Egy megnyerhetetlen háború

„Oroszország 2022. februári ukrajnai inváziója a tisztánlátás pillanata volt az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Sürgős küldetés állt előttük: segíteni Ukrajnát az orosz agresszióval szembeni fellépésben, és megbüntetni Moszkvát a vétkeiért. Míg a nyugati válasz a kezdetektől fogva egyértelmű volt, a cél – a háború végjátéka – ködös volt. Ez a kétértelműség inkább jellemzője, mint hibája volt az amerikai politikának. Ahogy Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó 2022 júniusában fogalmazott: »Valójában tartózkodtunk attól, hogy meghatározzuk, mit tekintünk végjátéknak. . . . Arra összpontosítottunk, hogy mit tehetünk ma, holnap, jövő héten, hogy a lehető legnagyobb mértékben megerősítsük az ukránok kezét, először a harctéren, majd végül a tárgyalóasztalnál«.

A háború pályája ekkor még korántsem volt egyértelmű. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök még arról beszélt, hogy kész találkozni orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal, és a Nyugat még nem szállított Kijevnek kifinomult földi rakétarendszereket, nemhogy harckocsikat és nagy hatótávolságú rakétákat, mint ma. Ráadásul az Egyesült Államoknak mindig nehéz lesz arról beszélni, hogy mi a véleménye egy olyan háború céljáról, amelyet nem az ő erői vívnak. Az ukránok azok, akik a hazájukért halnak meg, így végső soron ők dönthetik el, hogy mikor hagyják abba –

De itt az ideje, hogy az Egyesült Államok kidolgozzon egy elképzelést arról, hogyan ér véget a háború. A tizenöt hónapja tartó harcok világossá tették, hogy egyik fél sem képes – még külső segítséggel sem – döntő katonai győzelmet aratni a másik felett. Függetlenül attól, hogy az ukrán erők mekkora területet tudnak felszabadítani, Oroszország továbbra is képes lesz állandó fenyegetést jelenteni Ukrajnára. Az ukrán hadseregnek is meglesz a képessége arra, hogy veszélyben tartsa az ország bármely, az orosz erők által megszállt területét, és hogy költségeket rójon ki katonai és polgári célpontokra Oroszországon belül.

Ezek a tényezők egy pusztító, évekig tartó konfliktushoz vezethetnek, amely nem vezet végleges eredményre. Az Egyesült Államok és szövetségesei tehát választás előtt állnak a jövőbeli stratégiájukkal kapcsolatban. Az elkövetkező hónapokban megpróbálhatják a háborút egy tárgyalásos végkifejlet felé terelni. Vagy ezt évekkel később is megtehetik. Ha úgy döntenek, hogy várnak, a konfliktus alapjai valószínűleg ugyanazok maradnak, de a háború emberi, pénzügyi és egyéb költségei megsokszorozódnak. A legalább egy generáció óta legkövetkezetesebb nemzetközi válsággal kapcsolatos hatékony stratégia ezért megköveteli, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei másra összpontosítsanak, és elkezdjék elősegíteni a végjátékot.”

Nyitókép: MTI/AP/Patrick Semansky