Még ha a fogyasztóvédelmet is megerősítenék, mint ahogy Magyar Péter ígéri, a kormány nehezen tud közvetlen hatást gyakorolni a cégek árazási politikájára, írja a HVG, hiszen az árazási politika nagyrészt a piaci erőviszonyokból következik, amit még nehezebb befolyásolni. A fogyasztóvédelem megerősítése egyébként már megtörtént, a verseny élénkítése többek között az árfigyelővel sikerre is vezetett az infláció elleni küzdelemben, ami elvezetett ahhoz, hogy a családok vásárlóereje fenntarthatóan növekvő pályán maradjon.
Összességében elmondható, hogy bár Magyar Péter beszélt az élelmiszerek áfacsökkentéséről, az őt pénzzel támogató Bojár Gábor szerint a „csökkentéssel nem járna jól senki”.
A költségvetésre jelentős csapást mérne, a családok nem éreznének semmilyen hatást, a cégek – ráadásul a külföldiek – profitja viszont tovább hízna,
ez a pénz pedig a gazdaságból hiányozna. Ha egy áfacsökkentés hatása átmenetileg meg is jelenne enyhe árcsökkenés formájában, az részben a magas jövedelműeknek adott támogatás lenne, pedig ezt a csoportot a szegényebbek valószínűleg nem kívánják „élelmiszersegéllyel” támogatni.
A gazdasági lap cikke szerint hosszú távon a valódi megoldás inkább a magyar élelmiszeripar szerkezeti problémáinak kezelésében rejlik, aminek az eredményei nem látszanának azonnal, de tartósabb változást hozhatnának. Valóban, egyrészt termelékeny, másrészt versengő élelmiszeripar jelenthet tartós megoldást, de az is fontos, hogy a gazdaságpolitika a jövedelmek növekedését ösztönözze a vállalatok megerősítésén keresztül is. A múltba visszatérni nem lehetséges, így nem az árak visszacsökkentése, hanem azokhoz képest a bérek emelkedése vezethet oda, hogy a jövedelmükből a magyarok egyre nagyobb mennyiségű élelmiszert vásárolhassanak. A szociális dimenziót pedig nem érdemes egy általános áfacsökkentés kérdésével összemosni. Ma is léteznek célzottnak tekinthető intézkedések, például a már említett csökkentett áfával adózó alapvető élelmiszerek vagy éppen az ingyenes étkezés a gyermekek számára, és nem feledkezhetünk meg a továbbra is jelentősen növekvő reálértékű minimálbérről sem.