Az orosz birodalom híján van valaminek, ami nélkül a XXI. században nem lehet globális hatalom.
„Visszatérve az eredeti nyomvonalra: Dugin és Jugyin is azt ismerte föl – amit egyébként még számtalan orosz és nyugati elemző Dmitríj Trényintől Szilágyi Ákosig rendre megállapít –, hogy a posztszovjet orosz birodalom még nagy erőfeszítések árán, a putyini, FSZB-vezérelt központosítás árán ugyan egyben tudta tartani hatalmas gazdaságát, társadalmát és hadseregét, de teljesen híján van valaminek, ami nélkül a XXI. században már nem lehet meg komoly globális hatalom.
Ezt a dolgot soft powernek hívják. (Dugin ideológiának hívja, és az ortodox egyházra építené.)
Tehát, hogy tudjon állítani magáról valamit, ami miatt vonzó lehet.”
Nyitókép: Mandiner Archív
Az orosz bombázók elleni ukrán dróncsapás után sokan azonnal az ukrajnai háború által kikényszerített hadviselési paradigmaváltást kiáltottak. Úgy, ahogyan a háború előtt is sok évig beszéltek arról, hogy a hagyományos, klasszikus fegyveres konfliktusok kora véget ért. Aztán kiderült, hogy mindenki rosszul gondolta. Most sincs ez másképp.
Ukrán jelentések szerint vasárnap este óta az orosz erők 107 drónnal mértek csapást Ukrajnára.
Ezek nem Magyar Péter és a Tisza Párt napjai: utólag fizettethetik ki a beavatkozás díját a volt vezérkari főnökkel.
Szergej Lavrov úgy látja, hogy nagyon el van tévedve a lengyel külügyminiszter.
Az ukránok szerint már most háromszoros túlerőben lehetnek a támadók.
Dróncsaták, portyák és partizán hadműveletek tarkítják a képet.
Egy veterán argentin korai gólja és egy ráadásban bevitt kegyelemdöfés után verte a brazil Fluminense az olasz Intert.
Ki, hogyan és miért részes abban, hogy ez a helyzet előállott?
