonlította össze a hazai árakkal. Arra is rámutatott, hogy Magyarországon az élelmiszer-áfa 27 százalék, amihez szerinte még egy 4,5 százalékos kiskereskedelmi különadót kell hozzáadni. Ha kormányra kerülne, Magyar ígérete szerint első lépésben a zöldségek és gyümölcsök áfáját 5 százalékra csökkentené, majd később az összes alapvető, egészséges élelmiszer áfáját is hasonlóan alacsony szintre vinné.

2014-től kezdődően folyamatosan csökkentette 5 százalékra az alapvető élelmiszerek áfáját, jelenleg is 5 százalékos áfa van több termékcsoportra, úgymint a tejre (friss és ESL, UHT egyaránt), a tojásra, a halra, illetve a háziasított húsfélék jelentős részére (sertés, baromfi, szarvasmarha, kecske, juh, bárány).

Az áfacsökkentéssel kapcsolatos problémák közgazdasági tárgyalása előtt korábbi írásunk alapján érdemes felidézni, hogy

Márki-Zay Péter például nyilatkozott már arról, hogy az áfacsökkentés értelmetlen, mert nem jutna el a fogyasztóhoz, de arról is, hogy nagyon is szükséges. A gyurcsányi politikai erők a 2006-os kampányban ígértek áfacsökkentést, amiből hamar adó- és rezsiemelés lett. Az ellenzék oldalán rendre feltűnő Bojár Gábor (aki immár Magyar Pétert támogatja pénzzel) pedig még 2022-ben azzal buktatta le a 2006 után ismét áfacsökkentést ígérő ellenzéket, hogy a Szabad Európának elismerte, valójában ezúttal sem terveztek áfacsökkentést. „Nem került bele a végső programba egy általános áfacsökkentés. Azt ugyanis nem bírná ki a költségvetés. Az áfa a legnagyobb tétel a költségvetési bevételek között, egy-két százalékpontos csökkentése nem hozna semmit.

Ráadásul általában úgy szokott a baloldal élelmiszeráfa-csökkentést követelni, hogy a már említett 2010 utáni élelmiszeráfa-csökkentések közül egyet sem szavazott meg. Sőt: azt se felejtsük el, hogy amikor kormányon voltak, emelték az élelmiszerek áfáját. 2004-ben még 12 százalék volt az élelmiszerek áfája, amit a baloldal 20-ra, majd a Bajnai-kormány 25 százalékra emelt. Tehát mindenekelőtt kijelenthetjük: a tapasztalatok alapján a baloldali ígéretek megvalósítási hatékonysága kifejezetten alacsonynak látszik.

Ebben a körben kell értelmeznünk Magyar Péter javaslatát is, miszerint csökkenteni kellene az élelmiszerek áfáját.  A felvetés még a HVG szerint is hibás gondolat, mivel több problémát is felvet. Először is: a csökkentés hatása nem lenne olyan jelentős, mint ahogy azt Magyar Péter elképzeli. A HVG szerint a 2010-es évek közepén már volt példa arra, hogy egyes alapvető élelmiszerek áfáját 5 százalékra csökkentették, de az árak meglepetésre nem estek jelentősen.

Továbbá, mint a HVG is elismeri, a kereskedők árazása nehezen befolyásolható, és nincs garancia arra, hogy az adócsökkentésből származó megtakarítást valóban a fogyasztók javára fordítják. 

Idézett cikkünkben már arra is rámutattunk, hogy az elmúlt években sokkhatások sorozata rázta meg a magyar gazdaságot, ami a kutatók szerint lehetőséget teremtett a vállalatok részéről egy koordinált (és költségek alakulását tekintve sok esetben nem indokolt) áremelésre, így nőttek a profitok a gazdaságban az inflációs sokkhatás nyomán. 

(mert az egy dolog, hogy kinek a kezébe adjuk, és egy másik, hogy kinek a zsebébe kerül – „adóincidencia”, azaz ki fizet ténylegesen, a gyakorlatban egy adót).

A kiskereskedelmi piac ráadásul túlnyomórészt oligopol struktúrában működik, ahol a legnagyobb szereplők dominálják a piacot, és befolyásolják az árakat. Továbbá problémát jelent, hogy a kisebb településeken gyakran csak egyetlen bolt található, így a vásárlóknak itt nincs más választási lehetőségük. Ráadásul a hazai kiskereskedelmi szektor nagy része – eltérően számos nyugati ország gyakorlatától – külföldi tulajdonban van, ami szintén nem egy kiegyensúlyozott struktúrát tükröz. 

A szakirodalmi eredmények összefoglalása ebben a tanulmányunkban is olvasható,

A hazai tapasztalat is sokkal inkább azt mutatja, hogy az áfacsökkentés hatékony eszköz lehet egyes ágazatok (vagy azok termelőinek) segítésére, ahogy azt a COVID-válság idején láthattuk, amikor az elviteles ételek áfáját csökkentették. Éppen azért támogatja így a szakpolitika a vállalatokat, mert az áfacsökkentés mechanizmusa nekik kedvezhet, ezt pedig szükség esetén ki lehet használni. Az árhatások aszimmetriájának jelensége egyébként azt jelenti, hogy az áfa emelése viszont – szemben a csökkentéssel –, sokkal gyakrabban, sokkal nagyobb mértékben és sokkal gyorsabban megjelenik az árakban. Ez érthető, hiszen a kereskedő a pluszterhet azonnal továbbítja, ha lehetősége van rá, míg a kedvezményt általában elfelejti továbbadni.

Még ha a fogyasztóvédelmet is megerősítenék, mint ahogy Magyar Péter ígéri, a kormány nehezen tud közvetlen hatást gyakorolni a cégek árazási politikájára, írja a HVG, hiszen az árazási politika nagyrészt a piaci erőviszonyokból következik, amit még nehezebb befolyásolni. A fogyasztóvédelem megerősítése egyébként már megtörtént, a verseny élénkítése többek között az árfigyelővel sikerre is vezetett az infláció elleni küzdelemben, ami elvezetett ahhoz, hogy a családok vásárlóereje fenntarthatóan növekvő pályán maradjon.

Összességében elmondható, hogy bár Magyar Péter beszélt az élelmiszerek áfacsökkentéséről, az őt pénzzel támogató Bojár Gábor szerint a „csökkentéssel nem járna jól senki”.

ez a pénz pedig a gazdaságból hiányozna. Ha egy áfacsökkentés hatása átmenetileg meg is jelenne enyhe árcsökkenés formájában, az részben a magas jövedelműeknek adott támogatás lenne, pedig ezt a csoportot a szegényebbek valószínűleg nem kívánják „élelmiszersegéllyel” támogatni.

A gazdasági lap cikke szerint hosszú távon a valódi megoldás inkább a magyar élelmiszeripar szerkezeti problémáinak kezelésében rejlik, aminek az eredményei nem látszanának azonnal, de tartósabb változást hozhatnának. Valóban, egyrészt termelékeny, másrészt versengő élelmiszeripar jelenthet tartós megoldást, de az is fontos, hogy a gazdaságpolitika a jövedelmek növekedését ösztönözze a vállalatok megerősítésén keresztül is. A múltba visszatérni nem lehetséges, így nem az árak visszacsökkentése, hanem azokhoz képest a bérek emelkedése vezethet oda, hogy a jövedelmükből a magyarok egyre nagyobb mennyiségű élelmiszert vásárolhassanak. A szociális dimenziót pedig nem érdemes egy általános áfacsökkentés kérdésével összemosni. Ma is léteznek célzottnak tekinthető intézkedések, például a már említett csökkentett áfával adózó alapvető élelmiszerek vagy éppen az ingyenes étkezés a gyermekek számára, és nem feledkezhetünk meg a továbbra is jelentősen növekvő reálértékű minimálbérről sem. 

Az áfa csak egy eszköz, de a cél a jólét. Ha a gazdaságpolitikát eszköztelenné tesszük és lefegyverezzük, akkor már nem nyerhet meg csatákat. 

A szerző közgazdász