A futball gyarmatosítása

„Amikor tavaly tavasszal bejelentették az aztán gyorsan hamvába holt európai labdarúgó Szuperliga-kezdeményezést, amelynek célja, hogy állandó bajnokságba szervezze a világ legjobb csapatait, a többieket pedig kizárja onnan, szomorúan kellett megállapítanunk, hogy az úgynevezett globalizáció nem a futballkultúra újabb és újabb fellegvárait hozta létre ott, ahol korábban ilyen nem volt, ellenkezőleg: jószerével két (de inkább egy) országba koncentrálta a legjobbnak tartott csapatokat: a 12 alapító klubként kihirdetett együttesből hat volt angol és három spanyol.

A szupermodern liga tehát akkor sem nagyon nézett volna ki másként, ha két-háromszáz évvel ezelőtt hozzák létre a legnagyobb gyarmatbirodalmak központjaiban. Ráadásul a leginkább azért nem lett semmi a Szuperligából, amint azt pénzügyi szakemberként Csányi Sándor UEFA-alelnök már a bejelentés napján megjósolta, mert a Premier League szembement a kezdeményezéssel, hiszen az angol bajnokság ma már maga a megvalósult szuperliga: beszippantja a legjobb játékosokat, edzőket, befektetőket. Ahogyan egykor a gyarmatokról, ha kellett, erőszakkal hordták el az értékeket és a munkaerőt, úgy ma önként (a tőke és a piac gravitációjának engedve) áramlik ide minden és mindenki, ami és aki a futballvilágban fontos.

A volt gyarmatok milliárdosai egymás sarkát taposva fektetnek be az európai és főleg az angol futballban, fölvásárolják a tradíciót, az éppen a hagyomány miatt vonzó és erős brandeket, miközben szépen lassan föl is élik az évszázados futballkultúrát éppen azáltal, hogy nemzetközi szakmai teamek irányítanak világválogatottakat, távol-keleti fogyasztói igényeket kielégítve. Évtizedek óta zajlik a klubok és válogatottak saját karakterének elkenése, összemosása, s míg a Szuperliga kezdeményezői látszólag a helyi szurkolók elkeseredett, a hagyományokra hivatkozó tiltakozásától hátráltak meg, valójában ők már csak szükséges rosszként, legfeljebb biodíszletként vannak jelen a bizniszben, amely a globális futball- és fogadási piacra, nemzetközi szurkolótáborra, amerikai bankok és tőkealapok érdekeire épül.

Természetes ragaszkodással kapaszkodunk a körülöttünk szétmálló európai kultúra még erősnek tetsző reprezentánsaiba, a régi, nagy futballklubokba és bajnokságokba, ám sajnos észre kell vennünk, hogy a szívünknek oly kedves díszletek mögött kicserélődött a társulat, új a rendező, az igazgató és a repertoár is, s lassan mi magunk is kiszorulunk, elszokunk a nézőtérről. A Szuperliga beindításának anyagi fedezetét a GP Morgan Chase amerikai befektetési bank adta volna, ötmilliárd dollárt szánt erre a célra, miután az amerikai üzleti világ ingerküszöbét átlépte a gyöngülő Európa kulturális csodája, a foci.

Az amerikai érdekcsoportok pillanatokon belül átvették az irányítást a FIFA-ban is azután, hogy az nem ítélte az Egyesült Államoknak sem a 2018-as, sem a 2022-es labdarúgó vb-t (a 2026-ost azóta már igen), és a régi szurkolók sokszor elkeseredett tiltakozása ellenére amerikaiak kezébe kerültek olyan emblematikus angol klubok, mint a Manchester United, a Liverpool, az Arsenal vagy legújabban a Chelsea. Nem kell tehát amerikai pénzből gründolt Szuperliga,ha az arra kiszemelt csapatokat egyenként is fel lehet vásárolni az egykori gyarmatbirodalom, sok szempontból ma is akként működő központjában.”

Nyitókép: MTI/EPA/Neil Hall